11 - Haragban??? Mi?!

Halihó manócskák! Nos újabb résszel jelentkezem, nem tudom mennyire fog tetszeni vagy mennyire nem, mert azért na... xD Csak annyit szeretnék kérni, hogy tetszéseteket és nem tetszéseteket is nyilvánítsátok ki valamilyen formában. Ott az a szavazó izéke lent nekem még az is sokat jelent, persze azért egy-egy kommentnek, hogy mit javítsak, mi volt jó annak örülnék ;) Nem szabok határokat, mert egy úgy se tartanám be, kettő, hogy lássátok mekkora bizalommal vagyok felétek :P Igen ez volt a süket duma xd A részről: olvassátok el! Jó olvasást hozzá és komikat minden mennyiségben fogadok :D

Kimerített az út, korán feküdtem le és szerettem volna minél tovább aludni, de a nappaliból jövő hangok valahogy megütötték a fülem.

- Jobb lenne, ha később tudná meg… - Hazza erősködött.

- Előbb utóbb úgy is rájön, meg fogja tudni. El kell mondanunk – sóhajtott fel Louis.

- Oké – Zayn csak helyeselt.

- Megyek, felkeltem – szólalt meg Liam is és elindult a szobám felé. Gyorsan a másik oldalamra feküdtem és úgy tettem, mintha még aludnék.

- Nialler! – szólongatott kedvesen és leült az ágyam szélére. Felé fordultam és lassan kinyitottam a szemem – Fel kéne kelned – csapott a lábamra, majd felállt és kisétált. Felsóhajtottam kikeltem a puha ágyamból, nem akartam boxerben kimenni ezért felkaptam egy pólót és egy farmert. Kimentem a nappaliba a Lou és Zayn a tévé előtt ültek Liam kaját csinált, Harryt pedig nem láttam sehol.

- Figyelj Niall mutatnunk kell valamit – szólalt meg Louis rám nézve és bekapcsolta a tévét.

A One Direction szőke reménysége haragban van a legidősebb taggal Louis Tomlinsonnal. Az okot még nem tudni, de az biztos, hogy Niall nem szívesen beszél és érintkezik a fiúval. Itt egy bevágás a reptéri felvételekből, tényleg úgy látszott, hogy haragszom rá. Kiábrándulva bámultam a tévére, nem értettem az egészet, azt meg pláne nem, hogy miért akarta Haz, hogy ne tudjam meg… Talán emiatt utazhatott haza váratlanul az ír származású énekes, ahol bátyjával töltötte a legtöbb időt. Egy kép amikor Greggel az utcán sétálunk. A báty beismerte, hogy igen sokat beszéltek a bandáról és, hogy Mr. Tomlinson is szóba került. Mi?! Greg??? Hagyjanak már! Sose mondana ilyet… Belül szó szerint dühöngtem és azt még nem is volt időm felfogni, hogy Louisról van szó. Mi van, ha most kiderül az egész? Mégis, hogy derülne ki remekül leplezem az érzéseimet, a sírás kerülgetett, de tudtam, hogy nem szabad. Lehunytam a szemem végre vége lett. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, összerezzentem és azonnal kinyitottam.

- Gondoltuk jobb, ha nem tudod. Talán nem zaklat fel… - Harry halkan beszélt, úgy látszott őt is megviselte a dolog.

- Meg most olyan boldognak tűntél – állt mellé Liam is. Csak bámultam rájuk, megszólalni nem tudtam. Örültem, hogy mellettem állnak meg minden, de nagyon fájt. Mit fognak gondolni a rajongók, rólam? és Louisról? Akaratlanul is ránéztem. A szemembe nézett, majd elmosolyodott és elindult felém.

- Hé! Mi tudjuk, hogy ez nem igaz – átölelt és a fülembe suttogott. A lábaim földbe gyökereztek, a szívem eszeveszettül dobogott, remegtem. Nem tudtam vissza ölelni, és még mindig nem jött ki egy hang sem a torkomon. Én sem tudom, miért érintett ez ilyen rosszul, de valahogy mikor újra éreztem az illatát megnyugodtam. Azt hiszem Lou fontos nekem, fontosabb, mint a többiek…

- Azt hiszem, most egy kicsit… Szóval egy kicsit vissza megyek a szobámba – nyögtem ki Ő pedig elengedett.

