18 - Legjobb barát talán...

Halihó manócskák! Újabb rész a 18. Azt hiszem kezdtek egyre többen olvasni, csak a komikat nem látom még... Na mindegy, én már annak a néhánnyal több olvasónak is örülök, ami van :)) Ez a rész lehet, hogy egy kicsit zavaros, nekem is az volt, de ilyen is kell ;) Jó olvasást és el ne felejtsétek komizni még mindig ér! :D PS.: beakartam illeszteni egy Narrys alvós képet, de nem találtam :/

A gyors pakolás után már a lépcsőn sétáltunk lefelé. Furcsa volt ott hagyni azt a hotelt, nagyon furcsa, mert tudtam, hogy mindig emlékezni fogok rá. A lépcsőre, amin lefelé rohantam, az ajtóra, amit talán becsaptam magam után és az ágyra, ahol Lou mellett aludtam, életemben először…

Lerángattam a bőröndömet a szálloda előtti lépcsőn és csak néztem a turné buszt, Liam és Zayn éppen befelé pakoltak. Üres volt az utca, ez jó hír a rajongók még nem találtak ránk. Lassan elindultam a busz felé. Nem volt hideg, se túl meleg a szellő lágyan csapdosta a hajam és a kék inget, amit felvettem. Beraktam a táskám a buszaljába és felsétáltam. Malik és Liam már elfoglalták a kanapét így én leültem az ablak mellé egy kettes székre pont a tévével szemben. Fáradt voltam kicsit, hosszú volt a nap és már lassan kezdett sötétedni, mindig éjszaka kell utaznunk, hogy másnap időben odaérjünk. Felraktam a fejhallgatóm ez általában segít elaludni, bekapcsoltam egy Rihanna dalt, szeretem Rihannat, jó hallgatni. El akartam aludni hamar, de nem voltam álmos egyfolytában csak az elmúlt két nap kavargott a fejemben és bár tudtam, hogy nem lehetett igaz, de éreztem Louis érintését a derekamon. Bámultam a tévé sötét képernyőjét és kizártam az összes hangot magam körül, csak Rihannat hallgattam, van egy külön dallistám tőle. Nem hallottam, ahogy Zayn és Liam megvitatják melyikőjüknek büdösebb a lába és azt sem, ahogy Lou és Hazza felszállnak a buszra, csak akkor vettem észre mikor Haz megállt előttem. Láttam, ahogy tátog a szájával, de nem értettem mit mond. Nem gondolkoztam, hogy tudni akarom- e egyáltalán csak gyorsan lekaptam a fejhallgatót.

- Szóval csak azt akartam, hogy mi lenne, ha leülnék? – mutatott mosolyogva a székre mellettem – Tudod úgy, mint régen – azt hiszem Louis szavai hatottak rá. Jól esett, hogy próbál beszélgetni, de belül tudtam, hogy ez mind Lou műve. Csak miattam nem tette volna ezt…

- Persze, gyere – próbáltam mosolyogni vagy nem is. Őszinte volt… Jó érzés volt és, ami utána következett még jobb. Nem tettem vissza a fülest, vártam, hogy mondjon valamit én is beszélni akartam vele, mindenről, régen olyan jóban voltunk. Régen? Két héttel ezelőtt, emlékszem amikor a hajamat piszkálta…

- Figyelj Niall – kezdte én, pedig ránéztem, bele a zöld szemeibe. Nyelt egy nagyot – Csak szeretném elmondani mennyire sajnálom – az az átélés amivel mondta… Megszakadt a szívem, tényleg.

- Harry… - halkan nyögtem egyet, de ő intett a kezével, hogy várjak.

- Nem a te hibád – mondta és óvatosan az enyémre tette a kezét, közben Paul is felszállt és elindult a busz. A rajongók már megjelentek a városban és a hoteltől pár száz méterre is. Egy apró döccenőnél elcsúszott a keze és utána nem is tette vissza.

- Nialler én csak, nem akartam, hogy így láss minket – még mindig engem nézett és én is őt.

- Én sem – vallottam be neki őszintén. Most mit kerteljek? Már úgyis sejt valamit, tudom. Csak nézett rám kifejezéstelen arccal, nem szólt semmit. Fájt így látni, az egyik legjobb barátom volt. És most? Nem tudom, de azt hallottam, hogy a csajok mindig megbeszélik a problémáikat, ha pasi ügy ha nem… Hát a miénk pasi ügy. Olyan vicces, komolyan, ha nem tudnám, hogy én vagyok és, hogy mit is érzek pontosan röhögnék magamon.

- Hagyd már ezt abba! Kérlek! – próbáltam nem rá förmedni, próbáltam éreztetni vele, hogy még mindig a barátomnak érzem, de még mindig csak nézett ezúttal meglepetten – A francba is Haz! Legjobb barátok vagyunk – jelentettem ki és próbáltam nem felverni a többieket, mert próbáltak aludni. Furcsa volt ezt mondani annak a srácnak, aki közénk állt Louval, nem is érettem, hogy mondhattam ilyet, hogy hogy lehet az, hogy 2 nappal ezelőtt még úgy tudtam az ő legjobb barátja most, pedig a magaménak nevezem. De tényleg így éreztem, hogy ő az… Nem szólt semmit csak szó nélkül magához ölelt. Szorított és szorított… Végre kibékültünk, végre megint azt az aranyos Harryt láttam, akit úgy szeretek. A nagy békülés után még hosszú ideig beszélgettünk, végül Paulnak kellett ránk parancsolnia, hogy aludjunk már, mert nagyon álmosak leszünk. Reggel, illetve mikor már világos volt, de mi még aludtunk, a srácok készítettek egy képet és Liam fel is rakta Twitterre. Lefényképezte, ahogy alszunk, mert Hazza szó szerint az ölemben volt. Vicces volt első ránézésre mikor megláttam, de mikor a rajongók hozzászólásait olvastam már nem annyira. Ohh Narry!! :3 Nagyon rosszul éreztem magam, Louis miatt, ha tényleg együtt vannak én meg itt enyelgek a „pasijával”… Hát most mit mondjak? De szerencsére Lou lazán vette és csak mosolygott, egy jelét sem mutatta annak, hogy féltékeny lenne vagy valami. Ő olyan jó, olyan tökéletes én meg rögtön kiakadtam mikor megláttam őket együtt… :/ Meg kéne tanulnom uralkodni magamon. A lista egyre hosszabb, Mit csinál rosszul Niall Horan?És mit kéne átvennie az imádott Mr. Tomlinsontól. Tényleg kivagyok, azt hiszem. Végre kibékültünk Hazzal, erre megint előjönnek a Louisszal kapcsolatos emlékeim. Harry persze azt hitte, hogy minden rendben, ezerrel vigyorgott mindig és ugyanúgy viselkedett Louval mint előtte, pedig tudta mennyire fáj nekem. Vagy inkább azt, hogy kibékültünk és minden rendben?

