6 év után!

Halihó! Használja még valaki ezt az oldalt? Csak azon gondolkoztam, hogy újra megosztanám veletek pár írásomat és lennének e érdeklődők. Nem feltétlenül fanfiction, valami teljesen másra gondoltam, talán meleg témában. Akit érdekel ilyesmi az jelezzen mindenképpen! Addig is nézzetek be, ide most felpakolgatok néhány dolgot: https://bartopalma.blogspot.com/

2. díj! :))

Köszönöm a díjat Stella Dreamer-nek! :)) Nagyon aranyos, hogy rám is gondolt:3 megtisztelsz és boldog vagyok:D ööö azt hiszem ez a második díjam:3 :D

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. Írj 11 kérdést!

5. Küldd tovább 5 embernek!

11 dolog rólam:

- nagyon szeretek írni:3 ha felnövök író vagy valami művész szeretnék majd lenni és kiadatni egy pár könyvet :)) 

- írok egy online magazinnál http://oazismag.wix.com/oazis#!bart-bogi/c19ze nézzetek be ;) 

- nagyon szeretem az olvasóimat meg MINDENKIT nagyon szeretek<3 

- forever alone-nak tartom magam, esélytelen, hogy valaki annyira belém szeressen amennyire én szeretek másokat :)

- szóval nagyon tudok szeretni:3 de kimutatni már kevésbé :( abban béna vagyok. emiatt sokszor szarul is érzem magam :/

- szeretem az állatokat, Daisy-t (a kutyám), a nutellát:3, a vizet:D, a tumblit! az elvont dolgokat és még sok mindent, nem fog minden eszembe jutni úgy sem :D

- TUMBLR FOREVER!

- szeretem az esőt :3 

- nagyon ritkán sírok:/ sőt, nem is tudom mikor sírtam utoljára...

- szeretek egyedül lenni

- utálok egyedül lenni 

próbáltam másokat írni mint az előző díjamnál :)) 

11 válasz:

1.Szeretsz ott lakni,ahol most laksz?

Mostanában nem annyira :/ szívesen elköltöznék. Mondjuk pestre:3 szeretnék metróval suliba járni meg úgy alapból, szeretem pestet :))

2.Szeretnél majd egyszer komolyabban is foglalkozni az írással?

Igen(: író szeretnék lenni.

3.Szereted az állatokat?Ha igen,melyik a kedvenced?

Szeretem :3 Kutyák, lovak :))

4.Miért szereted az 1D-t?

Mert helyesek :P xddd meg mert olyan cukik és Louinak olyan jó hangja van, ezért :D

5.Harryt eltudod még valakivel képzelni Louison kívül?Ha igen,kivel?

Narry :3

6.Van valami kabalád/szerencsetárgyad?(pl.:plüss,kulcstartó)

Nemigen :)) sok ékszerem van, amit mindig hordok, de az nem kabala vagy ilyesmi, nem azért van rajtam...

7.Az 1D-n kívűl vannak még,olyan bandák,amiket szeretsz?

Persze, nagyon sok. Arctic Monkeys, Beatles, The Rubens, Fift Harmony, Imagine Dragons, Punnany, Ivan & The Parazol stb. 

8.Mi a jelenlegi kedvenc számod?

huhú :D talán Milky Chance - Running vagy JJ - Beautiful Life vagy Nick Jonas Who I Am jó szerintem nem sorolok többet :D

9.Mi a kedvenc használati tárgyad?

Ö há! a telefonom? :o 

10.Mi az amitől a legjobban ki tudsz kapcsolódni?

Tumblr<3 :)

11.Szereted a tesi órákat?

Többnyire :) de van amikor nagyon nincs kedvem :/

11 kérdés:

1. Szereted az 1D-t? 

2. Ki a kedvenced a bandából?

3. Olvastad a blogom? 

4. Kedvenc magyar íród?

5. Kedvenc városod Magyarországon?

6. Van tumblid?

7. Szeretsz? :P 

8. Mit csináltál tegnap délután? 

9. Gyakran nézel tükörbe?

10. Milyen nyelvet tanulsz?

11. Mi szeretnél lenni, ha felnősz? 

és és és tovább küldöm.. hát mivel nem ismerek sok embert itt :/ ezért 

http://istillfeelthesame-larry-stylinson.blogspot.hu/ nekik 

meg ajj mást nem is olvasok:( linkeljetek már nekem jó blogokat! :))

31 - Manchester again (The end)

Éssss (dobpergés) az utolsó! Nem mondok semmit, majd a végén... Élvezzétek ki!

