27 - Bárcsak itt lennél

Halihó manócskák! És itt is a rész :D Na gyors voltam? Remélem igen :)) De akkor ezért most jól esne, egy pár komi, hogy tudjam, hogy ti is megvagytok. Nyomon követitek a blogot és itt vagytok velem :)) A részhez nincs nagyon hozzáfűzni valóm... Jó olvasást! Puszi - Palma.

Szótlanul ültem a könyv előtt, még mindig nem értettem ezt az egészet… Hogy most mi történt. Eddig azt hittem baleset volt, de most már kezdem azt hinni, hogy… Túl gyenge vagyok ehhez, tovább akarom olvasni, de úgy érzem nem megy, nem tudom felemelni a kezem, nem tudok tovább lapozni, nem tudok túl lépni ezen. Szeretett… Összepréseltem a szám és apró pillantást vetettem Lou felé, engem nézett. Olyan furcsa volt mellette ülni, olvasni is olyan furcsa volt Hazza betűit, furcsa volt az egész, és értelmetlen. Két ujjammal megfogtam a lap sarkát és hajtottam egyet rajta.

Mond csak Niall, ha neked mondtam volna ilyet te mit mondtál volna? Megértettél volna?

Hogy én? Fogalmam sincs, mert nem mondtad soha. Nem mondtad, de én tudtam… Csak nem pont így, azt hittem, hogy Őt szereted… Őszintén szólva én egy olyan megértős típus vagyok és…

Szerintem biztosan. Te mindig megértettél mindent és mindenkit, de téged soha senki. Ne haragudj, hogy ezt mondom. Tényleg! Kérlek! Én mégis értettelek…

Harry? Ugye nem?

Tudtam mit éreztél és mivel mindig figyeltelek tudtam… Remélem megérted. De nyugodj meg Ő nem tudja, Ő nem tud semmit.

Rá gondol? Ő rá gondol, biztos. Az arcom akaratlanul is teljesen elvörösödött, szapora lett a légzésem. Abba pedig már bele se mertem gondolni, hogy Ő ott ül mellettem… Nyeltem egy nagyot, rám nézett.

Soha nem mondtam neki, és tudod milyen nehéz volt? Valahányszor csak beszéltünk… Ha egyszer, majd olvassa ezt (fogalmam sincs, hogy odaadom-e neki vagy nem…)akkor lehet, hogy rájön… és akkor mi lesz?

Nem tudom…

Tudod Niall, az emberek néha mások, el kéne fogadnod vagy gyógyulj ki belőle vagy nem tudom csak kérlek ne csináld ezt tovább! Ne szenvedj, kérlek! Szörnyű így látni téged, és nekem a legszörnyűbb. Hidd el.

Ohh Harry! A szívem egyszerre szorított és próbált dobbanni egy hatalmasat, arra gondoltam, hogy mi lett volna, ha megtudjuk ezt beszélni mielőtt… Mielőtt meghal.

Tudod milyen mindennél jobban szeretni valakit?Az olyan, hogy bármit megtennél, azért, akit szeretsz. Azt akarod, hogy boldog legyen, hogy soha ne legyen szomorú, hogy mindig veled legyen, hogy ő is szeressen. Én csak melletted akartam lenni Niall…

A lap megint hullámosodott, de akkor már az én könnyeim is rápotyogtak.

Úgy, ahogy ott volt nekem Lou, úgy, ahogy ott voltunk egymásnak, csak szeretni akartalak.

Szerettél is. Éreztem. Minden egyes alkalommal mikor megöleltél, mikor rám néztél, akkor nem tudtam pontosan, de már érzem.

És Niall készülj fel, mert most már egy vidámabb rész jön. Az X… Lou volt az, akinek mindent elmondhattam. Boldog voltam, hogy találtam valakit, aki olyan, mint ő, akivel egy csomót tudtunk röhögni, aki kicsit hasonlított rám és akiből igaz barát lett.

Az X tényleg jó volt, bárcsak még most is tartana… Az X tulajdonképpen életem fordulópontja volt, akkor változott meg minden, én és az életem. Akkor még Haz-al is más volt a kapcsolatunk… Most jövök csak rá, hogy neki akkor milyen nehéz lehetett… Mindegyes alkalommal mikor megölelt, mikor rám nézett, mikor látott nevetni vagy mikor sírni, mert, hogy az X-ben még sírtam is.