Manchesterben egy szobában aludt az egész banda, a szálloda felkészült az érkezésünkre. Furcsa, tök régen aludtunk így, utoljára az X-ben. De jó volt…

17 - Üres szavak

Hejhó manócskák! Nos 17. rész. Érdekes szám, mert sosem jutottam eddig történetes blogban, ez az első :3 Hozzá fűzni valóm nagyon nincs, ez úton is jó olvasást hozzá! És ha lehet hagyjatok egy két komit ;) Előre is köszi :))

Nem csináltunk semmit csak elaludtunk. Ti is szerettétek volna, ha valami más történik ugye? Mert én nagyon… De nem történt semmi. Illetve egyszer felkeltem éjszakai és, mintha Lou a derekamat ölelte volna. Nem hittem el, nem mertem forgolódni. Az első ötletem az volt, hogy biztosan Hazzat képzeli a helyembe, mert együtt mindig így alszanak. Aztán már mintha nem is éreztem volna a kezeit. Rájöttem, hogy csak képzelődök… Még hallgattam néhány percig, ahogy szuszog és visszaaludtam.

Reggel az elvárthoz képest későn csak 9-kor keltem fel. Nyújtóztam egyet, megmostam az arcom. A szoba megint üres volt, azt hittem elmentek egy interjúra és itt felejtettek, de kb. két perccel később zajt hallottam az ajtó másik oldaláról.

- Haz, kérlek! Csak nyugodtan… - mondta Louis halkan, de épp elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam.

- Jól van – Harry nevetett – De nem tudom,hogy ez után az éjszaka után mit higgyek – a hangja újra komolyra és kicsit szomorúra fordult. A francba! Talán még is csak igaz? Amit éjszaka éreztem? Talán Lou tényleg átölelt és emiatt most Harry mérges? A francba is Niall! Fejezd ezt be, most! A tükörbe nézve bámultam magamra, a hajam teljesen szétállt, próbáltam elsimítgatni, de nem ment, nem lehetett… Hirtelen ajtó nyitást hallottam. Ők voltak, benyitottak kopogás nélkül, ahogy én is. Vagy várjunk csak, én kopogtam… Észre sem vettem, hogy félmeztelen vagyok, na mindegy. Szembe fordultam velük, ott álltak előttem.

- Jó reggelt! – köszöntött először Lou, a szokásos cucca volt rajta, egy csőfarmer és csíkos póló. Harryn meg egy farmer és valami öltöny szerűség.

- Jó reggelt! – mondtam én is, Hazza csak állt engem bámulva, lassan végig nézett a felsőtestemen és nyelt egyet.

- Szóval csak azt akarjuk… - kezdte – Amit láttál tegnap, az nem az volt…

- Tudom – vágtam rá gyorsan és az ágy felé indultam, kutakodni kezdtem az atlétám után.

- Niall! – Louis elkapta a karom – Csak meg szeretnénk kérni, ha – mélyen a szemembe nézett, elolvadok,ne!!! – titokban tartanád – nyögte ki és az atlétám után kutakodó Hazzara nézett.

- Ezt kerested? – nyújtotta felém Harry a ruhadarabot, de mikor érte nyúltam elhúzta, a szájára széles mosoly kerekedett, furcsán, kacéran nézett rám… Aztán azt hiszem eszébe jutott valami, talán, hogy ezt nem itt kéne előttem és gyorsan a kezembe nyomta, majd az ablakhoz sétált.

- Csak én tudom? – kérdeztem Louistól, de még mindig az ablaknál alló Hazzat néztem.

- Igen – mondta, a szívem egyszerre szorult nagyon össze és ütötte ki magát. Nem akarok meghalni, még nem… Úgy éreztem látnom kell őket még egyszer együtt, hogy elhiggyem, mert amit mondtak azok csak üres szavak voltak. Mikor a tegnap estére gondoltam szédelegtem, le kellett ülnöm az ágyszélére.

- Niall… - Harry hirtelen nézett rám, láttam az arcán, hogy mondani akar valamit, de végül elvetette. Legalább ő kiállhatna mellettem, mert rendben van, hogy Lou őt szereti, de… legalább megérthetne. A hajamba túrtam.

- Tudod, mi lenne ha kiderülne – Louis próbálta folytatni a beszélgetést, de én hallani sem akartam többet erről, el akartam tűnni, el messzire. Felálltam és az ajtó felé indultam.

- Ami pedig az iszogatásodat illeti – szólt még utánam Lou mosolyogva – El kellett mondanom Paulnak, tudod a fotók miatt – biccentettem egyet, nem néztem hátra csak ott hagytam őket, kettesben a szobájukban.