A párnám tényleg könnyes volt, vizes és olyan gyengének éreztem magam, mint előtte még soha. Sírni akartam. Az arcomhoz nyúltam, nedves volt. A tarkómról és a hátamról folyt a víz. Mély levegőt vettem, egyszerűen nem tudtam elhinni, és nem tudtam dönteni sem. A hajamba túrtam, majd felálltam az ágyról. Megtöröltem az arcom. A szobában volt egy tükör és onnan nyílt egy fürdőszoba is. Megnéztem magam. Az arcom sápadt, a szemeim karikásak, mintha két napja nem aludtam volna. A hajam úgy állt, mint egy rosszul intézett szénaboglya, vagy még úgy sem… A mosdókagylóhoz léptem, hogy megmossam az arcom, közben próbáltam minél mélyebb levegőt venni. Nem hittem el. Nem is akartam… Nyeltem egy nagyot. Talán le is kéne zuhanyoznom, gondoltam. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhanyfülkébe. Először hideg vizet akartam, tudtam, hogy rossz lesz, de úgy éreztem ezt most muszáj. Megnyitottam a csapot, hagytam, hogy a hajamra is ráfolyjon. Először kirázott a hideg, aztán kezdett megnyugtatni. Szépen lassan melegre állítottam, már forró volt. Jó tíz percig állhattam alatta, aztán erőt vettem magamon és sikerült kilépnem a zuhany fülkéből. Megtörölköztem és visszamentem a szobába, hogy felöltözzek. Aztán visszaültem az ágyra és egy nagyot sóhajtottam. Ezt én nem hiszem el… Visszadőltem az ágyra, újra a hajamba túrtam és behunytam a szemem. Mély levegőt vettem. Nem tudtam eldönteni, hogy most örülnöm kéne-e. Akkor most most van? Ez csak… Ááá… Vettem egy mély levegőt és elmosolyodtam. Kinyitottam a szemem, felültem és az ablakhoz sétáltam. Tényleg Manchester volt, megint. Végig simítottam az arcom és a plafonra néztem. Még akkor sem értettem miért… Miért? Kifújtam a levegőt és eszembe jutott valami. Átsétáltam a nappaliba. Úgy volt, ahogy hagyták. A cuccok szanaszét dobálva, egy-két póló Harryék ágyán, azt hiszem azokból válogattak, hogy mit vegyenek fel. Leültem Hazza ágyának a szélére. Biztos vagyok benne? Meg akarom tenni? Felsóhajtottam. Egy pillanatra lehunytam a szemem. Muszáj. Erőt vettem magamon és kutatni kezdtem a bőröndjében. Kíváncsi voltam mit találok. Mit akartam találni? A kezeim kutattak valami után… Találtak ruhákat, övet, tusfürdőt, csokit, leveleket a rajongóktól és találtak egy… Nagy nehezen sikerült kihúznom a táskából. Fekete volt a borítása, az ölembe vettem. Az alsó ajkamba haraptam és egy darabig csak néztem, bámultam rá. Mit akarok? Ki akarom nyitni. Tudnom kell.

Óvatosan kinyitottam a könyvecskét. Az elején, az első lapnál.

Kedves naplóm!

Nyeltem egyet. A kezem remegett. Tovább lapoztam, képek is voltak vele, többnyire Louval és velünk, a bandával. Beragasztott egy közös képet velem is… Aztán találtam egy érdekes részt…

A mai, azt hiszem elmondhatom, hogy életem egyik legjobb napja volt… Louval elmentünk sétálni a tengerpartra. Rajongók nélkül. És… el sem hittem, ami történt. Sétáltunk a parton, a homokban és egyszer csak úgy megfogta a kezem.

- Haz el kell mondanom valamit… - kezdte. Nem bírtam ki azonnal el kezdtem mosolyogni.

- Nekem is! – közbe vágtam – De előbb te – rámosolyogtam. Megfogta a másik kezemet is:

- Szeretlek!

Összecsaptam a könyvet. Mélyeket lélegeztem. Hát mégis igaz? Ökölbe szorítottam a kezem és megpróbáltam újra kinyitni.

Csókolóztunk. Szeretem.

Megint összecsaptam. Én nem tudom ezt elolvasni. Visszaraktam a táskájába. Rápakoltam néhány ruhát, megpróbáltam úgy megoldani a dolgot, hogy lehetőleg ne vegyen észre semmit. Aztán felálltam és újra a hajamba túrtam, a kicsi konyhára néztem. Talán ennem kéne valamit, attól mindig rendbe jövök… Kinyitottam a hűtőt, szinte üres volt, egyetlen egy doboz kóla volt csak benne. Kivettem és felbontottam. Ittam egy kortyot. Szükségem volt egy kis cukorra jobban lettem tőle. Vissza sétáltam a nappali felé, furcsán éreztem magam. Olyan üres voltam, de mégis ezer meg ezer gondolat cikázott a fejemben. Miért? Egyfolytában csak ezt kérdeztem magamtól. Visszamentem a szobánkba, becsuktam magam mögött az ajtót és leültem a földre. Milyen jó lenne most elszívni egy cigit, talán segítene. De miben? Milyen segítségre van szükségem?

Újra és újra a falba vertem a fejem. Hogy lehetek ekkora marha? Ezt nem hiszem el. Hátra hajtottam a fejem és felnevettem:

- Hogy lehetek ekkora hülye?

Igen már csak nevetni tudtam magamon, kiröhögtem magam. De hát végső soron tényleg az volt nem? Vicces? A hajamba túrtam és dúdolgatni kezdtem magamnak a dalt, azt a dalt, amit Ő írt nekem. Még a szövegére is emlékeztem. Felálltam és megkerestem a gitáromat. Először csak a dallamot játszottam, emlékeztem rá, ott volt a fejemben. Egyre jobban ment és tényleg jó volt… Tetszett. Csak a szövegét kéne átírni egy kicsit. Elővettem egy papírt és dúdolgatni kezdtem, aztán írtam is hozzá. Nem hiába, hogy a gitározás mindig megnyugtat… Tulajdonképpen észre sem vettem mennyire eltelt már ez idő… Hajnali kettő volt… De mégsem voltam álmos. Vártam, hogy haza jöjjenek. Tudni akartam mi is történt, velem, velük. Éppen pihentem dal írás közben, amikor ajtó nyitást hallottam.

- Fáradt vagyok és álmos! – Liam hangját hallottam meg először.

- Holnap egészen délig csak alszok! – Zayn is megszólalt.

-De végül is jó buli volt nem? – Louis. Ledobtam a gitárt és felálltam. Kinyitottam az ajtót és megláttam őket, ott álltak. Elég megviselten néztek ki. Rémültem néztem rájuk, mert Hazzat sehol sem láttam. Nem is köszöntem, egyből csak kérdezősködtem ők megvalószínű nem értették mi bajom.

