16 - Nem hiszem el :O

Nos manócskák megint itt :D Sziasztok! Gondoltam, hogy hozok nektek még egy részt. A kövit mostmár tényleg nem tudom mikorra várható, lehet, hogy csak péntek vagy jövőhét. Remélem benéztetek a másik blogra is, amit linkeltem. Higgyétek el megéri ;) Ehhez meg jó olvasást! És a komikat még mindig várom, mindenkitől! :))

Csókolóztak. Nem hittem a szememnek, mert tényleg ha ölelkeznek még nem gondolok semmi olyanra, de csókolóztak. A francba is… Azt hiszem néhány pillanatig tátott szájjal bámultam őket és ők is engem. Aztán a következő másfél percre nem nagyon emlékszem. A következő már az, hogy lefelé rohanok a lépcsőn a hideg utcára. Nem emlékszem, hogy bevágtam- e az ajtót, hogy mondtam- e valamit, csak arra ahogy rohanok. A friss levegő megnyugtatott kicsit, de nem akartam megállni sietősen lépkedtem végig a járdán. Nem tudom hova akartam menni, csak el innen. El nagyon messzire, hogy soha többet ne kelljen találkoznom velük. Nem tudom mit éreztem, de nem is érdekelt már igazán. Egy szál atlétában voltam mégsem fáztam, pedig nem lehetett több 15 foknál. Aztán mikor úgy éreztem elég messze vagyok leültem a padkára az útszélén. Nem sokan jártak arra felé, már sötét volt, késő. A hajamba túrtam és megpróbáltam gondolkozni, szerettem volna azt hinni, hogy csak egy baráti puszi volt, de nem. Láttam, ahogy Lou Haz combján vezeti a kezét és, ahogy Haz két keze közé fogja Louis arcát. Nem akartam… Fogalmam sem volt mi lesz, csak meg akartam nyugodni, megnyugodni, egyedül lenni, és soha többé rájuk sem nézni mikor együtt vannak. Hogy tehetik ezt? Hiszen fiúk… Nem értem, utálom ezt. Utálok mindent. Liamnek miért kellett átküldenie? És Paul miért nem kelt fel, hogy megtiltsa? A szemem könnybe lábadt, a kezem a szám elé tettem és legszívesebben sikítottam volna. Szeretik egymást. Kész, ennyi.

Felnéztem a lámpákra. Szépen megvilágították az utat, fel kéne állnom és tovább menni. De mégis hogyan? Nem tudok… Végül sikerült. Lassan felálltam és tovább indultam. Nem vissza a szálloda felé, hanem el, messzire. Elmentem egy bár előtt, bent bömbölt a zene. Nem tudom mit játszottak, túl fáradt és túl ideges voltam hozzá. Be kéne mennem, inni pár sört, az talán megnyugtatna. Besétáltam és leültem a pulthoz. Egy Jack Daniels-t dobtam pár fontot a kiszolgáló hölgynek. Nem nagyon figyeltem meg, csak a táncoló párokat néztem a parketten. A füst betöltötte a helyiséget, lassan az is elkábított és a három ital, amit az első után kértem.

- Niall Horan? – ült le mellém, egy alacsony, hosszú hajú, szép szemű lány. Féloldalasan bólintottam. Végig simított az arcomon.

- Szerelmi bánat? – olyan kedves hangja volt, majd elolvadtam.

- Azt hiszem… - feleltem nevetve.

- Jaj szegényke! – egészen közel hajolt az arcomhoz – Mesélj! – legszívesebben elmondtam volna neki mindent, az érzéseimet, azt hogy mit láttam fél órával ezelőtt, de inkább csak kinevettem, hogy hogy kérdezhetett ilyet.

- Tudom, hogy nem érdekel igazán – mondtam és felhörpintettem a maradékot ami a poharamban maradt – Tudom, hogy csak azt akarod – inkább csak az ital beszélt belőlem, a hangom is elváltozott picit. Megint közel hajolt, már dülöngéltem a széken, óvatosan megfogta az állam és megcsókolt. Nem is tudtam koncentrálni rá annyira meglepődtem. Értetlenül néztem rá mikor kicsit hátrébb húzódott, de nem nagyon, annyira, hogy a fülembe tudjon suttogni.

