1 - Összeköltözünk?

Halihó manócskák! Meghoztam az első részt egy kis Nouissszal és Larryvel :P Jó olvasást hozzá! Komikat minden mennyiségben várok ;)

Ásítva keltem, csak egy boxer volt rajtam. Melegem volt éjjel így levetkőztem. A hajamba túrtam és a tükörhöz léptem. Végig néztem magamon. Az arcom fáradtnak tűnt. Ez húzós nap lesz, végre leveszik a fogszabályzóm, adunk egy kisebb koncertet és ma beszéljük meg az összeköltözést is. A srácok ragaszkodnak hozzá. Engem annyira nem izgat a dolog, de értük bármit… Az ágyam alatt halomban gyülekeztek a szennyes ruhák. Már épp nyitottam volna a számat, hogy: - Anyu kitakarítanál? De eszembe jutott az összeköltözés. Harry után én vagyok a legfiatalabb… Így is mindig azzal szekálnak, hogy „a mama kedvence” meg, hogy nem vagyok elég önálló. Erőt vettem magamon megfogtam a kupac ruhát és elindultam vele a fürdőszoba felé. Többet nem nagyon tehettem az ügy érdekében, az már tényleg anya dolga. Lementem kajálni, elkészülődtem és már indultam is a fogorvoshoz. Mióta várok erre a napra? És ma végre érezhetem a tiszta szabadságot.

Fülig érő szájjal rohantam végig az utcán már alig vártam, hogy megmutathassam a srácoknak. A koncertet kora délutánra ütemezték, hogy még meg tudjuk beszélni az összeköltözést, mert annak elvileg holnap van a napja. Paul kocsija kereken egykor kanyarodott be a házunk elé. Liam és Harry már a kocsiban voltak. Mosolyogva pattantam be én is.

-          Hé! Végre! – Liam fél karral magához ölelt és kokit nyomott a fejemre. Nem szóltam semmit csak mosolyogva tűrtem, ahogy összeborzolja az egyébként tökéletesre beállított hajam.

-          Zsír lett – szólalt meg Harry is.

-          Köszi! – azért kicsit furcsa volt fogszabályzó nélkül, furcsa, de jó. 15 perc múlva végül Louist és Zaynt is felvettük. Persze Lou megint Harry mellé ült. Mi pedig hárman hátul.

Kis kocsikázás után érkeztünk meg a koncert helyszínére.

-          Na öcsi! Végre fogszabi nélkül? – veregetett hátba jókedvűen Louis. Valahogy, mindig olyan furán érint.

-          Ja… - nyögtem oda neki az egyszavas választ. Ő csak bólintott, majd karon fogta Harryt és az öltözőjük felé vették az irányt. Szomorúan néztem utánuk. Bárcsak én lehetnék ott helyette, bárcsak engem szeretne így, de ők már „ősidők“ óta legjobb barátok…

Gyors öltözés után már a színfalak mögött sorakoztunk. A zene igazgató még gyorsan a kezembe nyomta a gitáromat és már rohatunk is fel a színpadra. Szeretek a színpadon állni, a sikítozó lányok mindig boldog leszek tőle. A One Way or Another-t énekeltük ez alapvetően egy bulis szám. Így én is ledobtam a gítárom és felálltan „rohangálni“ egy kicsit. Ezt a számot általában teljesen végig röhögjük, próbáljuk megnevetettni a közönséget. Aztán egy lassabb szám következett gyorsan felkaptam a gitárom és leültem a színpad közepére. Már épp kezdtem volna hozzá a számhoz, amikor megláttam, ahogy Louis súg valamit Harrynek ő pedig sértődötten néz, majd Louis elindul felém. Gyorsan hozzá kezdtem a dalhoz és felálltam. A rajongók visítoztak én, pedig elindultam Zayn felé. Mosolyogva mellé álltam, így énekeltük a dalt. Kisvártatva Louis kezét éreztem a vállamon, nem néztem hátra, de tudtam, hogy ő az. Nagyot nyeltem, nem akartam, hogy látsszon mennyire belepirultam az egészbe, úgy tettem mintha a gitáromat nézném. Közben próbáltam Louis kezére összpontosítani. Niall nyugi, mély levegő. Ő mindig olyan tökéletes a színpadon, olyan nyugodt. Sosem ront el egyetlen hangot sem… Segélykérő pillantást vetettem Liam felé, de éppen egy rajongóval szemezett. Csalódottan vettem tudomásul, hogy Hazza felé kell indulnom, ha nem akarok itt porrá égni. Igen, úgy éreztem égek, a szívem erősen dobogott, a kezeim izzadtak. Lassan megindultam Harry felé, aki a színpad másik végén egyedül ült. Felcsillant a szeme amikor meglátta, hogy felé sétálok. Vigyorogva néztem a közönségre, akik újra felsikoltottak. Leültem Harry mellé és vegül így fejeztük be a számot.

A koncert utáni megbeszélés kicsit kínos volt…

-          Niall drága, hol akarsz aludni? – kérdezte Paul mosolyogva. Niall dárga? Louist miért nem hívják így soha? Ő mindig Mr. Tomlinson… Egy kis borostát kéne növesztenem. Felsóhajtottam. Tudtam, hogy Lou figyel, ráadásul Zaynnel még mosolyogtak is rajtam.

-          Mindegy… - flegmán megráztam a fejem.

Végül a szobákat észszerűen osztottuk el… Liam, én és Zayn alszunk a földszinten Harry és Lou, pedig az emeleten. Összesen 3 szoba van, én külön szobát kaptam, mert senki sem akart velem aludni… Na jó nem. Mert rendetlen és fiatal vagyok, de a francba is, Harry fiatalabb nálam… A nemtetszésemnek hangot is adtam (én hülye…).

-          Ez szemétség – felálltam és Hazzara mutattam - Ő fiatalabb nálam! – Ő csak mosolyogva karba tette a kezét.

-          Niall! Hány barátnőd volt már? – a fiúk felnevettek.

-          Öm… Sok… - én nem akarok barátnőt csak… csak… Mindegy. Megráztam a fejem és visszaültem.

-          Semmi baj öcsi – Liam vállba bökött.

-          Hagyjál! – idegesen löktem el magamtól.

Az utolsó este, amit otthon tölthetek, a srácok nélkül. Jól ki kell használnom. Egy képet néztem, amin öten voltunk, de valahogy mindig csak Lou felé járt a szemem. Ő olyan férfias… Én meg szinte még gyerek vagyok…