- Hol van Haz? – Zayn csak az ajtóra mutatott. Elindultam az ajtó felé, sietősen nagy léptekkel és akkor megláttam. A haja kócos és egy kis alkohol és cigi szag is áradt belőle, de nem érdekelt. A nyakába ugrottam és tényleg csak egy nagyon picin múlott, hogy el ne sírjam magam.

- Szeretlek! – mondtam neki és megpusziltam az arcát.

- Minden rendben? – felnevetett – Jól vagy? – ettől csak mégjobban megszorítottam – Én is szeretlek! – mondta és végig simított a hátamon. 

Hát... nem tudom mit mondjak. Ti mit mondanátok? Nagyon szerettem ezt a blogot, titeket is, mindenkit, még azt is, aki soha nem komizott, csak hagyott egy két pipát néha, vagy szimplán csak végig olvasta a sztorit. <3 De most, mindenkit kérek, aki végig olvasta, még azt is, aki esetleg két év múlva olvassa majd el, szóval, hogy, aki végig olvasta, hagyjon nekem ehhez az utolsó részhez egy kommentet, hogy tudjam, hogy megérte írni, hogy voltak, akik elolvasták. Sokat jelentene, szóval tényleg, kérek mindenkit! :)) Írjátok le benne a véleményeteket a sztoriról, hogy tetszett-e vagy nem vagy szimplán csak annyit, hogy 'olvastam' nekem az is sokat jelent. Szóval remélem, hogy mondjuk két év múlva ennél az utolsó résznél rengeteg komment gyűlik majd össze :3 Örülnék neki... De még azért ne felejtsetek el, mert már vannak új ötleteim, amiket meg szeretnék valósítani, szóval hallotok még rólam ;) - szeretettel ölel és puszil mindenkit Palma. 

30 - Szeretlek Niall!

Sziasztok! Ugye nem hittétek azt az előző résznél, hogy az utolsó? :O :/ Mert nem volt az ;) Sajnálom, de ez csak ilyen kis rövidkére sikeredett... :/ De... na mind1. Kiderül minden. Ezt már mióta mondogatom ugye? De most tényleg :D Még egy részt fogok hozni, egyetlen egyet... Még ma. :P - Sok puszii Palma. 

Nem akartam megkérdezni Loutól a csókos sztorit… Éreztem, hogy hallok még róla a naplóban. Tudtam…

Azért kíváncsi vagyok, hogy hallottál-e valamit Niall? Hallgatóztál az ajtó előtt mielőtt kopogtál vagy egyszerűen csak felrohantál a lépcsőn és azonnal, azt tetted, amit kellett? És, ha hallgatóztál, akkor mire gondoltál?

Elszégyelltem magam.

Mást képzeltél a helyzetbe ugye? Az emberek többsége ezt teszi. De Niall, te már ismered a történetet. Tudod, hogy szeretlek ugye?

Szerettél… a torkom teljesen kiszáradt. Észrevettem, hogy Lou még mindig nem engedte el a kezem és megszorítottam egy kicsit, megérezte, ő is megszorította. Felemelte a fejét és megpuszilta a vállam, jól esett. Megnyugtatott. Megint.

Szóval most már tudod, hogy amikor ilyenekről hallottál beszélgetni minket, valószínű nem az volt a dolgok mögött, amire gondoltál. A dolgok gyakran nem azok amiknek látszanak… És nyugodtan szólj, ha nem volt igaz, hogy beleszerettél Louba. Szólj nyugodtan J

Beleszerettem…

De én akkor is tudom, hogy így volt :/ Láttam, éreztem, figyeltelek. Lou mindig próbált segíteni és szerintem ő ezt sosem hitte el. Soha. Nem is akarta. Ő azt akarta, hogy belém legyél szerelmes… Volt egy alakalom… Szóval elkezdtünk beszélgetni erről a témáról.

- Lou! – az ágyon feküdtünk ismét… :D pihengettünk, Manchesterben – Szóval te… smároltál már sráccal? – meglepődött egy picit, éppen a fogát mosta, ki is köpte, ami a szájában volt. De aztán elmosolyodott, öblített és odajött hozzám. Leült az ágy szélére és kedvesen, ahogy szokott megszólalt.

- Nem. És te?

- Én sem… - bevallottam neki őszintén és kicsit elszomorodtam – És félek…

- Mitől? – elmosolyodott és közelebb csúszott.

- Hogy elrontanám, ha valaki olyannal csinálnám, akit tényleg szeretek…

- Lou! – megfogta a kezem – Eddig még nem csókolóztál senkivel, akit tényleg szeretsz? – ő is elszomorodott.

- Nem… - mondtam halkan.

Harry! Megszakad a szívem!

- Harry? Szeretsz engem? – kérdezte és komolyan a szemembe nézett.

- Szeretlek.

Elmosolyodott. A combomra tette a kezét és elkezdett közel hajolni. Nem akartam elhinni, és most teljesen őszinte vagyok. Sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Mert bár mindig csak barátként tekintettem rá, tényleg szeretem, mindennél jobban szeretem. És csókolóztunk, és tényleg olyan jó volt :3 Teljesen más, teljesen más volt vele… De veled még jobb lett volna… :/

Én barom! Hülye! Őrült! Mit gondoltam?!

Aztán… Benyitottál az ajtón… Benyitottál, akkor amikor a legkevésbé számítottam rá… El sem tudod képzelni mit éreztem akkor… Teljesen letettem rólad. Úgy voltam vele, hogy már örökre azt fogod hinni, hogy Lout szeretem és annyira megharagudtál rám, hogy többet szóba sem állsz velem. Igen, azt hiszem nagyjából ezt gondolhattam. Ő utánad ment… Életem leghosszabb másfél órája volt, hogy őszinte legyek. Komolyan mondom, majdnem hülyeséget csináltam… Úgy fájt!