- Mit? Mond ki! – olyan szexi hangja volt, komolyan. Majdnem lesmároltam megint, jó is lett volna kicsit ellazulni, de hirtelen valaki megfogta a vállam.

- Niall! – szólt rám – Te meg húzz el! – ordított rá a csajra.

- Hé ő az enyém… volt… - nyögdöstem oda neki és szembe fordultam vele. Nem kellett volna ezt mondanom. Te jó ég… Mit csinálok? Elképedve néztem rá.

- Niall te ittál? – kérdezte elhalkulva és megrázta a fejét – Azt hiszem így nem beszélhetünk – felsóhajtott.

- Gyere! Haza viszlek – megpróbált felsegíteni a székről. Az egyik kezemet átrakta a nyakán és elindultunk kifelé. Megcsapott a hideg és eszembe jutott minden. Mit teszek?

- Hé Louis! – már az utcán sétáltunk mikor hozzá szóltam – Elengedhetsz, tudok menni egyedül is – próbáltam nem túl flegma lenni, hiszen szeretem őt és, ha más nem is az a fontos, hogy boldog legyen. Megállt elengedte a kezem és megint felsóhajtott.

- Niall, amit láttál az… - kezdte és végig simított az állán, pontosabban a borostás részen.

- Tudom, tudom – lengettem a karom a levegőben, elég furán nézhettem ki, mert felnevetett.

- Ezt inkább holnap kéne megbeszélnünk. Fáradt vagy?

- Igen, igazad van menjük haza! – össze vissza beszéltem, te jó ég mit gondolhatott? :O

Valahogy haza battyogtunk, végig csak azon járt az eszem, hogy mondhattam neki ilyet. Ő beszélni akart velem, komolyan, én meg… Mit is mondtam? Nem biztos, hogy beszélni akarok velük erről… Valahogy felrángatott a lépcsőn.

- Te csak maradj itt – a saját szobájukban fektetett le. Üres volt. Nem volt ott Haz. Megpróbáltam levenni a cipőimet és az atlétámat is, mert nagyon kimelegedtem. Nem sokkal később vissza jött Lou.

- Jól vagy? – leült a francia ágy szélére – Nem fogsz hányni? – megráztam a fejem, nem éreztem magam úgy rosszul inkább csak lelkileg és mikor leesett, hogy Lou mellett fogok aludni… :O Szerettem volna magam összehúzni amennyire csak lehet. Mikor bejött, abbahagytam a vetkőzést, így az atléta még mindig rajtam maradt.

- Meleged van? Segítsek levenni a felsőd? – ne már ezt most komolyan kérdezi? Biztos észre vette, hogy izzadok. A francba mit mondjak? Még jó hogy szeretném, de hát ezt nem mondhatom. Végül nem válaszoltam, ezért ő közelebb jött és lehúzta rólam.

- Akkor nem takarlak be – lefeküdt mellém – Nyugi Harry Liaméknél alszik – ezzel most nagyon megnyugtattál…

- Lou, sajnálom! – úgy éreztem, hogy ezt muszáj elmondanom neki, még ha nem is akartam.

- Én is! – végig simított a kezemen és óvatosan megpuszilta…

15 - Larry létezik...

Sziasztok manócskák! Én személy szerint már nagyon vártam ezt a részt :P Nem tudom miért.... Lehet, hogy egy kicsit elsiettem, de mindegy így lesz jó és biztosíthatlak titeket, hogy ez még csak a kezdet :D Közérdekű közlemény 1: Van még egy 1D blog ahova jó lenne, ha felnéznétek http://lastniight.blogspot.hu/ megköszönném és ígérem nem fogtok csalódni. Egy ikerpárról szól, akik egy fesztiválon találkoznak az 1D-vel, de ez még semmi ahhoz képest, ami történni fog. Mert amikor Haley a fesztivál utolsó reggelén Harry ölében találja magát rájön, hogy nem emlékszik semmire, de ráadásul az ikertesóját is elvesztette. (Na ez jól leírtam xD). Közérdekű közlemény 2: Láttátok a Best Song Everben Loui szólóját? :3 Na most már nem húzom tovább :D Jó olvasást! A komikat várom :P

- Haznak mi baja?

