19 - Manchester...

Halihó manócskák! Bocsika, de a hibákat már nincs időm javítani :S Viszont linkelek nektek valamit :P http://nialling911.tumblr.com/post/41710628887/niall-and-harry-whispering Jó olvasást!

Manchester különleges hely volt, a hely, amire mindig emlékezni fogok… Mert tulajdonképpen ez indított el mindent. Igen, ott indult az egész. Megváltozott minden. Megváltoztam, megváltoztatott…

- Srácok, akkor délben ebéd, utána interjú – ment ki Paul a szobánkból, miután megbeszéltük a programot. Tulajdonképpen nem is egy szoba, hanem egy egész lakosztály állt a rendelkezésünkre. Két fürdővel, egy nagy és egy kicsi szobával. Sőt még konyha is volt, meg bárpult.

- Ki hol akar aludni? – Liam ledobta magát az egyik francia ágyra.

- Alszok, most én veled – Lou leült mellé. Mi?! Nem Harryvel alszik? A francba! Ennek biztosan én vagyok az oka :/ Nem akartam, hogy összevesszenek. Haz gyorsan kapcsolt, nem akarta elveszíteni a barátját.

- Akkor, majd alszok én azon az ágyon – az egyik sarokba mutatott egy egyszemélyes ágyra. A kilátás egyébként gyönyörű volt, földig erő üvegablak…

- Mi meg alszunk bent – Zayn kinyitotta a kisszoba ajtaját, mert a többi ágy végül is a nappaliban volt. Tényleg tök jó volt minden, csak valahogy nem ehhez szoktam hozzá, elkapott egy érzés, hogy én vagyok a hibás… Bementünk és lepakoltunk a szobában, rá is kérdeztem Zaynnél, hogy „Hé, szerinted mi baja Lounak és Haznak.” Mire ő:

- Semmi, csak megunták egymást – megrántotta a vállát. Ja persze megunták… Ő nem tud semmit, tudom, hogy én vagyok az oka. Beszélnem kéne Hazzaval. Nem szeretem kiszedni a bőröndből a cuccaimat, ezért csak ledobtam az ágyra. Francia ágy volt. Nem szeretek, így Zaynnel aludni, mert össze vissza kapálózik, nem tudom Liam, hogy bírja ki… 11 óra volt, még volt egy óránk ebédig, eldöntöttem, hogy addig beszélek Hazzal. Kimentem a nappaliba, Liam feküdt az ágyon és a plafonon számolgatta a pontokat. Lou Twitterezett, Haz meg a konyhát nézegette. Ez pont jó alkalom, oda megyek és beszélek vele, remélhetőleg a többiek nem is fognak hallani.

- Khm… Haz – elé léptem, éppen a hűtőt nyitotta ki. Meglepődött – Csak, szóval… - a fejem vakartam, nem tudtam hogyan kérdezzem meg. Ő meg csak nézett rám a zöld szemeivel.

- Szóval te meg Louis most… - kezdtem halkan, de nem tudtam befejezni.

- Ne hozd fel ezt a témát! – az arca elkomorult, dühös lett rám, közelebb lépett és úgy próbálta mondani – Ne…

- Hé, félreértesz – mondtam kurtán – Ugye nem haragszik rád? – kérdeztem bocsánatkérően. A szemei nagyra nyíltak, úgy bámult rám. Azt hiszem nagyon meglepődött valamin.

- Nem – csak ennyit mondott egészen halkan – De kérlek tartsuk ezt titokban! – a hangja ellágyult.

- Persze – mondtam mosolyogva. Legalább legyenek boldogok… Csak azt nem értem, hogy Haznak miért kell ilyen lekezelően bánnia velem, mintha féltené Lout. De tőlem?! Nincs értelme, úgy sem akarna engem, ő csak Harryt akarja… A szexi, jó képű, néha viccesen gyerekes Harryt, aki sokkal jobb nálam.

Az interjú… Nem tudom, hogy jól cselekedtem-e, remélem. Azt tettem, amire kértek, tőlem bizony soha nem tud meg senki semmit…

- Niall! – a műsorvezető hozzám fordult, hogy nekem tegyen fel kérdést – Észrevettük, hogy mostanában feltűnően sok időt töltesz Louisszal. Ennek mi az oka? Úgy tudtuk, hogy ők Harryvel legjobb barátok – Hazra nézett. Az melített nyelt egy nagyot és kérlelően nézett rám. Ki kellett vágnom magam a helyzetből.

- Ugyan, a kettőnek semmi köze egymáshoz – elmosolyodtam – Szeretem a bandát és mindenkivel próbálok sok időt tölteni, az utóbbi időben ez Louval jött össze legjobban, de ez nem azt jelenti, hogy megromlott a barátságuk Hazzaval – vigyorogva néztem a srácokra, akik megint egymás mellett ültek. Ez az! Most profi voltam vagy profi voltam? Még Lou sem tudta volna jobban csinálni :D Büszke vagyok magamra, tényleg. Haz egy köszönő pillantást vetett rám. Louis meg csak mosolygott, ahogy szokott. De milyen jó vagyok már!! Nem? :D Biztos vicces voltam, mert kb. úgy ülhettem a székemben, mint a kisgólya, aki most tanult meg repülni és ennek most rohadtul örül :D

Az esti koncert is nagyon jó volt, azt hiszem büszkén mondhatom, hogy életem legjobb koncertje. Tényleg. Király volt! A Modest végre észhez tért (de lehet, hogy csak az interjú miatt, ha igen akkor nem is tudom talán örök hála a műsorvezetőnek) már nem kell sülve főve együtt lennünk Louisszal (vagy nem is kéne annyira köszönnöm neki… akkor legalább volt ürügyem. És most? Most nincs, semmi. Hozzá se merek szólni…) De ennek ellenére a koncert nagyon jó volt. Zaynnel elkezdtünk Gangnam stylet táncolni, mindenki visítozott, röhögött, aztán a többiek is bekapcsolódtak, hatalmas volt, nagyon jól éreztem magam, Aztán Harry a One Thingnél a fülembe suttogott, egészen közel jött.

- Köszönöm, szeretlek… - közel húztam magamhoz, hogy halljam mit mond. Úgy gondoltam, hogy biztos az interjúra érti és, hogy barátilag szeret…