Harry…! Ne haragudj! Szeretlek!

Aztán mikor visszaértetek és Lou lefektetett… El kell mondanom :/ Szóval átmentem hozzád éjszaka…

Mi?! Az ő volt? Én azt hittem Lou vagy, hogy senki… De akkor tényleg ő volt… Nem tudtam el dönteni, hogy örüljek-e vagy szomorú legyek… Egyszerre fájt és voltam boldog is. Elcsesztem azt az egyetlen csókját is…

- Ne haragudj! Úgy sajnálom! – a szemeim újra könnybe lábadtak, ahogy rádőltem Lou vállára.

- Ohh… Niall! – halkan szólalt meg – Ugye tudod, hogy rád sohasem haragudnék?

Nem tudtam megszólalni, úgy utáltam magam. Legszívesebben… A könnyeim folytak, újra. Óvatosan a hajamba puszilt.

- Szeretlek Niall! – a szívem hatalmasat dobbant. Azt mondta szeret? Jól hallottam? – Nem akarlak elveszíteni téged is! – felemeltem a kezét. Valami furcsa melegség öntött el hirtelen.

- Azt akarom, hogy boldog legyél! – folytatta. Előre dőlt egy kicsit, én közben felemeltem a fejem a válláról. A szemembe nézett, én pedig az övéibe. Gyönyörűek voltak… és tényleg. Láttam bennük, hogy szeret. Úgy csillogtak… Nem is akartam másra nézi, el tudtam volna bámulni őt egész nap. Óvatosan végig simított az arcomon. A szavam elakadt, akkor már mozdulni sem bírtam. A kezem remegett és lassan szinte az egész testem is. Lassan kezdett el közel hajolni. Szerintem azt akarta, hogy tökéletes legyen. Én is azt akartam… bármit megadtam volna érte, akkor. Akkora egy barom vagyok! Hogy hihettem el? Mégis mit gondoltam? Ohh… hogy lehetek ekkora orbitális hülye?! Valaki válaszoljon!!! A szánk már majdnem összeért amikor kinyitottam a szemem… 

29 - Más volt...

Halihó manócskák! Megfogadtam, hogy a szünetben befejezem a blogot... Ma eljött a nap, amikor úgy érzem, kész vagyok ezt megtenni. Szóval szurkoljatok, hogy sikerüljön! ;) Úgy gondoltam nem húzom már tovább, kiderül minden. Ez lesz az első blogom, amit be is fejezek, már, ha ez sikerül :D Sajnálom, hogyha vártatok volna még részeket, de igazából ennyi volt tervben, a sztori itt véget ér. Előre is sajnálom, mert nagyon jó volt veletek, szerettem ezt a blogot... :)) De nem búcsúzok, vannak terveim a jövőre nézve is... Na nem dumálok ennyit... :D Olvassátok inkább a részt, mint az én hülye dumámat xD - Puszi Palma.

- Nem tudom ezt tovább olvasni Lou! – sírásban törtem ki. Őszintén szólva én sem számítottam rá, talán ő igen, talán ő tudta, hogy ezt fogja majd kiváltani belőlem. Nem tudom, nem tudok már semmit… Ő csak magához ölelt, erősen, erősebben, mint bármikor máskor és hagyta, hogy a vállán sírjak. Óvatosan a hajamba puszilt, nem láttam az arcát, csak éreztem. Én pedig sírtam, sírtam addig, amíg szépen lassan meg nem nyugodtam, megnyugtatott. Lou tudta mit kell tennie az ilyen helyzetekben, ő mindig tudta mit kell tennie. Tudta, hogy segíthet Hazzanak, tudta, hogy legyen igaz barát, és akkor jöttem rá… Rá jöttem, hogy mit akarok. Olyan akarok lenni, mint ő. Ha olyan lettem volna, nem taszítottam volna el magamtól az embereket most minden rendben lenne. Nem kéne ezt a buta naplót olvasnom Harry fájdalmairól és az enyémekről. Mert, ami neki fájt az most már nekem is fáj és fog is, örökre. 

- Shh! – Lou próbált nyugtatgatni és sikerült is neki. Jól esett mikor megölelt, pont arra volt szükségem akkor… Lassan hátrébb húzódtam tőle, bár eltudtam volna viselni még egy darabig.

- Tudod Niall – kezdte az arca kedves volt, ahogy rám nézett a szemei csillogtak, talán ő is sírt egy picit… - Mikor Haz odaadta ezt nekem megkért, hogy legyek itt veled amikor elolvasod, végig – elmosolyodott. Tudtam mire céloz. Nem állhatok meg, biztos van még valami amiről tudnom kell, ez a sztori az enyém, nekem szól, végig kell olvasnom.

- Mikor adta oda? – kérdeztem halkan és megtöröltem az arcom. Az ágy támlájának dőlt, de úgy, hogy a vállunk pont összeérjen. Előre nézett, aztán rám.

- Mielőtt bevallotta, hogy biszex – egy hosszú pillanatra lehunyta a szemét, mire gondolt? Nem tudom…

- Az interjú előtt? – kérdeztem.

- Igen – sóhajtott – Nem tudtam mit akar, persze sejtettem, hogy van valami szándéka azzal, hogy odaadja, de erről fogalmam sem volt… Nem tudtam – szomorú lett a hangja. Először láttam így, és olyan aranyos volt… Tényleg. Pedig, ő mindig az a pasis Mr. Tomlinson volt, de most mégis olyan aranyos volt, a hangja meg minden. Előre nézett, lassan a vállára hajtottam a fejem, ő pedig az enyémre. Tényleg megnyugtatott.