Belenéztem a kék szemeibe… Hogy lehet ilyen? Azonnal rabul ejtett. Óvatosan elmosolyodott.

- Semmi… - elindult a színpad felé, de én még mindig a csuklóját fogtam. Mit kéne csinálnom? Elengedni? De ez nem is volt normális válasz. Mire észbe kaptam már újra engem nézett.

- Akkor hagyjuk… - bevágtam a durcát. Tudom, hogy nem kellett volna, de egyszerűen nem volt jobb ötletem, meg különben sem értettem ezt az egészet. A koncert ugyan olyan volt, elvoltunk Louisszal, de nem úgy… igazán. Harry meg végig ki volt akadva, mintha került volna. Nem értem… Ahogy figyeltem rákellett jönnöm, hogy van egy szexi éne is, amit a csajoknak mutat, és van az a kisfiús, amikor úgy érzem, hogy nagyon jó barátok vagyunk, és van az amikor nem akar velem beszélni, amikor utál, ellenszenves. Azt nem szeretem. De miért? Lou miatt? Mond Harry mond! Nem akarom, hogy utálj. De azt, hiszem szeretem Lout. Igen. Kimondtam. Végre kimondtam…

A koncert után a szokásos fürdés, most én is levettem legalább a pólóm és megmosakodtam.

- Niall? – Zayn lecsapott, ahogy beléptem a zuhanyzóba így vizes lett a nadrágom is. Így is elég furán éreztem magam, mert semmi sem volt rajtuk, Lou éppen akkor dobta le a törölközőjét, nem akartam oda nézni. Úgy szégyelltem magam… Nem is tudom miért, hiszen ők nap, mint nap ezt csinálják.

- Na mi van? Vizesen akarsz haza jönni? – Liam a vállamra dobott egy törölközőt – Mit fognak gondolni a rajongók? – felnevetett.

- Miért? Mit kéne csinálnom? – pontosan tudtam mit fog válaszolni, csak tőle akartam hallani.

- Fürödj meg!

- Nyugodtan, nem nézünk oda – ordított ki Zayn az egyik fülkéből. A hajamba túrtam. Nem akarom, hogy lássanak, úgy. Nem, nem azért, mert… na értitek. Csak nem akarom, egyszerűen szégyenlős vagyok, félek, hogy nézni fognak.

- Inkább meg várom míg kész lesztek – mondtam végül.

- Oké – jött ki Lou, egy szál… :O A törölközőjével a fejét törölte, nem, hogy eltakarta volna a… Áá én ezt nem bírom L

- Nyugodtan gyere, már csak én vagyok – hajolt ki Hazza mosolyogva az egyik fülkéből a szexi felsőtestével. Mi? Hozzám szólt? És mosolygott is? Nyeltem egy nagyot és bólintottam, de még mindig csak álltam.

- Akkor el kéne kezdenem vetkőzni – suttogtam magamnak. Levettem a nadrágom és az alsógatyám is. A törölközőt feldobtam a zuhany függönyre. Siettem, gyorsan megfürödtem. Harryvel pont egyszerre mentünk ki. De a francba még fel is kell öltöznöm. Megálltam a ruháimnál és a fejemet vakartam.

- Mi van nem öltözöl? – kérdezte Lou nevetve. Ez tök ciki… A fejem megint tiszta vörös lett, a meleg víztől és a helyzet miatt is.

- De… - motyogtam az orrom alá. Felkészültem, gyorsan ledobtam a törölközőt és felkaptam a boxeremet, szerencsére nem volt túl vizes. Meg mindig hozok váltó cuccot a koncertekre úgy, hogy volt másik nadrágom is. Gyorsan felkaptam és észrevettem, hogy mind a 4-en engem bámulnak.