Azért kíváncsi vagyok azokra a fotókra, hogy milyen cikket hoznak össze rólam, az újságokban. Biztos vicces lesz. Liam és Zayn úgy tudták, hogy Luoval mentünk el és, amíg ő elment a wc-re addigra bennem már annyi pia volt, hogy csak úgy lekaptam azt a csajt. Valószínű Paul is ugyanezt, az újságírók meg nem érdekelnek nagyon… És az sem érdekelt különösebben, hogy Louis mekkora szidást kap ezért, mert ugye ő az idősebb, neki kellet volna vigyáznia rám. Akkor nem. Úgy éreztem, hogy talán ez ami történt jobban szabadjára enged, mert ha ő már úgy is Harryt szereti, akkor nincs veszíteni valóm. Az interjú kicsit kínos volt, mert az esti dolgokról kérdeztek… Hazudtam. Persze, hogy hazudtam, mit tehettem volna? De mindegy, mert a koncert nagyon jól sikerült. Csomót hülyültünk és végre Louval is, na jó nem inkább Liammel, de Louis is benne volt. A dalok is jól mentek, kevés hibával. Harry figyelt minket, éreztem és tudtam milyen rossz neki, de hát nekem is rossz! Fogadja már el, legyen jó barát és legalább ennyit adjon nekem. A koncert után zuhanyzás és autogram osztás aztán tipli tovább. Manchester a következő állomás. Még visszamentünk a hotelba összepakolni, persze, hogy Liam megint engem küldött a tusfürdővel a másik szobába, mondjuk úgy voltam vele, hogy inkább én lássam őket együtt, mint ők. Zayn mit gondolna? Belegondolni is rossz… És én mit gondolok? Semmit. Ha Harry nem teszi meg megtettem volna én, ha kellek neki úgy, hogy tök mindegy. Átmentem, megint megálltam az ajtó előtt, de ez alkalommal megesküdtem, hogy megvárom míg kinyitják.

- Láttam, hogy néz rád, Boobear! – Harry hangja kicsit idegesnek tűnt.

- Haz, szerinted én akartam, hogy úgy nézzen? – ugye nem rólam van szó? Mondjátok, hogy nem!

- Niall nem… - Hazza próbált mondani valamit.

- Akkor ne! – szólt rá Louis – Csak próbálj meg jóban lenni vele, tudod, ahogy két héttel ezelőtt – magyarázta – Csak legyetek barátok – Harry felsóhajott – A kedvemért!

- Rendben – Haz nagy nehezen beadta a derekát. Kopogtam kettőt.

- Gyere! – szólt ki Lou.

- A tusfürdő – mutattam fel a falkont. 

16 - Nem hiszem el :O

Nos manócskák megint itt :D Sziasztok! Gondoltam, hogy hozok nektek még egy részt. A kövit mostmár tényleg nem tudom mikorra várható, lehet, hogy csak péntek vagy jövőhét. Remélem benéztetek a másik blogra is, amit linkeltem. Higgyétek el megéri ;) Ehhez meg jó olvasást! És a komikat még mindig várom, mindenkitől! :))

Csókolóztak. Nem hittem a szememnek, mert tényleg ha ölelkeznek még nem gondolok semmi olyanra, de csókolóztak. A francba is… Azt hiszem néhány pillanatig tátott szájjal bámultam őket és ők is engem. Aztán a következő másfél percre nem nagyon emlékszem. A következő már az, hogy lefelé rohanok a lépcsőn a hideg utcára. Nem emlékszem, hogy bevágtam- e az ajtót, hogy mondtam- e valamit, csak arra ahogy rohanok. A friss levegő megnyugtatott kicsit, de nem akartam megállni sietősen lépkedtem végig a járdán. Nem tudom hova akartam menni, csak el innen. El nagyon messzire, hogy soha többet ne kelljen találkoznom velük. Nem tudom mit éreztem, de nem is érdekelt már igazán. Egy szál atlétában voltam mégsem fáztam, pedig nem lehetett több 15 foknál. Aztán mikor úgy éreztem elég messze vagyok leültem a padkára az útszélén. Nem sokan jártak arra felé, már sötét volt, késő. A hajamba túrtam és megpróbáltam gondolkozni, szerettem volna azt hinni, hogy csak egy baráti puszi volt, de nem. Láttam, ahogy Lou Haz combján vezeti a kezét és, ahogy Haz két keze közé fogja Louis arcát. Nem akartam… Fogalmam sem volt mi lesz, csak meg akartam nyugodni, megnyugodni, egyedül lenni, és soha többé rájuk sem nézni mikor együtt vannak. Hogy tehetik ezt? Hiszen fiúk… Nem értem, utálom ezt. Utálok mindent. Liamnek miért kellett átküldenie? És Paul miért nem kelt fel, hogy megtiltsa? A szemem könnybe lábadt, a kezem a szám elé tettem és legszívesebben sikítottam volna. Szeretik egymást. Kész, ennyi.

Felnéztem a lámpákra. Szépen megvilágították az utat, fel kéne állnom és tovább menni. De mégis hogyan? Nem tudok… Végül sikerült. Lassan felálltam és tovább indultam. Nem vissza a szálloda felé, hanem el, messzire. Elmentem egy bár előtt, bent bömbölt a zene. Nem tudom mit játszottak, túl fáradt és túl ideges voltam hozzá. Be kéne mennem, inni pár sört, az talán megnyugtatna. Besétáltam és leültem a pulthoz. Egy Jack Daniels-t dobtam pár fontot a kiszolgáló hölgynek. Nem nagyon figyeltem meg, csak a táncoló párokat néztem a parketten. A füst betöltötte a helyiséget, lassan az is elkábított és a három ital, amit az első után kértem.

- Niall Horan? – ült le mellém, egy alacsony, hosszú hajú, szép szemű lány. Féloldalasan bólintottam. Végig simított az arcomon.

- Szerelmi bánat? – olyan kedves hangja volt, majd elolvadtam.

- Azt hiszem… - feleltem nevetve.

- Jaj szegényke! – egészen közel hajolt az arcomhoz – Mesélj! – legszívesebben elmondtam volna neki mindent, az érzéseimet, azt hogy mit láttam fél órával ezelőtt, de inkább csak kinevettem, hogy hogy kérdezhetett ilyet.

- Tudom, hogy nem érdekel igazán – mondtam és felhörpintettem a maradékot ami a poharamban maradt – Tudom, hogy csak azt akarod – inkább csak az ital beszélt belőlem, a hangom is elváltozott picit. Megint közel hajolt, már dülöngéltem a széken, óvatosan megfogta az állam és megcsókolt. Nem is tudtam koncentrálni rá annyira meglepődtem. Értetlenül néztem rá mikor kicsit hátrébb húzódott, de nem nagyon, annyira, hogy a fülembe tudjon suttogni.