- Niall… - felsóhajtott megint – Haz csinálta mindig ezt… - nem tudtam mit mondjak… - És tök jó, hogy most te csinálod – fejezte be. Elmosolyodtam. Tényleg igaz? Nem. Úgy éreztem nem lehet az… Néhány percig így ültünk, aztán szólt, hogy tovább kéne olvasnom. Felemeltem a fejem és visszanéztem a könyvre, ő pedig visszatette a fejét a vállamra. Jó érzés volt és észrevettem valamit. Nem voltam ideges. Sikerült megnyugodnom, nem tudom mi váltotta ezt ki, de jó volt.

Lou pedig mindig próbált vigasztalni, mert ugye a rajongók előtt meg előtettek is mosolyognom kellett. Ilyen ez a sztár élet…

Előttem nem kellett volna. Elmondhattad volna. Miért Haz? Miért?!

Próbált segíteni mindenben, és most már tudod Niall. Ezért voltam néha olyan bunkó veled… Ne haragudj! Ne haragudj rám, kérlek!

Rád? Soha. Rád sohasem tudnék.

Emlékszel, amikor a bulin összeborzoltad a hajam? :3 (csak, hogy lásd, hogy vannak szép emlékeink is) Olyan édes voltál akkor is…

Jaj Harry…

De visszatérve a sztorihoz. Az az idő teljesen megemésztett, ezer szerencse, hogy ott volt nekem Lou. Mindent neki köszönhetek J Meghaltam volna érted… és aztán azok a koncertek, hogy egyfolytában együtt kell lennetek. Kiakadtam rá… Egyik nap az egyik ilyen koncert után nagyon összevesztünk… Megpróbálom idézni:

Az ágyon feküdtünk, én a plafont bámultam és egyszer csak megszólaltam, nem bírtam már tovább…

- Lou nekem elegem van! Érted?! Elegem – tulajdonképpen ráförmedtem… A mai napig bánom, ha hiszed, ha nem… Úgy elszomorodott az arca, úgy megijedt. Nem akartam Lou! Ne haragudj!

Ő nem haragszik Haz. Te haragszol magadra… Ne mondj ilyeneket! Nem kéne ilyeneket mondanod… Szerettelek…

- Sajnálom Harry, ha rosszul érnitett – Lou hangja elcsuklott – Nem akartam neked fájdalmat okozni – felém fordult, megtámasztotta a fejét – Nem gondoltam, hogy pont ő… - megrázta a fejét, halkan felsóhajtott. Felálltam az ágyról. Ideges voltam. Ne haragudj Lou! Ne haragudj!

Miért kér mindig bocsánatot? Elegem van… Loura néztem, a feje még mindig a vállamon volt, nyomtam rá egy puszit.

- Én sem… Azt hittem tudod mit érzek! – nem ordítottam vele… Nagyon halkan beszéltem és majdnem elkapott a sírás, ő is felállt és közelebb jött, hogy megöleljen. De én eltoltam magamtól, elfordultam tőle. Elfordultam attól az embertől, aki akkor (természetesen csak utánad Niall) a legtöbbet jelentette nekem.

Miért csak utánam? Vele sokkal jobb volt a kapcsolatotok. Én csak egy szánalom vagyok… Egy hülye barom, aki arra se volt képes, hogy elmondja, hogy szeret…

Megállt. Szerintem nyelt egyet, mert ilyenkor azt szokta csinálni, aztán megszólalt, de a hangja cseppet sem volt nyugodt, persze próbálta annak mutatni, de belül háborgott. Ismerem már annyira, hogy tudjam…

- Tudom is, de azt te sem gondoltam komolyan, hogy majd… hogy… - éreztem a hangjában. Fájt neki. Fájt neki, hogy megbántottam. Ne haragudj!

- Hé! Nyugodj meg Boobear! – ellágyult a szívem fájt így látni. Elindultam felé, hogy megöleljem, de történt valami. Tudod mi volt az Niall? Elmondjam? Kopogtál az ajtón…

- Srácok! Gyertek! Kaja van – és akkor meghallottam azt a szexi hangodat. Hirtelen megálltam, Louval egymásra néztünk. Elmosolyodott, mert látta a szememben, hogy milyen boldog vagyok, oda jött és nyomott egy puszit a homlokomra…

Hé! Várjunk csak! Erre a sztorira emlékszem… Csak én valahogy másképp képzeltem el… Te jó ég! Hogy lehettem ekkora, orbitális barom? Hogyan? És hány sztori van még, amibe mást képzeltem bele, mint, ahogy valójában történt? Mennyi? Akkor vajon azzal a csókkal mi van? Bele sem merek gondolni… Megint Loura néztem:

- Mekkora barom vagyok. Nem engedtem, hogy megöleljen… - azt is mondhatnám, hogy ez is csak úgy kicsúszott a számon… De nem. Nem így volt. El akartam ezt mondani neki… Ő pedig, nem szólt semmit, csak óvatosan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat…

28 - Meg akartam halni...

Húú manócskák... Sziasztok! Ezer éve nem írtam részt... :/ Igen, tudom. De nagyon sajnálom higgyétek el. Nagyon szeretlek titeket, szeretem a blogot is és be akarom fejezni, de sajnos az utóbbi időben nagyon sok dolgom volt... Írok egy online magazinnál, majdnem befejeztem az első könyvem, suli, tanulás, edzések, meccsek... Ne haragudjatok :(( Próbáltam minél hosszabb részt összehozni. Jó olvasást hozzá! és a komiknak még mindig nagyon örülök ;) - Puszi Palma.