- Mi van? – kérdeztem idegesen. Mind csak röhögtek és legyintettek egyet, majd folytatták az öltözést. Olyan rossz volt… Én tudtam, hogy ez lesz.

A hazaúton elhatároztam, hogy kiderítem mi baja Hazzanak és, hogy Lou miért hazudott. Na az egy szép menet lesz. Hozzá sem merek szólni és álljak elé csak úgy egyszerűen, hogy figyelj Louis miért hazudtál? Na nem… Másképp kéne megközelítenem a dolgot. Különben meg már holnap indulunk a turnéra. :/

Az egész estémet azzal töltöttem, hogy terveket eszelgettem és összepakoltam holnapra, végül csak arra jutotta, hogy megfigyelés kell. Erre lesz szükségem. Már a bepakolásnál elkezdtem, amikor egy turnébusz pakolt az 1D ház előtt. Együtt rakták be a cuccukat és egymás mellé ültek le. Ez a szokásos, amit a legjobb barátoktól látunk. Az első helyszín Newcastle lesz jó fél nap mire oda érünk. Lesz 1 napunk ott. Szállodában alszunk majd. Körül nézhetünk és gyakorolhatunk is. Az út viszonylag gyorsan telt, mert a felénél bealudtam. Késő délután érkeztünk. Lepattogtunk a buszról és elfoglaltuk a szobákat, ez úttal én Liammel és Zaynnel voltam, aminek nem örültem túlságosan. Egy az, hogy jobb lett volna Louiékkal, kettő, hogy Zayn horkol. Ők pihengetést és Tweetelést terveztek estére. Én úgy gondoltam jó lenne elmenni valahova, nem voltam fáradt, szinte az egész utat végig aludtam.

- Srácok! Csináljunk már valamit! – nyafogtam, ez általában mindig bejön.

- Nialler nem! – Zayn félig álmosan és fáradtan jelentette ki.

- Nézz tévét vagy kérdezd meg Harryéket – adott tanácsokat Liam. A tévé unalmas, Harryék meg… Most menjek át? És ha nem látnak szívesen? Hezitáltam rajta picit, aztán öt perccel később kinyögtem, hogy átmegyek. Paul már biztosan aludt, mindig korán fekszik. Elindultam a folyosón, lassan lépkedtem, nem akartam felkelteni senkit, ugyanakkor izgatott is voltam. Nem akartam várni, nem akartam hallani miről beszélnek féltem, hogy megriadnék. Csak gyorsan kopogtam kettőt és egy szempillantás alatt benyitottam… Életem egyik legrosszabb döntése volt. Már sejtettem, mióta? De mégsem akartam igazán elhinni soha, és most mikor ott volt előttem villámként csapott a szívembe. Tényleg nem csak barátok, Larry létezik…

14 - Harrynek mi baja?

Húú manócskák, sziasztok! Ezer bocsánat, hogy megígértem a részt és még sem hoztam. Nem szoktam ilyen lenni, tényleg. De váratlanul el kellett utaznom... Most viszont itt vagyok, a résszel :D Közeledünk, közeledünk, de még nagyon messze van a vége :)) Sok minden fog még történni addig, illetve sok mindent tervezek. Mindenesetre jó olvasást! A kövi részt nem tudom mikor hozom, nem akarok ígérgetni ;)

Másnap későn keltem, éjszaka sokat gondolkoztam, de mégis úgy éreztem, mintha kevés lett volna. Hogy érthette Harry azt, hogy „Azt hittem tudod mit érzek!” és Lou azt hogy „Pont ő…” még mindig a fülemben csengtek a szavai. Talán rám gondolt. Nem, biztosan nem. Nem akarok buta álmokat kergetni, nem akarok tévhitben élni. El kéne fogadni… De még is mit fogadjak el? Nem történik semmi. Nem történik köztük semmi. Csak legjobb barátok, ennyi. De én bármit megadnék azért, hogy Lou legjobb barátja lehessek.

