13 - Mr. Styles és Boobear...

Halihó manócskák! Végre eljutottunk eddig is, persze azért még nagyon sok minden van hátra, de ez egy mérföldkő, na ;) Remélem elnyeri a tetszéseteket, van egy pár elgondolkodtató dolog :D Komizni természetesen még mindig ér és örülök is neki :)) Jó olvasást!

Nem szoktam izgulni a koncertek előtt, illetve egy kicsit, de aztán mikor elkezdjük mindig abba maradt. De akkor mégis úgy éreztem rettegek… Hogy végig Louval együtt kell lennem… Nem is igazából ettől, hanem hogy mi van, ha esetleg… szóval ha túlreagálom és esetleg olyat teszek, amit ő nem akar vagy én nem akarok vagy félre értek valamit. Áá!!

Már a színpad mögött álltunk hallottuk, ahogy sikítoznak a rajongók. Ilyenkor mindig mindenki lepacsizik mindenkivel, így készülünk fel. A gitárommal a vállamon és egy üvegvízzel a kezemben ácsorogtam az ajtó előtt.

- Srácok mindenki kész? – Zayn jelent meg, mindig rá kell várni… Bólintottunk.

- Akkor a Little Thingsel kezdjük Nialler? – Liam megpengetett egy húrt a gitáromon.

- Felőlem – egyszerűen nem tudtam mosolyogni. Azok után nem, hogy láttam ahogy Harry egész idő alatt meg sem szólalt, nem mosolygott, egyszerűen nem értettem mi baja.

- Oké – Lou vállba veregetett és az ajtó felé mutatott. Megvárta míg kimennek a többiek, így csak ketten maradtunk – Minden rendben? – biztos látta rajtam, hogy ideges vagyok a koncert miatt.

- Velem igen – próbáltam nyugodt maradni és gondolkoztam rajta, hogy beszéljek-e Harryről, végül inkább úgy döntöttem nem.

- Itt van nálam a mikrofonod – mutatta fel az Ír zászlós kütyüt.

- Tudom, de nekem is van – meg kocogtattam a fejemre erősített hangosítót.

- Akkor menjünk – átkarolta a nyakam és elindult a színpad felé. Elég furán nézhettünk ki, én gitárral a nyakamban nála két mikrofon… A rajongók sikítoztak, mosolyogva integettünk nekik és leültünk sorba, ahogy a Little Thingsnél szokás. De Lou most mellém ült. Haz még mindig szomorúnak tűnt, egy két rajongóra persze azért rámosolygott, de na… Vettem egy mély levegőt, a kezem izzadt és remegett, hogy fogok így játszani?

- Nyugi! – Lou a fülembe suttogott, éreztem a leheletét a koncerteken mindig túl közel kell hajolnunk, hogy meghalljon a másik… Hát ezzel most biztos rohadtul megnyugtattál! Kirázott a hideg. Egy pillanatra lehunytam a szemem muszáj volt tennem valamit, 10 másodperc múlva játszanom és ilyen feszült vagyok… Kifújtam magam majd lassan hozzákezdtem. Hirtelen mindenki elcsendesedett és, ahogy meghallották a dallamot még benyomtak egy utolsó nagy sikítást.

 Próbáltam a gitározásra koncentrálni, persze ilyenkor azért a háttérben megy egy alapzene, ha esetleg elrontanék valamit, de én utálok rontani. Elkezdtünk énekelni és akkor igazából már el is felejtettem hol vagyok, akkor esett le újra mikor észrevettem, hogy Lout bámulom ok nélkül ő, pedig csak mosolyog rám. Tökre elpirultam, szörnyen éreztem magam, főleg akkor mikor a tőlünk 2 méterre ülő Hazra pillantottam. Nagyon le volt taglózva szerencsétlen, úgy ült ott mintha most lett volna a kiskutyája temetése. Láttam a szemében, hogy néz ránk… Akkor még nem értettem, csak később kezdtem el ezen gondolkozni.

A Little Things és néhány lassú szám után a bulizós, gyors számok következtek. Először a Kiss You. Lou hülyült velem kicsit, nem akarta odaadni a mikrofonom, ami egyébként rosszul is elsülhetett volna, mert megint arra gondolhattak volna, hogy rosszban vagyunk, de ügyesen kikerülte ezt. Mikor végre megkaptam, megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Az utána következő szólómat természetesen elrontottam, de az még semmi. A fejem égett, majdnem seggre ültem, szó szerint. Persze rajongók őrjöngtek, biztos ez lesz a holnapi Twitter meg híradó téma… De még mindig jobb, mint a „Horan és Tomlinson haragban”.  Hát nem ez volt életem eddigi legjobb koncertje, de az biztos, hogy Louissal ez volt eddig a legjobb. A koncert után a szokásos KÖZÖS zuhanyzás, igen az amit én mindig kihagyok… Egyszerűen akaratlanul is odatévedt a szemem, na! Sajnálom… De most talán csak többet figyeltem vagy nem tudom, de Harry tetoválásokkal tarkított teste is elég szexi…

Haza érve én lezuhanyoztam, itt sokkal jobb. Bezártam az ajtót, így nyugodtan fürödhetek. Lou és Hazza elvonultak. Liam kaját csinált, Zayn meg Xboxozott, hívott engem is. Valami autós izével játszottunk. Tök jól elütöttük az időt.  Aztán… aztán Liam szólt, hogy kész a kaja.

- Nialler szaladj már fel szólni nekik! – utasított. Nem akartam ellenkezni, így elindultam fel. Megálltam az ajtó előtt.

- Sajnálom Harry, ha rosszul érnitett – Louis hangja elcsuklott – Nem akartam neked fájdalmat okozni – megint, hallottam, ahogy közelebb lép Hazzahoz – Nem gondoltam, hogy pont ő… - néhány pillanat csend.

- Én sem… Azt hittem tudod mit érzek! – Haz idegesen szólalt meg.

- Tudom is, de azt te sem gondoltam komolyan, hogy majd… hogy… - Louis zavartan kezdett hápogni.

- Hé! Nyugodj meg Boobear! – Harry hangja ellágyult. Nem akartam tovább várni, kopogtam kettőt.

- Srácok! Gyertek! Kaja van – ordítottam be. Benyitni nem mertem, tudtam, hogy így is megzavarok valamit, de inkább nem akartam látni…