2 - Lecsapok

Sziasztok manócskák! Ehhez a részhez annyit, hogy egy kicsit lehet, hogy eltér a valóságtól a fiúk magánéletét illetőleg. Meg egy kicsit visszamentem az időben is, de attól még remélem élvezhető :D Jó olvasást és sok komit hozzá! Ne okozattok csalódást ;))

Próbáltam nyugisan kisétálni a házból, de belül cseppet sem voltam az. Nem elég, hogy össze kell költöznöm a srácokkal, nem erről van szó, mert én bírom őket nagyon (van akit talán kicsit túlságosan is…), még anya is visszamegy Írországba. Eddig itt béreltünk egy albérletet, míg beindulnak a dolgok, de most már neki is vissza kell mennie. A munka, a család, minden oda köti. Nekem, pedig meg kell tanulnom önállóan élni, úgy ahogy a többiek is, Lou már évek óta csinálja. Én is betöltöttem a 18-at és ezzel végül is felnőtté váltam. Feltettem a napszemüvegen, ahogy kiléptem az ajtón és még egy pillantásra visszanéztem az üresen hagyott albérletre. Két évig éltünk itt anyával, kettesben. Azóta sok minden történt. Megváltozott az életem…

Felsóhajtottam, levettem a napszemüvegem és körbe néztem, egy takaros kis ház volt, olyan igazi angliai. Persze Paul erre is London egyik legeldugottabb kis zugát választotta és minden szomszéddal aláíratott egy titoktartási nyilatkozatot. Magam után húzva két óriási, fekete bőröndömet léptem be az ajtón. Friss illat fogadott. Lou, Zayn és Hazza már tegnap idejöttek, én és Liam csak ma délelőtt érkezünk. Berendezkedtek és vettek kaját a hűtőbe. Paul, majd csak este jön át ránk nézni, hogy minden rendben van-e, egyébként Louist bízta meg, hogy figyeljen oda ránk, „mert ő már tényleg úgy is gondolkodik, mint egy felnőtt, nem csak betöltötte”… Persze én, mindig csak a kicsi, vicces, szőke Niallke maradok.

-          Hali! – Harry éppen a lépcsőről tartott lefelé, amint beléptem. Nekem kéne ott állnom, Lou szobájából jövet, de helyettem ő volt.

-          Szia! – próbáltam mosolyogni rá, de a legkevésbé sem volt most kedvem hozzá – Sziasztok! – a nappali felé indultam. Louis és Zayn a kanapén ültek és a tévét bámulták. Lou azonnal mosolyogva ugrott fel és hozzám lépett.

-          Isten hozott öcsi! – magához ölelt és a hajamba túrt. Hatalmasat dobbant a szívem, úgy éreztem, hogy talán még a szomszédban is hallották – Gyere megmutatom a szobád! – hívott maga után. Végig sétált a lépcső melletti rövid folyosón. Balra az első szoba volt az enyém. Kinyitotta az ajtót. Helyes kis szoba volt, egy egyszemélyes ággyal és egy kicsi gardróbbal – Szólj ha csajokat akarsz haza hozni – vigyorgott rám Lou és közben betessékelt a szobába – akkor kerítünk neked valami nagyobb ágyat. De téged nem úgy ismerlek – félszemmel rám kacsintott és kilépett az ajtón.

-           Nem is ismersz… - dünnyögtem magamban miután elhagyta a szobát. Felsóhajtottam, az előbbi pillanatot épp elég cikinek éreztem ahhoz, hogy most egy jó ideig itt üljek és pakolgassak. Ledobtam a gitáromat a hátamról. Hátra feküdtem és a fehér plafont bámultam. Egy darabig jó volt így feküdni aztán eszembe jutott, hogy ki kéne pakolni, berendezkedni. Gyorsan végeztem vele, a szokásos Niall módon, aztán előkaptam a gitárom és elkezdtem játszani, néhány dalt. Ez mindig megnyugtat. Nem jutottam sokáig, mert kis idő múlva hallottam, hogy Liam is sikeresen megérkezett. Szó szerint kirohantam a szobából. Talán a bandából ő áll hozzám a legközelebb, de még ő sem túl közel. Nem tettem semmi különöset csak nyeglén rámosolyogtam, egy halk sziával üdvözöltem aztán leültem én is a kanapéra. Na eddig eljutottunk. Most már kint ülök én is a kanapén :D Harry és Lou felvonultak a szobájukba. Ki tudja mit csinálnak… Egész idő alatt, amíg nem láttak őket végig azon kattogott az agyam, hogy vajon mit csinálhatnak. Azt hiszem féltékeny vagyok.

Már jó ideje nézhettük a tévét, mikor végre Zayn megszólított. Liam még pakolgatott a szobájában.

-          Na és Niall? Hogy állsz a csajokkal? – hoztam a formám, belepirultam a kérdésébe. ezer szerencse, hogy Louis nem volt itt…

-          Hát most konkrétan sehogy… - próbáltam viccesre fogni a témát.

-          Aha értem… - Zayn unottan bólintott.

-          És te?

-          Minden estére be vagyok táblázva – nyújtózott egyet és felnevetett. Hogy csinálja? Na jó azt már tudom, hogy én sem vagyok egy átlagos srác a lányok szemében,de azért ennyire… Az utolsó csajom ősszel volt, míg Hazza és Zayn mindennap új barátnővel jön haza. Lounak van barátnője L, Liam pedig nyugisan el van, néha randizgat és amikor már nagyon hiányzik neki a szex jól leissza magát és felcsíp valakit „nem túl szép, de jó az ágyban” címszóval… Én meg nem is tudom mikor voltam utoljára lánnyal. Talán ezért is vagyok én az icipici Niallke. Hirtelen Liam jelent meg a tévé előtt.

-          Srácok el kéne menni enni valamit vagy van itthon valami kaja? Nem vagy éhes Niall? – igaza volt a gyomrom valóban korgott. Azonnal riasztottuk Lout.

-          Meg kell kérdeznem Pault, hogy elmehetünk-e valahová – leültetett minket a konyhába, mint egy apuka a gyerekeit, amíg ő Paullal beszélt – Mehetünk, te vezetsz Harry – dobta oda kulcsot mosolyogva és elindult az ajtó felé. Bárcsak rám mosolyogna így…

Természetesen ők ketten ültek elől, de végig láttam Lou arcát a visszapillantóból. Mikor észre vette, hogy nézem azonnal megszólalt.

-          Niall, hova menjünk? Válassz te! – most rám mosolygott én, pedig alig tudtam megszólani. Ő olyan rendes mindenkivel, hogy lehet ilyen…

-          Öm… Volt itt egy pizzázó a sarkon. Az nem jó? – vetettem fel az ötletet. A fiúk csak helyeseltek, mert már mindenki nagyon éhes volt.

Megálltunk a parkolóban körbe néztünk szemünkkel rajongók után kutatva. Napszemüveget és sapkát fel.

-          Állj! – szólalt meg Zayn gépies hangon – Az ott gyanúsnak látszik – egy szép szőke lány volt, a telefonján babrált valamit. Úgy voltam vele most vagy soha. Erre a lányra én csapok le, hátha így Lou is majd jobban felfigyel rám. Intettem, hogy mehetünk kiszálltam és elindultam felé…