Mosolyogtam. Mosolyogtam, akkor amikor sírni akartam. Hogy tudta ezt elérni? Hogy csinálja? Úgy éreztem, hogy minél tovább haladok a lapok és betűk között annál jobban megértem. Megértem Harryt. Megértem hogyan gondolt rám, hogyan gondolt Loura, mi volt az elképzelése a világról, mert akármennyire is azt hittem, sosem ismertem igazán… Fél mosollyal a mellettem ülő barnára néztem.

- Olyan boldog volt veled – ez csak úgy kicsúszott a számon, de úgy éreztem nem baj. Nem éreztem rosszul magam és az arcom sem vörösödött…

- Igen az… - mondta Lou és ő is elmosolyodott – De veled boldogabb lett volna – a combomra csúsztatta a kezét. Összerezzentem.

- Talán… - úgy éreztem muszáj mondanom valamit.

-  Biztos – felnevetett. Én is elnevettem magam – Niall, kérdezhetek valamit? – a hangja elkomolyodott.

- Öm… persze – nyögtem ki kicsit nehézkesen, mert meglepett.

- Te szeretted őt valaha? – ránéztem, őszinte akartam lenni, de fogalmam sem volt, hogy lehetek az. Szerettem? Az egész bandát szeretem, de csak, mint barátokat, így őt is szerettem, de most? Most úgy érzem bármit megtudnék tenni azért, hogy itt legyen velem. Hogy megölelhessem, hogy elmondhassam neki mennyire sajnálom, hogy nem vettem észre. Azt hiszem most szeretem, de már úgy is mindegy nem? Amikor meg fontos lett volna, akkor meg mást szerettem…

Loura néztem, és úgy döntöttem őszinte leszek hozzá.

-  Szerettem… - mondtam halkan – Úgy mint Liamet, mint Zaynt és mint mindenki mást… - próbáltam úgy terelni, hogy ő ne kerüljön szóba, nem tudtam hazudni neki, meg különben is mi van, ha már tudja? Ő csak elmosolyodott és a könyvre nézett.

- Már itt tartasz? Ez egy jó rész – mondta. Én is vissza néztem a Harry keze által kanyarított betűkre és tovább olvastam…

El kell mondanom még valamit… Bár Lou soha nem jött rá arra, hogy… (muszáj kimondanom ne haragudj) szereted, szerintem néha azért ő is érzett valamit.

Megállt bennem az ütő, ledermedtem. „Ez egy jó rész” Lou hangja visszhangzott a fejemben. Te jó ég! Nem mertem megszólalni, végig akartam olvasni. Ha azt mondja, hogy jó rész csak olvasta ő is nem? Hangtalanul sóhajtottam egyet.

Érezte, hogy más vagy vele, és Niall most megkérlek valamire. Te döntöd el, hogy megfogadod-e vagy sem. Légy őszinte vele. Hidd el az segít, én is őszinte voltam vele mindig. Hú ne haragudj, de most nevetnem kell…

Elmosolyodtam. Most mit nevet?

Elmesélem akkor gyorsan ezt is, hogy te is tudj nevetni, jó? Szóval Lou egyszer megkérdezte (ez még az X-ben volt), hogy ő bejön-e nekem. Én meg pont pattogatott kukoricát ettem és elkezdtem röhögni, majdnem megfulladtam.

Lou megkérdezte tőle? Persze, tudom, hogy beszélniük kellett valamikor erről, és, ha nem így akkor hogy?

Aztán mikor sikerült kinyögnöm néhány szót rögtön elmondtam neki mi a helyzet… Megpróbálom szó szerint idézni:

- Lou! – rá mosolyogtam és megfogtam a kezét – Nagyon jó pasi vagy, ne haragudj rám, de szerintem köztünk nem lehetne semmi…

Felnevetett, pedig én tök komolyan mondtam, aztán kokit nyomott a fejemre.

- Neked csak ő kell igaz? – kérdezte sóhajtva.

- Ne haragudj! – megöleltem.

- Haz, én 100 %-ban heteró vagyok – mondta komoly hangon – Illetve nem, ha rólad van szó akkor csak ötven – puszit nyomott a hajamba.

Jesszus miket írok! L Ne haragudj…

Miért haragudnék? Na jó… Tudom. Nem is tudom kinek lettem volna szívesebben a helyében… Őszintén szólva nem tudok én már semmit sem. Csak egy dolgot tudok, azt akarom, hogy Harry itt teremjen most azonnal és megölelhessem, úgy, ahogy Lou is tette. Vele akarok lenni!

Szóval csak légy őszinte vele jó? Szeretném, ha az lennél.

Én meg azt szeretném, ha itt lennél. Miért, Harry? Újra könnyek szöktek a szemembe, a torkom összeszorult.

- Niall… - Lou halkan beszélt és megpróbált közelebb csúszni – Jól vagy? – kérdezte. Én pedig nem tudtam válaszolni, csak lehajtottam a fejem és sírtam. Ott előtte. Ő pedig megához ölelt és közben simogatta a hátam. Megnyugtatott. Most az egyszer, először a hónapok során nem érte dobogott a szívem, hanem valaki másért, aki már soha nem lesz itt, úgy, ahogy én szeretném.

- Lou – szipogva szólaltam meg – Nagyon hiányzik! – nyögtem.

- Tudom – mondta és óvatosan a hajamba puszilt – Nekem is – nem láttam az arcát, de éreztem, hogy ő is elérzékenyül. Pár perc alatt sikerült megnyugodnom kicsit, és sikerült eljutnom arra a pontra, hogy tovább tudjam olvasni a „naplót“.