- Jó – bólintott, de láttam a szemében valamit. Neki sem volt jó így látni engem, nekem se, de ezt végig kellett gondolnom. Vissza mentem a szobámba és legszívesebben bőgtem volna. Két lehetőségem van. 1. Kiakadok és hagyom, hogy megint ott folytassuk, mint előtte. 2. Nem érdekel mit írnak az újságok és a tévé, olyan leszek amilyennek megálmodtam magam és… (xD na jó nem őt azért nem). Az első sokkal könnyebb lehetőségnek tűnt, de számolnom kellett azzal is, hogy így Lou max. sajnálni fog, az neki sem lenne jó, nem akarok fájdalmat okozni neki. A másodikkal még lehet esélyem… Ne már most tényleg ez esélyemet latolgatom nála? Ez komoly? Elmosolyodtam magamon, vicces volt, pedig tudtam, hogy teljesen komolyan gondolom…

Újult erővel sétáltam ki a szobámból és rögtön a konyha felé indultam. Még maradt a reggeliből, szerencsére Zayn nem falt fel mindent. Egyedül ültem le enni. Mindenki eltűnt egyedül Liam szunyókált a tévé mellett a nappaliban. Trappolást hallottam a lépcsőről, tudtam, hogy vagy Harry vagy Lou lesz az. Elhatároztam, hogy akkor sem ijedek meg, ha utóbbit látom meg az ajtóban. Louis kék szemei elkezdtek csillogni, amint meglátott engem.

- Szia! Na jobban vagy már – kinyitotta a hűtőt ezzel hátat fordítva nekem. Próbáltam minél jobb választ adni.

- Persze, de ugye tényleg nincs harag? – kérdeztem gyorsan és el is vörösödtem kicsit.

- Á, dehogy – öntött magának egy kis narancs levet és kivett egy répát is – Nézd Niall, tudom, hogy te ilyen vagy – megrántotta a vállát – Hát én meg ilyen – felnevetett és magára mutatott a másik kezével, pedig vállba bökött. Elmosolyodtam. Igen ő ilyen… ilyen tökéletes. Én meg egy ilyen Niall vagyok.

- Este lesz koncert vagy valami? – tereltem el gyorsan a szót.

- Igen koncert lesz, de a Modest az interjút lefújta – felsóhajtott - és helyette beszélni akarnak velünk. Érdekes beszélgetés lesz – elhúzta a száját – De Niall ígérj meg valamit! – mélyen a szemembe nézett.

- Igen?

- Nem hagyod, hogy megtörjenek!...

10 - Szeretek velük lakni!

Halihó manócskák! Bocsi a rengeteg késésért, de sajnos 8. év végén rengetek dolga van az embernek :((( Remélem ez a rész kárpótol, vagy ha nem hát így jártatok ;) Jó olvasást és sok komit!

Reggel későn keltem, csak olyan fél 11 fele. Azonnal mentem is a konyhába, de anya és Denis rám parancsoltak, hogy mindjárt ebéd. Mindjárt?! Az még másfél óra… Kint borongós volt az idő, ezért leültem a tévé elé. Tom elaludt az egyik fotelben, Greget pedig nem láttam sehol. Épp a hírek jöttek: Niall Horan haza utazott. Furcsa volt látni magam a tévében, azt mutatták, ahogy leszállok a gépről és integetek a rajongóknak. Végre olyannak láttam magam amilyen szerettem volna lenni. Éreztem, hogy ez Greg hatása volt és boldog voltam, mosolyogva bámultam a képernyőre és megijedtem amikor bátyám hangját hallottam a hátam mögül.

-  Nem megyünk el sétálni? – a vállamra támaszkodott.

- De – néztem rá bólogatva fülig érő szájjal – Úgy is mindjárt éhen veszek, legalább elütjük az időt ebédig…

Az utcákon sétáltunk nem nagyon mertünk bemenni a városba a rajongók miatt. Nem azért mert féltem, hanem csak Greg szerettet volna velem négyszemközt beszélni, mint férfi a férfival. Én férfi? :O

- Hogy mennek a dolgok a srácokkal? – kérdezte az összeköltözésre utalva.

- Jól… - mondtam egy pocsolyába lépve.

- Ti egy csapat vagytok Niall. Tudod, hogy ők is szeretnek téged – próbált belém egy kis lelket önteni. Tudta, hogy már gyerekkorom óta mekkora hatással van rám és gondolom azt is sejtette mért jöttem haza.