Nem fogok és nem is akarok elkezdeni arról beszélni, hogy mi hogyan történt az X-ben, mert azt úgy is te is tudod J Csak azt fogom elmondani, ami fontos volt és, ami fontos most is. Mert ez most rólad szól Niall.

Nyeltem egy hatalmasat.

Mikor Louval először együtt aludtunk rólad beszéltünk. Milyen meglepő ugye?

A fejem vörösödött és nem is értettem pontosan mitől. Rólam beszéltek? Ilyen sokat beszéltek rólam? Akkor Louis mindent tud, amit Harry is tudott…

Egymás mellett ültünk és én a vállára hajtottam a fejem, olyan megnyugtató volt és még most is az. Olyan megnyugtató valaki olyannak a vállán pihentetni a fejed, akiről tudod, hogy szeret és te is szereted. Próbáld ki te is, próbáld csak ki. Ha majd Lou melléd ül egyszer. Nyugodtan. Nem fog haragudni, ő soha nem haragszik senkire.

Vettem egy mély levegőt és felnéztem rá, ő is hirtelen felém kapta a fejét, mert valami mást nézett. Csak bámult rám a kék szemeivel…

- Te olvastad? – kérdeztem és alsó ajkamba haraptam, arra gondoltam, amit az előbb mondott.

Haz. Pontosan tudta mit szeretnék… Lou bólintott. A francba! Éreztem, hogy ég az arcom, olyan hülyén éreztem magam.

- Hol tartasz? – a combomra tette a kezét.

-   Az X-nél – mondtam halkan. Elmosolyodott.

-   Niall csak… - kezdte – Csak szólj, ha beszélni szeretnél.

Visszanéztem a könyvre.

Téged is szeret!

Akaratlanul is elmosolyodtam. Tudtam, hogy ez soha nem lenne igaz, vagy legalábbis soha nem fog úgy szeretni, ahogy én szeretném…

Nem kell elhinned, tudom, hogy nem fogod. De ez fontos, hogy tudd. Lou úgy szeret minket, a bandát, mint a saját testvéreit, mint a legjobb barátait. Ezt ő mondta nekem, onnan tudom. De visszatérve a dolgokhoz. Tehát ott ültünk a szobában és én megint (már sokadszorra) elkezdtem neki rólad beszélni.

-   Olyan aranyos volt ma a szöszi! – mondtam neki (amikor vele voltam, gyakran hívtalak szöszinek :3).

-  Tudom – mondta – Ő mindig aranyos – felemeltem a fejem a válláról és azonnal ránéztem, soha nem mondott még ilyet az előtt. Rámosolyogtam.

-    Na! – mondta – Rakd vissza fejed! – és visszanyomta a fejemet a vállára, aztán a hajamba túrt.    

-  Szerinted ő mit gondol rólam? – kérdeztem. Erre nagyon kíváncsi voltam… És mondcsak Niall mit gondolsz rólam? Mert még mindig érdekel. Mit gondolsz most? Azután, hogy már tudod a titkomat? Én mindig tudtam a tiédet… Most jut eszembe a titkod. Az a következő rész…

Nyeltem egy nagyot és megdörzsöltem a szemem, kicsit könnyes volt még, de lassan az arcomra száradtak a vizes foltok.

Szóval megkérdeztem Loutól, hogy szerinte mit gondolsz rólam.

-     Ha tudnám már rég elmondtam volna – válaszolt nekem – De Niall olyan… Hogy is mondjam, soha nem beszél arról mit gondol másokról, mintha tabu lenne neki ez a téma…

Megállt bennem az ütő. Lou ezt mondta rólam? Tényleg ezt mondta? És akkor ezt most jó vagy rossz?

Felnevettem.

-   Niall olyan titokzatos és cuki… - mondtam – és szerintem pont ez tetszik benne.

-  Hm… Van benne valami – nevetett.

Már, mint abban, hogy cuki vagyok? :O Ja… Jó lenne. Elmosolyodtam és Loura néztem. Megint. Erősen gondolkoztam rajta, hogy megtegyem-e azt, amit Haz mondott, de végül úgy döntöttem nem, ezt majd későbbre hagyom.

 -  Aludjunk – mondtam és elvettem a fejem a válláról. Becsúsztam az ágyba és magamra húztam a takarót. Ő még ült egy picit, engem figyelt. Behunytam a szemem, vártam, hogy leoltsa a villanyt.