- Mit? Mond ki! – olyan szexi hangja volt, komolyan. Majdnem lesmároltam megint, jó is lett volna kicsit ellazulni, de hirtelen valaki megfogta a vállam.

- Niall! – szólt rám – Te meg húzz el! – ordított rá a csajra.

- Hé ő az enyém… volt… - nyögdöstem oda neki és szembe fordultam vele. Nem kellett volna ezt mondanom. Te jó ég… Mit csinálok? Elképedve néztem rá.

- Niall te ittál? – kérdezte elhalkulva és megrázta a fejét – Azt hiszem így nem beszélhetünk – felsóhajtott.

- Gyere! Haza viszlek – megpróbált felsegíteni a székről. Az egyik kezemet átrakta a nyakán és elindultunk kifelé. Megcsapott a hideg és eszembe jutott minden. Mit teszek?

- Hé Louis! – már az utcán sétáltunk mikor hozzá szóltam – Elengedhetsz, tudok menni egyedül is – próbáltam nem túl flegma lenni, hiszen szeretem őt és, ha más nem is az a fontos, hogy boldog legyen. Megállt elengedte a kezem és megint felsóhajtott.

- Niall, amit láttál az… - kezdte és végig simított az állán, pontosabban a borostás részen.

- Tudom, tudom – lengettem a karom a levegőben, elég furán nézhettem ki, mert felnevetett.

- Ezt inkább holnap kéne megbeszélnünk. Fáradt vagy?

- Igen, igazad van menjük haza! – össze vissza beszéltem, te jó ég mit gondolhatott? :O

Valahogy haza battyogtunk, végig csak azon járt az eszem, hogy mondhattam neki ilyet. Ő beszélni akart velem, komolyan, én meg… Mit is mondtam? Nem biztos, hogy beszélni akarok velük erről… Valahogy felrángatott a lépcsőn.

- Te csak maradj itt – a saját szobájukban fektetett le. Üres volt. Nem volt ott Haz. Megpróbáltam levenni a cipőimet és az atlétámat is, mert nagyon kimelegedtem. Nem sokkal később vissza jött Lou.

- Jól vagy? – leült a francia ágy szélére – Nem fogsz hányni? – megráztam a fejem, nem éreztem magam úgy rosszul inkább csak lelkileg és mikor leesett, hogy Lou mellett fogok aludni… :O Szerettem volna magam összehúzni amennyire csak lehet. Mikor bejött, abbahagytam a vetkőzést, így az atléta még mindig rajtam maradt.

- Meleged van? Segítsek levenni a felsőd? – ne már ezt most komolyan kérdezi? Biztos észre vette, hogy izzadok. A francba mit mondjak? Még jó hogy szeretném, de hát ezt nem mondhatom. Végül nem válaszoltam, ezért ő közelebb jött és lehúzta rólam.

- Akkor nem takarlak be – lefeküdt mellém – Nyugi Harry Liaméknél alszik – ezzel most nagyon megnyugtattál…

- Lou, sajnálom! – úgy éreztem, hogy ezt muszáj elmondanom neki, még ha nem is akartam.

- Én is! – végig simított a kezemen és óvatosan megpuszilta…

15 - Larry létezik...

Sziasztok manócskák! Én személy szerint már nagyon vártam ezt a részt :P Nem tudom miért.... Lehet, hogy egy kicsit elsiettem, de mindegy így lesz jó és biztosíthatlak titeket, hogy ez még csak a kezdet :D Közérdekű közlemény 1: Van még egy 1D blog ahova jó lenne, ha felnéznétek http://lastniight.blogspot.hu/ megköszönném és ígérem nem fogtok csalódni. Egy ikerpárról szól, akik egy fesztiválon találkoznak az 1D-vel, de ez még semmi ahhoz képest, ami történni fog. Mert amikor Haley a fesztivál utolsó reggelén Harry ölében találja magát rájön, hogy nem emlékszik semmire, de ráadásul az ikertesóját is elvesztette. (Na ez jól leírtam xD). Közérdekű közlemény 2: Láttátok a Best Song Everben Loui szólóját? :3 Na most már nem húzom tovább :D Jó olvasást! A komikat várom :P

- Haznak mi baja?

Belenéztem a kék szemeibe… Hogy lehet ilyen? Azonnal rabul ejtett. Óvatosan elmosolyodott.

- Semmi… - elindult a színpad felé, de én még mindig a csuklóját fogtam. Mit kéne csinálnom? Elengedni? De ez nem is volt normális válasz. Mire észbe kaptam már újra engem nézett.

- Akkor hagyjuk… - bevágtam a durcát. Tudom, hogy nem kellett volna, de egyszerűen nem volt jobb ötletem, meg különben sem értettem ezt az egészet. A koncert ugyan olyan volt, elvoltunk Louisszal, de nem úgy… igazán. Harry meg végig ki volt akadva, mintha került volna. Nem értem… Ahogy figyeltem rákellett jönnöm, hogy van egy szexi éne is, amit a csajoknak mutat, és van az a kisfiús, amikor úgy érzem, hogy nagyon jó barátok vagyunk, és van az amikor nem akar velem beszélni, amikor utál, ellenszenves. Azt nem szeretem. De miért? Lou miatt? Mond Harry mond! Nem akarom, hogy utálj. De azt, hiszem szeretem Lout. Igen. Kimondtam. Végre kimondtam…

A koncert után a szokásos fürdés, most én is levettem legalább a pólóm és megmosakodtam.

- Niall? – Zayn lecsapott, ahogy beléptem a zuhanyzóba így vizes lett a nadrágom is. Így is elég furán éreztem magam, mert semmi sem volt rajtuk, Lou éppen akkor dobta le a törölközőjét, nem akartam oda nézni. Úgy szégyelltem magam… Nem is tudom miért, hiszen ők nap, mint nap ezt csinálják.

- Na mi van? Vizesen akarsz haza jönni? – Liam a vállamra dobott egy törölközőt – Mit fognak gondolni a rajongók? – felnevetett.