- Szeretnek? – felnevettem.

- Igen – komolyan nézett – Lou felhívott két napja… - kezdte. Lou felhívta? Elkezdett gyorsabban verni a szívem. Pedig, ha Greggel vagyok ez sosincs – Azt mondta, hogy talán valami baj van azért jössz haza. Ezt én is gondoltam, de aztán mondta, hogy szerinte velük is van valami gondod - nem mertem megszólalni, kíváncsi voltam, hogy mit mondott még Lou – Niall? Így van? – az arca teljesen komoly volt, láttam rajta, hogy aggódik értem. Még mindig nem mondtam semmit csak néztem rá – Niall?! – megvakartam a fejem, éreztem, hogy most már válaszolnom kell, de mit mondjak? Igazából én sem tudom mi van velem. Csak azt, hogy Louis furcsa hatással van rám, azt hiszem…

- Nem tudom mi van… - vallottam be az igazságot.

- Mi a baj? Nem szeretsz velük együtt lakni? Nyugodtan szólhatsz és akkor...

- Nem, nem – ellenkeztem – Szeretek velük lakni csak… - a hajamba túrtam és kifújtam a levegőt, látszott a leheletem a hidegben. Olyan nehéz ez, hogy magyarázzam el neki?

- Aggódnak érted Niall! – felerősödött a hangja.

- Nem kell – mondtam egyszerűen és kis szünet után végül kiszökött belőlem – Én szeretem őket! – kicsit megkönnyebbültem, hogy végre elmondhattam valakinek, de azt még mindig nem tudja, hogy valakit sokkal jobban… Elmosolyodott és a hajamba túrt.

- Jól van. De Lounak és Hazzanak már most hiányzol, úgy hogy vissza küldelek egy holnapi géppel – rám kacsintott – és szeretném, ha olyan lennél mint itt.

Jól esett ez a kis beszélgetés és utána a kaja :D Este a szobámban összepakoltam a cuccom és Twittereztem egy kicsit. Liam: Zayn már megint büdös a lábad!!! :/ Harry: Liamnek igaza van, Zayn húzz innen és küld inkább vissza Lout!  Elmosolyodtam, bár csak én is ilyen nyíltan tudnék róla beszélni…

Másnap Greg korán vitt a repülőhöz volt néhány rajongó, nekik osztottam pár autogramot, de messze nem olyan sok, mint szokott. Mi lett nem szeretnek? :D

Az elmúlt két nap nagyszerű volt, tényleg úgy érzem, hogy új erővel térek vissza Londonba. Ha a srácokat nem is sikerült elfelejtenem, de a gondolkodásom megváltozott kicsit. Sokkal boldogabbnak érzem magam. Ahogy leszálltam a gépről, a srácok már ott vártak.

- Sziasztok! – rohantam oda, semmivel sem törődve, tényleg nagyon hiányoztak. Magamhoz öleltem Harryt, Liamet és Zaynt is és… hát Louist nem. Pedig nagyon akartam, de nem… Nagyon hiányzott már az ölelése, de nem tudtam… Valahogy nem éreztem, hogy ő is akarja, ha akarta volna megölelt volna ő… Elindultunk kifelé a repülő térről, Londonban is hideg volt. A rajongók meg csak ott ácsorogtak. Integettem nekik és mondtam, hogy ne álljatok itt, meg foktok fázni, majd küldünk postán autogramot. Nem tudtam ellenállni, egy párat muszáj volt kiosztanom, a fiúk meg is lepődtek, de végül ők is csatlakoztak. Aztán röhögve szálltunk be a buszba, mert Zaynnek valaki lekapta a sálját.

- Nialler mi lett veled? – Louis röhögve túrt a hajamba, mellém ült le és szorosan magához ölelt. Nem tette szóvá, hogy a reptéren csak őt nem öleltem meg. Újra éreztem az illatát, a szívverésem az alatt a két perc alatt úgy fel gyorsult… Aztán elengedett és röhögött tovább, tiszta vörös voltam annak ellenére, hogy a kocsiban nem is fűtöttek. Jó volt végre újra a házban, a közös lakhelyünkön. Végig mosolyogtam, de Louisszal még mindig nem voltam teljesen rendben… Másnap reggel, pedig szó szerint kiakadtam…