- Jó éjt! – nyomott egy puszit az arcomra. Ez volt az első puszi, amit kaptam tőle J

Jó éjt puszi mosolyogtam magamban.

És neked is jó éjt! Niall, ha ott lennék most adnék egy puszit…

Jó éjt! Bárcsak itt lennél…

10 nap...

Sziasztok manócskák! Tudom, hogy nem szeretnétek ilyet olvasni, én sem, de azt hiszem, hogy jobb, ha leírom, jobb ha hallotok rólam. Már több, mint 10 napja nem volt rész... Higgyétek el én sajnálom a legjobban, hogy így van, mert tudtam hogyha nem fejezem be még suli kezdés előtt, akkor csak ilyen ritkán lesznek részek :// Sajnálom, tényleg nagyon, de várnotok kell. Mert így a sulival együtt, szembejön velem minden, a tanulás, az edzések, hétvégén meccsek és még ott van a magán életem is. Nem. Nem panaszkodni akarok és nem mentségeket felhozni. Nagyon igyekszem és próbálok minél előbb részt hozni, nem mondom, hogy az mikor lesz, mert nem tudom, én sem. De szeretném most már minél előbb megírni :)) Sok puszi - Palma.

U.I.: Ismeri valaki a Fifth Harmonyt? Hatalmas nagy fan lettem :3 Itt egy dal tőlük: http://www.youtube.com/watch?v=OxT4aZsXkuY

26 - Jobban, mint kellett volna...

Sziasztok manócskák! Hú ezer bocsánat a sok késésért, tudom, hogy nem mára ígértem, de volt dolgom bőven. 1 hét alatt sok dolog történt jók és rosszak is... Ez ilyenkor év elején mindig nehéz. Én most kezdtem a kilencediket, szóval bele szokni meg minden... De egyébként nagyon bejön :D Nektek milyen a suli? Na jó nem dumálok a suliról xD Szóval a részről: 26. <3 Remélem elég érthető és tiszta minden :)) Jó olvasást hozzá! 

U.i: Nem tudom, hogy hallottatok-e tragédiáról... ( http://www.kisalfold.hu/rabakozi_hirek/gyori_kosarasok_tragediaja_gyaszol_a_sportelet_nyolcan_meg_mindig_korhazban/2348694/ ) Nekem elsőre olyan hihetetlen volt... Mintha a családtagjaimat vesztettem volna el :/ És pont a szülinapomon :S Szóval csak annyit, hogy... Nyugodjanak békében! :((( Nem ismertem őket személyesen, de mégis úgy érzem, hogy mi kosarasok egy nagy család vagyunk, olyanok, mint a Directionerek... (Amúgy nem tudom, hogy ezt most minek írtam ide le... :/)

és akkor a rész: 

Szóval Niall, emlékszel még az X-re?

Igen… Minden ott kezdődött, erre nem is gondoltam soha. Akkor találkoztunk először…

Mikor először láttalak kint gitározgattál sorban állás közben. Egy csomóan köréd gyűltek, olyan központi személyiség voltál.

Én soha nem éreztem magam annak…

És nekem is valószínű ez tetszett meg, figyeltelek, ahogy énekelsz és gitározol. Tudtam, hogy jobb vagyok nálad (bocsi L), de szurkoltam neked, hogy bejuss, azt akartam, hogy lássalak még. És be is jutottál, én is bejutottam. Akkor a srácok még nem is voltak a képben csak te és én… Illetve csak te, mert valószínű, hogy te engem észre sem vettél.

Tényleg nem vettem észre. Igazából nem nagyon foglalkoztam a többiekkel, csak azokkal akiket ismertem. Mondták, hogy van egy pár jó hangú srác, de sosem figyeltem rájuk, csak később mikor összeraktak minket…

Nem éreztem semmi különöset, akkor még (azt el kell mondanom, hogy már az X előtt is voltak furcsa „barátaim”…) Csak egy srác voltál, akit jó volt nézni olyan aranyos voltál, meg minden…

Elkezdtem gyűrögetni az ágynemű huzatomat, Lou még mindig ott szuszogott mellettem, de még mindig nem mertem ránézni.