Reggeli után elővettem a gitárom és játszottam egy kicsit. Délután fontos technikai megbeszélés, addig még egyszer végig kéne gondolnom ezt. Harry mellesleg egésznap úgy nézett rám, mintha a Modest egyik tagja lennék és el akarnám választani őket. Talán a Tweetek miatt van, többen is megosztották a képet, amin egy puszit kapok Loutól. Több, mint 1 millióan szóltak hozzá. Köztük: I lova Nouis! :3, Nouis forever!!!, Just Larry Stylinson! Niall just friend. Még szerencse, hogy a srácok nem látták az arcom mikor ezeket olvastam. Kb. úgy nézhettem ki, mint egy túlérett paradicsom. 2 körül indultunk a megbeszélésre. A biztonság kedvéért (nehogy meglássák a rajongok, hogy nem egymás mellett ülünk) Louis mellém ült, de én végig csak Hazza tekintetére tudtam gondolni, olyan gyilkosan nézett…

- Srácok kiszállás! – Liam zavart fel a merengésemből. Megvárta míg mind a négyen kipattogunk utána a kocsiból és bevágta az ajtót.

 Megint a Modesthez mentünk.

- Utálom ezt a helyet – dünnyögtem alig hallhatóan, de úgy, hogy Louis meghallja vagy legalábbis visszakérdezzen mit mondtam.

- Én is – felsóhajtott. Harry legelöl ment, egyedül, zsebre dugott kézzel. Olyan más volt így. Olyan más… Olyan férfias, olyan tekintélyes, olyan dühös, magába forduló, akaratos, ellenszenves, egyszerűen minden rossz volt, amit csak láttam mikor ránéztem.

- Köszönjük, hogy megjelentek, hogy ismét találkozhatunk – köszönt mosolyogva az egyik Modest tag. Igen az, aki mindig beszél.

- A turnéról lenne szó… – Paulra nézett.

- A turnéról? - a menedzserünk nem bírta ki, közbe vágott.

- Azt szeretnénk, ha mihamarabb elindulnának. A rajongók nyugtalanok.

- De hát az csak a jövő hónapra volt beütemezve – értetlenkedett Paul. Mi csak ültünk, én Lou mellett Harry és Zayn a másik oldalon Liam, pedig középen. A hazai turnénkról volt szó, itt Angliában. Manchester, Birmingham, Newcastle, Liverpool stb. és itt Londonban lenne a nagykoncert.

- Miért ne kezdhetnék most? A jövő héten? – a férfi csak mosolygott. Tudtuk, hogy Paulnak nem két perc átszervezni mindent, legalább egy hét. Ők, pedig azt akarják, hogy már hétfőn induljunk? Ma vasárnap van… De Paul tudta, hogy nem ellenkezhet.

- Rendben – a sóhaja ideges volt és zaklatott – És a mai koncert?

- Természetesen a mait még megtartjuk, aztán hétvégén had pihenjenek kicsit a srácok. Maximum egy két interjú – mondta egyszerűen.

- Értem – bólintott Paul. Kiugrottam volna a székemből és leütöttem volna, amúgy is tiszta ideg vagyok. Hogy teheti ezt Paullal? Bírom Pault, jó ember, mennyit hülyültünk vele régebben… Harry megint csak ült, bámult maga elé. Utáltam így látni, ránézni is utáltam. Mert, bár nem tudtam valahogy éreztem, hogy én vagyok az oka. Olyan volt, mintha elvették volna a lelkét. Ez nem az igazi Harry, nem az igazi, aranyos Harry. Nem az a Harry, aki átdobja a lábait az enyémeken és közös képet csinál. Nem az a Harry a combomra csap és magához ölel. Ez egy másik Harry…

Az esti koncertre készültünk és bár én még mindig nem tudtam megbékélni ezzel a Harry dologgal muszáj volt átvennem a „Hé itt van Nialler az ír mosolymanó!” formám. Felvettem a ruhám, a legjobb illatú parfümöm. Leültem a nappaliban vártam, hogy jöjjön Paul és felvegyen a kocsijával. A ház szinte üres volt, mindenki a saját maga szobájában. Liam és Zayn zobájából skálázás hallatszott, próbáltam az emeleti szobára koncentrálni.