Hm… Igen. Azt hiszem, hogy ennek a résznek körülbelül ez lenne a lényege. A következő, pedig arról fog szólni, hogy miért is kezdtem el írni neked…

Lapoztam egyet.

Tulajdonképpen az összeköltözés óta írok. Írok ebbe a kis könyvecskébe mindennap, de nem az aznapi eseményeket, hanem elmesélem neked a sztorit. Azt a sztorit, amit mindenki máshogy képzel el, és ami valójában, részben igaz is. Igaz, hogy én nem vagyok heteró, igaz, hogy a fiúkat is szeretem. Igaz, hogy beleszerettem egy srácba a bandából, csak egy dolog nem igaz. Ez a srác nem Lou. Ez a srác te vagy.

Gondolj csak bele, hogy Lou hányszor hallgatta végig a rólad való áradozásom. Lehet, hogy közben ő is beléd szeretett…

Felnevettem. Őszintén szólva, már annak sem örülnék, én már csak azt akarom, hogy Haz támadjon fel…

A lényeg az, hogy ő adott egy ötletet, hogy írjam le neked az érzéseimet és akkor könnyebb lesz. Még akkor is, ha nem olvasod el. És mivel ezt a sztorit neked írom, így belekerültek olyan dolgok is, amik… szóval érted.

Biztos voltam benne, hogy Lou is mindet tud. De még nem voltam kész rá, hogy erről beszéljek vele…

És attól kezdve, mindig írtam neked és tényleg könnyebb volt. Könnyebb… De most már mesélek a mostani dolgokról is, mert eddig kb. csak az X-ről volt szó. Szóval mikor összeköltöztünk úgy éreztem elzárkózól, és néha azt éreztem haragszol rám. Őszinte leszek, nagyon rossz volt… L

Harry! Ne haragudj! Újra könnybe lábadt a szemem, a sírás folytogatott. Nem akartam sírni, de úgy éreztem muszáj, Harryért. Úgy éreztem ennyivel tartozok neki. Ő hányszor sírt miattam? Egyszer sem akartam, hogy ezt tegye. Illetve, de… Sokszor. Sokszor azt akartam, hogy tűnjön már el, hogy vesszenek össze Louval, de mindezt csak azért, mert fogalmam sem volt semmiről. Mert egy eszméletlen hülye alak vagyok, aki mindig csak magára gondol. Förtelem. Meg sem érdemlem, hogy éljek… A gyomrom összeugrott. Meg akartam halni…

27 - Bárcsak itt lennél

Halihó manócskák! És itt is a rész :D Na gyors voltam? Remélem igen :)) De akkor ezért most jól esne, egy pár komi, hogy tudjam, hogy ti is megvagytok. Nyomon követitek a blogot és itt vagytok velem :)) A részhez nincs nagyon hozzáfűzni valóm... Jó olvasást! Puszi - Palma.

Szótlanul ültem a könyv előtt, még mindig nem értettem ezt az egészet… Hogy most mi történt. Eddig azt hittem baleset volt, de most már kezdem azt hinni, hogy… Túl gyenge vagyok ehhez, tovább akarom olvasni, de úgy érzem nem megy, nem tudom felemelni a kezem, nem tudok tovább lapozni, nem tudok túl lépni ezen. Szeretett… Összepréseltem a szám és apró pillantást vetettem Lou felé, engem nézett. Olyan furcsa volt mellette ülni, olvasni is olyan furcsa volt Hazza betűit, furcsa volt az egész, és értelmetlen. Két ujjammal megfogtam a lap sarkát és hajtottam egyet rajta.

Mond csak Niall, ha neked mondtam volna ilyet te mit mondtál volna? Megértettél volna?

Hogy én? Fogalmam sincs, mert nem mondtad soha. Nem mondtad, de én tudtam… Csak nem pont így, azt hittem, hogy Őt szereted… Őszintén szólva én egy olyan megértős típus vagyok és…

Szerintem biztosan. Te mindig megértettél mindent és mindenkit, de téged soha senki. Ne haragudj, hogy ezt mondom. Tényleg! Kérlek! Én mégis értettelek…

Harry? Ugye nem?

Tudtam mit éreztél és mivel mindig figyeltelek tudtam… Remélem megérted. De nyugodj meg Ő nem tudja, Ő nem tud semmit.

Rá gondol? Ő rá gondol, biztos. Az arcom akaratlanul is teljesen elvörösödött, szapora lett a légzésem. Abba pedig már bele se mertem gondolni, hogy Ő ott ül mellettem… Nyeltem egy nagyot, rám nézett.

Soha nem mondtam neki, és tudod milyen nehéz volt? Valahányszor csak beszéltünk… Ha egyszer, majd olvassa ezt (fogalmam sincs, hogy odaadom-e neki vagy nem…)akkor lehet, hogy rájön… és akkor mi lesz?

Nem tudom…

Tudod Niall, az emberek néha mások, el kéne fogadnod vagy gyógyulj ki belőle vagy nem tudom csak kérlek ne csináld ezt tovább! Ne szenvedj, kérlek! Szörnyű így látni téged, és nekem a legszörnyűbb. Hidd el.

Ohh Harry! A szívem egyszerre szorított és próbált dobbanni egy hatalmasat, arra gondoltam, hogy mi lett volna, ha megtudjuk ezt beszélni mielőtt… Mielőtt meghal.

Tudod milyen mindennél jobban szeretni valakit?Az olyan, hogy bármit megtennél, azért, akit szeretsz. Azt akarod, hogy boldog legyen, hogy soha ne legyen szomorú, hogy mindig veled legyen, hogy ő is szeressen. Én csak melletted akartam lenni Niall…

A lap megint hullámosodott, de akkor már az én könnyeim is rápotyogtak.