Abban az időben nem volt senki, akivel megbeszélhettem volna ezt ezért úgy éreztem egyedül vagyok. Akkor jött Loui. A táborban találkoztunk és lettünk nagyon jóban. Olyan volt, mint én, együtt röhögtünk meg minden és mikor elmondták, hogy nem jutottunk be együtt készültünk ki. Beszéltünk rólad is.

Nyeltem egy nagyot és hirtelen Loura néztem, már nem igazán érdekelt mit gondol, úgy éreztem, hogy ennél a naplónál már nem tudhat többet. Rám mosolygott. Éreztem, hogy nem tudok visszamosolyogni sokkal inkább a sírás kerülgetett, mert láttam minden egyes szót. Minden egyes szót abban a könyvben, amit Hazza keze kanyarított oda és ez egyszerűen olyan űrt hagyott a szívemben.

Sokat beszéltünk rólad… Őszintén szólva, szinte mindig te voltál a téma, te hoztál minket össze.

- Én? – rábámultam Loura. Rám nézett, de nem szólt semmit, tudta, hogy úgy is tovább fogom olvasni.

Elmondtam neki mindent magamról és ő is nekem azt, amit tudnom kellett. Szurkoltunk egymásnak a színfalak mögött. és a táborban az egyik éjszaka együtt is aludtunk. És még sokszor, szeretek vele aludni… De Niall! Soha nem volt köztünk több, mint barátság. Nem volt. Csak barátok vagyunk, legjobb barátok. Ennyi. Érted?

Micsoda? Akkor miért láttam őket smárolni?! Ha? Miért? Ha nem tették volna, akkor, akkor… Megint a barnára néztem. Már biztos idegesítette… Megakartam szólalni, megkérdezni, hogy akkor miért láttam őket, de nem volt elég merszem és inkább az alsó ajkamba haraptam. Visszanéztem a könyvre és folytattam az olvasást.

Na mindegy. Folytatnom kéne a sztorit… Szóval az X faktor. Emlékszel mikor egy csapatba raktak minket?

Akkor még nem éreztem semmi különöset Lou iránt, mert annyira el voltam foglalva azzal, hogy bejussunk… és senki más iránt sem. Emiatt szakítottam az akkori barátnőmmel is…

Hidd el jobban örültem neki, mint bármi másnak, mert így már biztos volt, hogy ha más nem legalább beszélgetünk vagy mindennap láthatlak. Olyan boldoggá tettél…

Könnybe lábadt a szemem. Észre se vettem, hogy így érez, mindig azt hittem, hogy Lou miatt örül… Hogy őt szereti és, hogy ez kölcsönös. Úgy szégyelltem magam…

- Ne sírj! – Lou halkan suttogott és a combomra tette a kezét, de ettől csak összeugrott a gyomrom és még rosszabbul éreztem magam. Lehajtottam a fejem, nem akartam, hogy lássa, hogy sírok. Soha nem sírtam előttük azelőtt. Följebb csúsztatta és a vállamra rakta a kezét.

- Haz nem akarná, hogy sírj – mondta halkan.

- Én sem… - nyöszörögtem – Boldog volt? – felemeltem a fejem és belenéztem halványkék szemeibe. Akkor is csillogtak, mint mindig.

- Boldogabb, mint hiszed – elmosolyodott. Felsóhajtottam és lapoztam egyet.

Az X- ben olyan boldog voltam… Louval mindennap megbeszéltünk minden kis titkot és egy idő után rájött, hogy egy kicsit kezdek túl sokat beszélni rólad, hogy jobban szeretlek téged, mint kellene… Sajnálom Niall, de ez az igazság. Jobban szeretlek, mint kellene…

A lap helyenként hullámos volt, pici foltokban, szinte észre sem lehetett venni csak, ha nagyon figyeltem. Sírt? Sírt, amikor ezt írta? Sírt miattam? Haz sírt miattam? A szívem olyan nehéz lett abban a pillanatban, egyszerűen soha nem gondoltam, hogy egyszer, majd valaki miattam fog könnyeket hullajtani, azt meg pláne nem, hogy pont ő lesz az. Utáltam még a gondolatot is.

És amikor ő rájött erre, nem nevetett ki, nem irtózott tőlem, mint ahogy sokan mások tették volna, hanem próbált együtt érezni velem. Úgy tekintett rám, mint egy barátra akinek segítségre van szüksége és segített is, nagyon sokat segített…