- Harry kérlek! Csak egy picit, csak próbáld meg – Louis próbálta rávenni valamira.

- Jól van, jól van – Hazza nevetett. Nevet? Tényleg nevet? El sem hiszem – De segíthetnél esetleg egy kicsit – a hangja… nem is tudom… olyan mintha…

- Haz! – Lou kicsit hangosabban szólt rá.

- Oké, akkor menjünk le –javasolta a göndör. Nyeltem egy nagyot, kényelembe helyeztem magam aztán hallottam, ahogy jönnek le a lépcsőn.

- Te már kész? – kérdezte Lou azzal a mosollyal…

- Ühüm – bólogattam.

- Liam? Zayn? – Lou leült mellém. Harry pedig velünk szemben.

- Nem tudom. Skáláznak – vágtam rá.

- Értem – ezek szerint csak ketten beszélgetünk Louval. Harry csak ült és egy folytában Louist nézte, mintha szemeztek volna. Lou idegesen bólogatott, ő meg csak egy olyan kacér mosollyal rázta a fejét. Nem tudtam mire vélni a dolgot.

Ott álltunk megint a színpad mögött. Úgy intéztem, hogy én és Lou maradjunk utoljára. Kérdezni akartam tőle valamit. Csak 3 szó volt, de ezt is nagyon nehéz volt kinyögni.

- Lou! – megfogtam a vállát mielőtt elindulhatott volna. Felém fordult, próbáltam még az előtt feltenni a kérdést, hogy belenéztem volna kék szemeibe.

- Haznak mi baja? 

13 - Mr. Styles és Boobear...

Halihó manócskák! Végre eljutottunk eddig is, persze azért még nagyon sok minden van hátra, de ez egy mérföldkő, na ;) Remélem elnyeri a tetszéseteket, van egy pár elgondolkodtató dolog :D Komizni természetesen még mindig ér és örülök is neki :)) Jó olvasást!

Nem szoktam izgulni a koncertek előtt, illetve egy kicsit, de aztán mikor elkezdjük mindig abba maradt. De akkor mégis úgy éreztem rettegek… Hogy végig Louval együtt kell lennem… Nem is igazából ettől, hanem hogy mi van, ha esetleg… szóval ha túlreagálom és esetleg olyat teszek, amit ő nem akar vagy én nem akarok vagy félre értek valamit. Áá!!

Már a színpad mögött álltunk hallottuk, ahogy sikítoznak a rajongók. Ilyenkor mindig mindenki lepacsizik mindenkivel, így készülünk fel. A gitárommal a vállamon és egy üvegvízzel a kezemben ácsorogtam az ajtó előtt.

- Srácok mindenki kész? – Zayn jelent meg, mindig rá kell várni… Bólintottunk.

- Akkor a Little Thingsel kezdjük Nialler? – Liam megpengetett egy húrt a gitáromon.

- Felőlem – egyszerűen nem tudtam mosolyogni. Azok után nem, hogy láttam ahogy Harry egész idő alatt meg sem szólalt, nem mosolygott, egyszerűen nem értettem mi baja.

- Oké – Lou vállba veregetett és az ajtó felé mutatott. Megvárta míg kimennek a többiek, így csak ketten maradtunk – Minden rendben? – biztos látta rajtam, hogy ideges vagyok a koncert miatt.

- Velem igen – próbáltam nyugodt maradni és gondolkoztam rajta, hogy beszéljek-e Harryről, végül inkább úgy döntöttem nem.

- Itt van nálam a mikrofonod – mutatta fel az Ír zászlós kütyüt.

- Tudom, de nekem is van – meg kocogtattam a fejemre erősített hangosítót.