Úgy, ahogy ott volt nekem Lou, úgy, ahogy ott voltunk egymásnak, csak szeretni akartalak.

Szerettél is. Éreztem. Minden egyes alkalommal mikor megöleltél, mikor rám néztél, akkor nem tudtam pontosan, de már érzem.

És Niall készülj fel, mert most már egy vidámabb rész jön. Az X… Lou volt az, akinek mindent elmondhattam. Boldog voltam, hogy találtam valakit, aki olyan, mint ő, akivel egy csomót tudtunk röhögni, aki kicsit hasonlított rám és akiből igaz barát lett.

Az X tényleg jó volt, bárcsak még most is tartana… Az X tulajdonképpen életem fordulópontja volt, akkor változott meg minden, én és az életem. Akkor még Haz-al is más volt a kapcsolatunk… Most jövök csak rá, hogy neki akkor milyen nehéz lehetett… Mindegyes alkalommal mikor megölelt, mikor rám nézett, mikor látott nevetni vagy mikor sírni, mert, hogy az X-ben még sírtam is.

Nem fogok és nem is akarok elkezdeni arról beszélni, hogy mi hogyan történt az X-ben, mert azt úgy is te is tudod J Csak azt fogom elmondani, ami fontos volt és, ami fontos most is. Mert ez most rólad szól Niall.

Nyeltem egy hatalmasat.

Mikor Louval először együtt aludtunk rólad beszéltünk. Milyen meglepő ugye?

A fejem vörösödött és nem is értettem pontosan mitől. Rólam beszéltek? Ilyen sokat beszéltek rólam? Akkor Louis mindent tud, amit Harry is tudott…

Egymás mellett ültünk és én a vállára hajtottam a fejem, olyan megnyugtató volt és még most is az. Olyan megnyugtató valaki olyannak a vállán pihentetni a fejed, akiről tudod, hogy szeret és te is szereted. Próbáld ki te is, próbáld csak ki. Ha majd Lou melléd ül egyszer. Nyugodtan. Nem fog haragudni, ő soha nem haragszik senkire.

Vettem egy mély levegőt és felnéztem rá, ő is hirtelen felém kapta a fejét, mert valami mást nézett. Csak bámult rám a kék szemeivel…

- Te olvastad? – kérdeztem és alsó ajkamba haraptam, arra gondoltam, amit az előbb mondott.

Haz. Pontosan tudta mit szeretnék… Lou bólintott. A francba! Éreztem, hogy ég az arcom, olyan hülyén éreztem magam.

- Hol tartasz? – a combomra tette a kezét.

-   Az X-nél – mondtam halkan. Elmosolyodott.

-   Niall csak… - kezdte – Csak szólj, ha beszélni szeretnél.

Visszanéztem a könyvre.

Téged is szeret!

Akaratlanul is elmosolyodtam. Tudtam, hogy ez soha nem lenne igaz, vagy legalábbis soha nem fog úgy szeretni, ahogy én szeretném…

Nem kell elhinned, tudom, hogy nem fogod. De ez fontos, hogy tudd. Lou úgy szeret minket, a bandát, mint a saját testvéreit, mint a legjobb barátait. Ezt ő mondta nekem, onnan tudom. De visszatérve a dolgokhoz. Tehát ott ültünk a szobában és én megint (már sokadszorra) elkezdtem neki rólad beszélni.

-   Olyan aranyos volt ma a szöszi! – mondtam neki (amikor vele voltam, gyakran hívtalak szöszinek :3).

-  Tudom – mondta – Ő mindig aranyos – felemeltem a fejem a válláról és azonnal ránéztem, soha nem mondott még ilyet az előtt. Rámosolyogtam.

-    Na! – mondta – Rakd vissza fejed! – és visszanyomta a fejemet a vállára, aztán a hajamba túrt.    

-  Szerinted ő mit gondol rólam? – kérdeztem. Erre nagyon kíváncsi voltam… És mondcsak Niall mit gondolsz rólam? Mert még mindig érdekel. Mit gondolsz most? Azután, hogy már tudod a titkomat? Én mindig tudtam a tiédet… Most jut eszembe a titkod. Az a következő rész…

Nyeltem egy nagyot és megdörzsöltem a szemem, kicsit könnyes volt még, de lassan az arcomra száradtak a vizes foltok.

Szóval megkérdeztem Loutól, hogy szerinte mit gondolsz rólam.

-     Ha tudnám már rég elmondtam volna – válaszolt nekem – De Niall olyan… Hogy is mondjam, soha nem beszél arról mit gondol másokról, mintha tabu lenne neki ez a téma…

Megállt bennem az ütő. Lou ezt mondta rólam? Tényleg ezt mondta? És akkor ezt most jó vagy rossz?

Felnevettem.

-   Niall olyan titokzatos és cuki… - mondtam – és szerintem pont ez tetszik benne.

-  Hm… Van benne valami – nevetett.

Már, mint abban, hogy cuki vagyok? :O Ja… Jó lenne. Elmosolyodtam és Loura néztem. Megint. Erősen gondolkoztam rajta, hogy megtegyem-e azt, amit Haz mondott, de végül úgy döntöttem nem, ezt majd későbbre hagyom.

 -  Aludjunk – mondtam és elvettem a fejem a válláról. Becsúsztam az ágyba és magamra húztam a takarót. Ő még ült egy picit, engem figyelt. Behunytam a szemem, vártam, hogy leoltsa a villanyt.

- Jó éjt! – nyomott egy puszit az arcomra. Ez volt az első puszi, amit kaptam tőle J

Jó éjt puszi mosolyogtam magamban.

És neked is jó éjt! Niall, ha ott lennék most adnék egy puszit…

Jó éjt! Bárcsak itt lennél…