- Miért? Mit kéne csinálnom? – pontosan tudtam mit fog válaszolni, csak tőle akartam hallani.

- Fürödj meg!

- Nyugodtan, nem nézünk oda – ordított ki Zayn az egyik fülkéből. A hajamba túrtam. Nem akarom, hogy lássanak, úgy. Nem, nem azért, mert… na értitek. Csak nem akarom, egyszerűen szégyenlős vagyok, félek, hogy nézni fognak.

- Inkább meg várom míg kész lesztek – mondtam végül.

- Oké – jött ki Lou, egy szál… :O A törölközőjével a fejét törölte, nem, hogy eltakarta volna a… Áá én ezt nem bírom L

- Nyugodtan gyere, már csak én vagyok – hajolt ki Hazza mosolyogva az egyik fülkéből a szexi felsőtestével. Mi? Hozzám szólt? És mosolygott is? Nyeltem egy nagyot és bólintottam, de még mindig csak álltam.

- Akkor el kéne kezdenem vetkőzni – suttogtam magamnak. Levettem a nadrágom és az alsógatyám is. A törölközőt feldobtam a zuhany függönyre. Siettem, gyorsan megfürödtem. Harryvel pont egyszerre mentünk ki. De a francba még fel is kell öltöznöm. Megálltam a ruháimnál és a fejemet vakartam.

- Mi van nem öltözöl? – kérdezte Lou nevetve. Ez tök ciki… A fejem megint tiszta vörös lett, a meleg víztől és a helyzet miatt is.

- De… - motyogtam az orrom alá. Felkészültem, gyorsan ledobtam a törölközőt és felkaptam a boxeremet, szerencsére nem volt túl vizes. Meg mindig hozok váltó cuccot a koncertekre úgy, hogy volt másik nadrágom is. Gyorsan felkaptam és észrevettem, hogy mind a 4-en engem bámulnak.

- Mi van? – kérdeztem idegesen. Mind csak röhögtek és legyintettek egyet, majd folytatták az öltözést. Olyan rossz volt… Én tudtam, hogy ez lesz.

A hazaúton elhatároztam, hogy kiderítem mi baja Hazzanak és, hogy Lou miért hazudott. Na az egy szép menet lesz. Hozzá sem merek szólni és álljak elé csak úgy egyszerűen, hogy figyelj Louis miért hazudtál? Na nem… Másképp kéne megközelítenem a dolgot. Különben meg már holnap indulunk a turnéra. :/

Az egész estémet azzal töltöttem, hogy terveket eszelgettem és összepakoltam holnapra, végül csak arra jutotta, hogy megfigyelés kell. Erre lesz szükségem. Már a bepakolásnál elkezdtem, amikor egy turnébusz pakolt az 1D ház előtt. Együtt rakták be a cuccukat és egymás mellé ültek le. Ez a szokásos, amit a legjobb barátoktól látunk. Az első helyszín Newcastle lesz jó fél nap mire oda érünk. Lesz 1 napunk ott. Szállodában alszunk majd. Körül nézhetünk és gyakorolhatunk is. Az út viszonylag gyorsan telt, mert a felénél bealudtam. Késő délután érkeztünk. Lepattogtunk a buszról és elfoglaltuk a szobákat, ez úttal én Liammel és Zaynnel voltam, aminek nem örültem túlságosan. Egy az, hogy jobb lett volna Louiékkal, kettő, hogy Zayn horkol. Ők pihengetést és Tweetelést terveztek estére. Én úgy gondoltam jó lenne elmenni valahova, nem voltam fáradt, szinte az egész utat végig aludtam.

- Srácok! Csináljunk már valamit! – nyafogtam, ez általában mindig bejön.

- Nialler nem! – Zayn félig álmosan és fáradtan jelentette ki.

- Nézz tévét vagy kérdezd meg Harryéket – adott tanácsokat Liam. A tévé unalmas, Harryék meg… Most menjek át? És ha nem látnak szívesen? Hezitáltam rajta picit, aztán öt perccel később kinyögtem, hogy átmegyek. Paul már biztosan aludt, mindig korán fekszik. Elindultam a folyosón, lassan lépkedtem, nem akartam felkelteni senkit, ugyanakkor izgatott is voltam. Nem akartam várni, nem akartam hallani miről beszélnek féltem, hogy megriadnék. Csak gyorsan kopogtam kettőt és egy szempillantás alatt benyitottam… Életem egyik legrosszabb döntése volt. Már sejtettem, mióta? De mégsem akartam igazán elhinni soha, és most mikor ott volt előttem villámként csapott a szívembe. Tényleg nem csak barátok, Larry létezik…

14 - Harrynek mi baja?

Húú manócskák, sziasztok! Ezer bocsánat, hogy megígértem a részt és még sem hoztam. Nem szoktam ilyen lenni, tényleg. De váratlanul el kellett utaznom... Most viszont itt vagyok, a résszel :D Közeledünk, közeledünk, de még nagyon messze van a vége :)) Sok minden fog még történni addig, illetve sok mindent tervezek. Mindenesetre jó olvasást! A kövi részt nem tudom mikor hozom, nem akarok ígérgetni ;)

Másnap későn keltem, éjszaka sokat gondolkoztam, de mégis úgy éreztem, mintha kevés lett volna. Hogy érthette Harry azt, hogy „Azt hittem tudod mit érzek!” és Lou azt hogy „Pont ő…” még mindig a fülemben csengtek a szavai. Talán rám gondolt. Nem, biztosan nem. Nem akarok buta álmokat kergetni, nem akarok tévhitben élni. El kéne fogadni… De még is mit fogadjak el? Nem történik semmi. Nem történik köztük semmi. Csak legjobb barátok, ennyi. De én bármit megadnék azért, hogy Lou legjobb barátja lehessek.