- Akkor menjünk – átkarolta a nyakam és elindult a színpad felé. Elég furán nézhettünk ki, én gitárral a nyakamban nála két mikrofon… A rajongók sikítoztak, mosolyogva integettünk nekik és leültünk sorba, ahogy a Little Thingsnél szokás. De Lou most mellém ült. Haz még mindig szomorúnak tűnt, egy két rajongóra persze azért rámosolygott, de na… Vettem egy mély levegőt, a kezem izzadt és remegett, hogy fogok így játszani?

- Nyugi! – Lou a fülembe suttogott, éreztem a leheletét a koncerteken mindig túl közel kell hajolnunk, hogy meghalljon a másik… Hát ezzel most biztos rohadtul megnyugtattál! Kirázott a hideg. Egy pillanatra lehunytam a szemem muszáj volt tennem valamit, 10 másodperc múlva játszanom és ilyen feszült vagyok… Kifújtam magam majd lassan hozzákezdtem. Hirtelen mindenki elcsendesedett és, ahogy meghallották a dallamot még benyomtak egy utolsó nagy sikítást.

 Próbáltam a gitározásra koncentrálni, persze ilyenkor azért a háttérben megy egy alapzene, ha esetleg elrontanék valamit, de én utálok rontani. Elkezdtünk énekelni és akkor igazából már el is felejtettem hol vagyok, akkor esett le újra mikor észrevettem, hogy Lout bámulom ok nélkül ő, pedig csak mosolyog rám. Tökre elpirultam, szörnyen éreztem magam, főleg akkor mikor a tőlünk 2 méterre ülő Hazra pillantottam. Nagyon le volt taglózva szerencsétlen, úgy ült ott mintha most lett volna a kiskutyája temetése. Láttam a szemében, hogy néz ránk… Akkor még nem értettem, csak később kezdtem el ezen gondolkozni.

A Little Things és néhány lassú szám után a bulizós, gyors számok következtek. Először a Kiss You. Lou hülyült velem kicsit, nem akarta odaadni a mikrofonom, ami egyébként rosszul is elsülhetett volna, mert megint arra gondolhattak volna, hogy rosszban vagyunk, de ügyesen kikerülte ezt. Mikor végre megkaptam, megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. Az utána következő szólómat természetesen elrontottam, de az még semmi. A fejem égett, majdnem seggre ültem, szó szerint. Persze rajongók őrjöngtek, biztos ez lesz a holnapi Twitter meg híradó téma… De még mindig jobb, mint a „Horan és Tomlinson haragban”.  Hát nem ez volt életem eddigi legjobb koncertje, de az biztos, hogy Louissal ez volt eddig a legjobb. A koncert után a szokásos KÖZÖS zuhanyzás, igen az amit én mindig kihagyok… Egyszerűen akaratlanul is odatévedt a szemem, na! Sajnálom… De most talán csak többet figyeltem vagy nem tudom, de Harry tetoválásokkal tarkított teste is elég szexi…

Haza érve én lezuhanyoztam, itt sokkal jobb. Bezártam az ajtót, így nyugodtan fürödhetek. Lou és Hazza elvonultak. Liam kaját csinált, Zayn meg Xboxozott, hívott engem is. Valami autós izével játszottunk. Tök jól elütöttük az időt.  Aztán… aztán Liam szólt, hogy kész a kaja.

- Nialler szaladj már fel szólni nekik! – utasított. Nem akartam ellenkezni, így elindultam fel. Megálltam az ajtó előtt.

- Sajnálom Harry, ha rosszul érnitett – Louis hangja elcsuklott – Nem akartam neked fájdalmat okozni – megint, hallottam, ahogy közelebb lép Hazzahoz – Nem gondoltam, hogy pont ő… - néhány pillanat csend.

- Én sem… Azt hittem tudod mit érzek! – Haz idegesen szólalt meg.

- Tudom is, de azt te sem gondoltam komolyan, hogy majd… hogy… - Louis zavartan kezdett hápogni.