Reggeli után elővettem a gitárom és játszottam egy kicsit. Délután fontos technikai megbeszélés, addig még egyszer végig kéne gondolnom ezt. Harry mellesleg egésznap úgy nézett rám, mintha a Modest egyik tagja lennék és el akarnám választani őket. Talán a Tweetek miatt van, többen is megosztották a képet, amin egy puszit kapok Loutól. Több, mint 1 millióan szóltak hozzá. Köztük: I lova Nouis! :3, Nouis forever!!!, Just Larry Stylinson! Niall just friend. Még szerencse, hogy a srácok nem látták az arcom mikor ezeket olvastam. Kb. úgy nézhettem ki, mint egy túlérett paradicsom. 2 körül indultunk a megbeszélésre. A biztonság kedvéért (nehogy meglássák a rajongok, hogy nem egymás mellett ülünk) Louis mellém ült, de én végig csak Hazza tekintetére tudtam gondolni, olyan gyilkosan nézett…

- Srácok kiszállás! – Liam zavart fel a merengésemből. Megvárta míg mind a négyen kipattogunk utána a kocsiból és bevágta az ajtót.

 Megint a Modesthez mentünk.

- Utálom ezt a helyet – dünnyögtem alig hallhatóan, de úgy, hogy Louis meghallja vagy legalábbis visszakérdezzen mit mondtam.

- Én is – felsóhajtott. Harry legelöl ment, egyedül, zsebre dugott kézzel. Olyan más volt így. Olyan más… Olyan férfias, olyan tekintélyes, olyan dühös, magába forduló, akaratos, ellenszenves, egyszerűen minden rossz volt, amit csak láttam mikor ránéztem.

- Köszönjük, hogy megjelentek, hogy ismét találkozhatunk – köszönt mosolyogva az egyik Modest tag. Igen az, aki mindig beszél.

- A turnéról lenne szó… – Paulra nézett.

- A turnéról? - a menedzserünk nem bírta ki, közbe vágott.

- Azt szeretnénk, ha mihamarabb elindulnának. A rajongók nyugtalanok.

- De hát az csak a jövő hónapra volt beütemezve – értetlenkedett Paul. Mi csak ültünk, én Lou mellett Harry és Zayn a másik oldalon Liam, pedig középen. A hazai turnénkról volt szó, itt Angliában. Manchester, Birmingham, Newcastle, Liverpool stb. és itt Londonban lenne a nagykoncert.

- Miért ne kezdhetnék most? A jövő héten? – a férfi csak mosolygott. Tudtuk, hogy Paulnak nem két perc átszervezni mindent, legalább egy hét. Ők, pedig azt akarják, hogy már hétfőn induljunk? Ma vasárnap van… De Paul tudta, hogy nem ellenkezhet.

- Rendben – a sóhaja ideges volt és zaklatott – És a mai koncert?

- Természetesen a mait még megtartjuk, aztán hétvégén had pihenjenek kicsit a srácok. Maximum egy két interjú – mondta egyszerűen.

- Értem – bólintott Paul. Kiugrottam volna a székemből és leütöttem volna, amúgy is tiszta ideg vagyok. Hogy teheti ezt Paullal? Bírom Pault, jó ember, mennyit hülyültünk vele régebben… Harry megint csak ült, bámult maga elé. Utáltam így látni, ránézni is utáltam. Mert, bár nem tudtam valahogy éreztem, hogy én vagyok az oka. Olyan volt, mintha elvették volna a lelkét. Ez nem az igazi Harry, nem az igazi, aranyos Harry. Nem az a Harry, aki átdobja a lábait az enyémeken és közös képet csinál. Nem az a Harry a combomra csap és magához ölel. Ez egy másik Harry…

Az esti koncertre készültünk és bár én még mindig nem tudtam megbékélni ezzel a Harry dologgal muszáj volt átvennem a „Hé itt van Nialler az ír mosolymanó!” formám. Felvettem a ruhám, a legjobb illatú parfümöm. Leültem a nappaliban vártam, hogy jöjjön Paul és felvegyen a kocsijával. A ház szinte üres volt, mindenki a saját maga szobájában. Liam és Zayn zobájából skálázás hallatszott, próbáltam az emeleti szobára koncentrálni.

- Harry kérlek! Csak egy picit, csak próbáld meg – Louis próbálta rávenni valamira.

- Jól van, jól van – Hazza nevetett. Nevet? Tényleg nevet? El sem hiszem – De segíthetnél esetleg egy kicsit – a hangja… nem is tudom… olyan mintha…

- Haz! – Lou kicsit hangosabban szólt rá.

- Oké, akkor menjünk le –javasolta a göndör. Nyeltem egy nagyot, kényelembe helyeztem magam aztán hallottam, ahogy jönnek le a lépcsőn.

- Te már kész? – kérdezte Lou azzal a mosollyal…

- Ühüm – bólogattam.

- Liam? Zayn? – Lou leült mellém. Harry pedig velünk szemben.

- Nem tudom. Skáláznak – vágtam rá.

- Értem – ezek szerint csak ketten beszélgetünk Louval. Harry csak ült és egy folytában Louist nézte, mintha szemeztek volna. Lou idegesen bólogatott, ő meg csak egy olyan kacér mosollyal rázta a fejét. Nem tudtam mire vélni a dolgot.

Ott álltunk megint a színpad mögött. Úgy intéztem, hogy én és Lou maradjunk utoljára. Kérdezni akartam tőle valamit. Csak 3 szó volt, de ezt is nagyon nehéz volt kinyögni.

- Lou! – megfogtam a vállát mielőtt elindulhatott volna. Felém fordult, próbáltam még az előtt feltenni a kérdést, hogy belenéztem volna kék szemeibe.

- Haznak mi baja? 

13 - Mr. Styles és Boobear...

Halihó manócskák! Végre eljutottunk eddig is, persze azért még nagyon sok minden van hátra, de ez egy mérföldkő, na ;) Remélem elnyeri a tetszéseteket, van egy pár elgondolkodtató dolog :D Komizni természetesen még mindig ér és örülök is neki :)) Jó olvasást!

Nem szoktam izgulni a koncertek előtt, illetve egy kicsit, de aztán mikor elkezdjük mindig abba maradt. De akkor mégis úgy éreztem rettegek… Hogy végig Louval együtt kell lennem… Nem is igazából ettől, hanem hogy mi van, ha esetleg… szóval ha túlreagálom és esetleg olyat teszek, amit ő nem akar vagy én nem akarok vagy félre értek valamit. Áá!!

Már a színpad mögött álltunk hallottuk, ahogy sikítoznak a rajongók. Ilyenkor mindig mindenki lepacsizik mindenkivel, így készülünk fel. A gitárommal a vállamon és egy üvegvízzel a kezemben ácsorogtam az ajtó előtt.

- Srácok mindenki kész? – Zayn jelent meg, mindig rá kell várni… Bólintottunk.

- Akkor a Little Thingsel kezdjük Nialler? – Liam megpengetett egy húrt a gitáromon.

- Felőlem – egyszerűen nem tudtam mosolyogni. Azok után nem, hogy láttam ahogy Harry egész idő alatt meg sem szólalt, nem mosolygott, egyszerűen nem értettem mi baja.

- Oké – Lou vállba veregetett és az ajtó felé mutatott. Megvárta míg kimennek a többiek, így csak ketten maradtunk – Minden rendben? – biztos látta rajtam, hogy ideges vagyok a koncert miatt.

- Velem igen – próbáltam nyugodt maradni és gondolkoztam rajta, hogy beszéljek-e Harryről, végül inkább úgy döntöttem nem.

- Itt van nálam a mikrofonod – mutatta fel az Ír zászlós kütyüt.

- Tudom, de nekem is van – meg kocogtattam a fejemre erősített hangosítót.

- Akkor menjünk – átkarolta a nyakam és elindult a színpad felé. Elég furán nézhettünk ki, én gitárral a nyakamban nála két mikrofon… A rajongók sikítoztak, mosolyogva integettünk nekik és leültünk sorba, ahogy a Little Thingsnél szokás. De Lou most mellém ült. Haz még mindig szomorúnak tűnt, egy két rajongóra persze azért rámosolygott, de na… Vettem egy mély levegőt, a kezem izzadt és remegett, hogy fogok így játszani?

- Nyugi! – Lou a fülembe suttogott, éreztem a leheletét a koncerteken mindig túl közel kell hajolnunk, hogy meghalljon a másik… Hát ezzel most biztos rohadtul megnyugtattál! Kirázott a hideg. Egy pillanatra lehunytam a szemem muszáj volt tennem valamit, 10 másodperc múlva játszanom és ilyen feszült vagyok… Kifújtam magam majd lassan hozzákezdtem. Hirtelen mindenki elcsendesedett és, ahogy meghallották a dallamot még benyomtak egy utolsó nagy sikítást.

 Próbáltam a gitározásra koncentrálni, persze ilyenkor azért a háttérben megy egy alapzene, ha esetleg elrontanék valamit, de én utálok rontani. Elkezdtünk énekelni és akkor igazából már el is felejtettem hol vagyok, akkor esett le újra mikor észrevettem, hogy Lout bámulom ok nélkül ő, pedig csak mosolyog rám. Tökre elpirultam, szörnyen éreztem magam, főleg akkor mikor a tőlünk 2 méterre ülő Hazra pillantottam. Nagyon le volt taglózva szerencsétlen, úgy ült ott mintha most lett volna a kiskutyája temetése. Láttam a szemében, hogy néz ránk… Akkor még nem értettem, csak később kezdtem el ezen gondolkozni.

A Little Things és néhány lassú szám után a bulizós, gyors számok következtek. Először a Kiss You. Lou hülyült velem kicsit, nem akarta odaadni a mikrofonom, ami egyébként rosszul is elsülhetett volna, mert megint arra gondolhattak volna, hogy rosszban vagyunk, de ügyesen kikerülte ezt. Mikor végre megkaptam, megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Az utána következő szólómat természetesen elrontottam, de az még semmi. A fejem égett, majdnem seggre ültem, szó szerint. Persze rajongók őrjöngtek, biztos ez lesz a holnapi Twitter meg híradó téma… De még mindig jobb, mint a „Horan és Tomlinson haragban”.  Hát nem ez volt életem eddigi legjobb koncertje, de az biztos, hogy Louissal ez volt eddig a legjobb. A koncert után a szokásos KÖZÖS zuhanyzás, igen az amit én mindig kihagyok… Egyszerűen akaratlanul is odatévedt a szemem, na! Sajnálom… De most talán csak többet figyeltem vagy nem tudom, de Harry tetoválásokkal tarkított teste is elég szexi…

Haza érve én lezuhanyoztam, itt sokkal jobb. Bezártam az ajtót, így nyugodtan fürödhetek. Lou és Hazza elvonultak. Liam kaját csinált, Zayn meg Xboxozott, hívott engem is. Valami autós izével játszottunk. Tök jól elütöttük az időt.  Aztán… aztán Liam szólt, hogy kész a kaja.

- Nialler szaladj már fel szólni nekik! – utasított. Nem akartam ellenkezni, így elindultam fel. Megálltam az ajtó előtt.

- Sajnálom Harry, ha rosszul érnitett – Louis hangja elcsuklott – Nem akartam neked fájdalmat okozni – megint, hallottam, ahogy közelebb lép Hazzahoz – Nem gondoltam, hogy pont ő… - néhány pillanat csend.

- Én sem… Azt hittem tudod mit érzek! – Haz idegesen szólalt meg.

- Tudom is, de azt te sem gondoltam komolyan, hogy majd… hogy… - Louis zavartan kezdett hápogni.

- Hé! Nyugodj meg Boobear! – Harry hangja ellágyult. Nem akartam tovább várni, kopogtam kettőt.

- Srácok! Gyertek! Kaja van – ordítottam be. Benyitni nem mertem, tudtam, hogy így is megzavarok valamit, de inkább nem akartam látni…

12 - Nouis koncert?!

Sziasztok manócskák! Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket :)) A cím ne tévesszen meg senkit, nem arról van szó amire gondoltok, de ez majd kiderül, ha elolvastátok ;) Komizni természetesen  ér semmit, ne tartsatok magatokban, bátran, nem harapok, a tartalmasabb komiknak, pedig külön örülök :D Jó olvasást!

A délelőttöt Twitterezéssel töltöttem annak ellenére, hogy a srácok megtiltották. Liam szó szerint kitépte a kezemből a telefont, de mikor közöltem vele, hogy több, mint a felét már úgy is láttam inkább leült mellém és visszaadta. Néha szomorúan, néha kicsit mosolyogva olvastuk a bejegyzéseket. Niall hogy lehetsz ilyen??? -.- Ez volt a rosszabbik eset, de amikor egy-egy ellen kommentet láttam, hogy: Niallernek biztosan meg van az oka, hogy haragudjon rá… Volt egy két durvább megjegyzés is: Hagyjátok már békén hülye k**vák!! Tulajdonképpen az egész délelőttöt ezzel töltöttük. Zayn csinált kaját, Lou és Haz, pedig elmentek bevásárolni.

Ebéd után, ezúttal nem interjúra indultunk, hanem a Modesthez. Paul jött értünk, szeretett volna ő is ott lenni. Már az úton hatalmas görcs volt a gyomromban, körülbelül tudtam mire számíthatok és tudtam, hogy Paul ki fog állni mellettünk, de mégis féltem. A srácok látták rajtam. Mikor kiszálltunk a kocsiból Lou hátul maradt velem.

- Jól vagy? – megállt előttem.

- Aha – nagyot nyeltem és kifújtam a levegőt. Valószínűleg ez lesz életem leghosszabb beszélgetése és még Ő is ott állt előttem. Úgy éreztem magam, mintha ez lenne az első napom az oviban. Louis közelebb lépett és óvatosan két keze közé vette az arcomat. Hidegek voltak az ujjai az én arcom meg szinte lángolt. Köpni, nyelni nem tudtam, a szívroham kerülgetett. Az enyémnek támasztotta a homlokát, lehunytam a szemem, ezt nem lehet épp ésszel bírni.

- Nem lesz semmi baj – egészen halkan suttogta és tudtam, hogy ezt most csak nekem mondja, bár a szememet nem mertem kinyitni, éreztem a leheletét az arcomon. Lassan elengedett és még vállba veregetett mielőtt beindultunk. A tekintete nyugodt volt, mint általában, mégis láttam rajta valamit… Utolértük a többieket megvártak az ajtóban, együtt mentünk be. A Modest minden tagja ott ült az asztalnál, tetetett kedvességgel mosolyogtak, még sütit is készítettek nekünk, amit normális estben rögtön befaltam volna, de akkor mégsem volt kedvem enni. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy megláttam a fickót…

- Mit akarnak? – tért rá azonnal a tárgyra Haz.

- Uraim… - köszörülte meg a torkát egy 40-es éveiben járó borostás férfi – Nem tették meg amit kértünk – felállt és egyre csak engem nézett. Arra az állatkerti kígyóra emlékeztetett, amit még gyerekkoromban láttam magam előtt tekergőzni, azóta utálom a kígyókat…

- Semmi különös nincs a Twitteremen – Zayn cinikusan felnevetett – És szerintem senkién sincs.

- Még jó, hogy nincs azonnal eltűntetik – Liam szemrehányóan pillantott valamennyi tagra.

- Úgy látom nem értenek – a férfi mosolyogva megrázta a fejét – A banda nem engedhet meg magának ilyen botrányokat, egyetlen szavúnkba kerül és a karrierjük derékba törve – a szemembe nézett. Már épp készültem volna, hogy felugorjak a székemből és jól beolvassak neki, de valaki megfogta a csuklóm. Lou nem nézett rám, csak szorításával éreztette, hogy meg ne próbáljak hülyeséget csinálni.

- Mit tettünk? – sóhajtott fel Louis és egy pillanatra lehunyta a szemét.

- Mr. Tomlinson! – a férfi felkiáltott megörülve neki – Végre valaki, aki felnőtt a feladathoz, akivel normálisan beszélgethetek, mint férfi a férfival – a tekintete egy pillanatra megint rám tévedt, de mivel még éreztem Lou szorítását a kezemen nem tettem semmit.

- Laura! – intett a fickó egy szemüveges nőnek. Bekapcsolta a plazma tévét, a reggeli hírek voltak benne Louissal és velem. A homlokomhoz nyúltam, tudtam mi következik. Lou még mindig nyugodt volt.

- Ilyen nem fordulhat elő! – emelte fel a férfi a hangját – Soha!

- Uram, biztosíthatom, hogy a jövőben… - Paul próbált szóhoz jutni – Szóval a szerződés kötelezi őket.

- Mr. Horan! – megint engem nézett – Igazak ezek a hírek? – a szívem hatalmasat dobbant, amint meghallottam a nevem.

- Nem – próbáltam magabiztosan válaszolni.

- Akkor mégis mi van azon a felvételen? – bekeményített, nem tudtam mit mondjak, aztán eszembe jutott valami.

- Túl sok volt a rajongó elfelejtkeztem róla – remélem jól tudok hazudni. Azt viszont még végig sem gondoltam, hogy Louis mit gondolhat…

- Áh értem – megint elmosolyodott – Szóval úgy érzi, hogy Mr. Tomlinson nem is igazán a banda tagja? – mégis milyen kérdés ez?! Valami bírósági vallatás.

- Mondja meg mit akar és hagyjon békén! – szerencsére Hazza kimentett a helyzetből.

- Helyre kell hozniuk – a férfi végre leült, én Loura néztem, de ő még mindig csak előre bámult – Hogy nyilvánosan sokat legyenek együtt – mosolyogva nézett végig rajtunk. Ez kettős érzéseket vetett fel bennem, örültem, hogy sokat leszek Vele és rosszul éreztem magam, mert nem tudtam hogyan fog ez a Harryvel való barátságukra (vagy többre) hatni – Ma este már el is kezdhetik, a koncerten – Louis csak bólintott.

- Akkor este találkozunk! – intett búcsúzóul férfi és kikísért az ajtóig. Megkönnyebbültem mikor végre a kocsiban ültünk. Már 4 óra volt épp, hogy van időnk hazamenni és előkészülni a koncertre. Megkerestem a legjobb illatú parfümöm és próbáltam tökéletesre belőni a hajam, aztán elindultunk az első Nouis koncertre…