- Hé! Nyugodj meg Boobear! – Harry hangja ellágyult. Nem akartam tovább várni, kopogtam kettőt.

- Srácok! Gyertek! Kaja van – ordítottam be. Benyitni nem mertem, tudtam, hogy így is megzavarok valamit, de inkább nem akartam látni…

12 - Nouis koncert?!

Sziasztok manócskák! Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket :)) A cím ne tévesszen meg senkit, nem arról van szó amire gondoltok, de ez majd kiderül, ha elolvastátok ;) Komizni természetesen  ér semmit, ne tartsatok magatokban, bátran, nem harapok, a tartalmasabb komiknak, pedig külön örülök :D Jó olvasást!

A délelőttöt Twitterezéssel töltöttem annak ellenére, hogy a srácok megtiltották. Liam szó szerint kitépte a kezemből a telefont, de mikor közöltem vele, hogy több, mint a felét már úgy is láttam inkább leült mellém és visszaadta. Néha szomorúan, néha kicsit mosolyogva olvastuk a bejegyzéseket. Niall hogy lehetsz ilyen??? -.- Ez volt a rosszabbik eset, de amikor egy-egy ellen kommentet láttam, hogy: Niallernek biztosan meg van az oka, hogy haragudjon rá… Volt egy két durvább megjegyzés is: Hagyjátok már békén hülye k**vák!! Tulajdonképpen az egész délelőttöt ezzel töltöttük. Zayn csinált kaját, Lou és Haz, pedig elmentek bevásárolni.

Ebéd után, ezúttal nem interjúra indultunk, hanem a Modesthez. Paul jött értünk, szeretett volna ő is ott lenni. Már az úton hatalmas görcs volt a gyomromban, körülbelül tudtam mire számíthatok és tudtam, hogy Paul ki fog állni mellettünk, de mégis féltem. A srácok látták rajtam. Mikor kiszálltunk a kocsiból Lou hátul maradt velem.

- Jól vagy? – megállt előttem.

- Aha – nagyot nyeltem és kifújtam a levegőt. Valószínűleg ez lesz életem leghosszabb beszélgetése és még Ő is ott állt előttem. Úgy éreztem magam, mintha ez lenne az első napom az oviban. Louis közelebb lépett és óvatosan két keze közé vette az arcomat. Hidegek voltak az ujjai az én arcom meg szinte lángolt. Köpni, nyelni nem tudtam, a szívroham kerülgetett. Az enyémnek támasztotta a homlokát, lehunytam a szemem, ezt nem lehet épp ésszel bírni.

- Nem lesz semmi baj – egészen halkan suttogta és tudtam, hogy ezt most csak nekem mondja, bár a szememet nem mertem kinyitni, éreztem a leheletét az arcomon. Lassan elengedett és még vállba veregetett mielőtt beindultunk. A tekintete nyugodt volt, mint általában, mégis láttam rajta valamit… Utolértük a többieket megvártak az ajtóban, együtt mentünk be. A Modest minden tagja ott ült az asztalnál, tetetett kedvességgel mosolyogtak, még sütit is készítettek nekünk, amit normális estben rögtön befaltam volna, de akkor mégsem volt kedvem enni. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy megláttam a fickót…

- Mit akarnak? – tért rá azonnal a tárgyra Haz.

- Uraim… - köszörülte meg a torkát egy 40-es éveiben járó borostás férfi – Nem tették meg amit kértünk – felállt és egyre csak engem nézett. Arra az állatkerti kígyóra emlékeztetett, amit még gyerekkoromban láttam magam előtt tekergőzni, azóta utálom a kígyókat…

- Semmi különös nincs a Twitteremen – Zayn cinikusan felnevetett – És szerintem senkién sincs.

- Még jó, hogy nincs azonnal eltűntetik – Liam szemrehányóan pillantott valamennyi tagra.

- Úgy látom nem értenek – a férfi mosolyogva megrázta a fejét – A banda nem engedhet meg magának ilyen botrányokat, egyetlen szavúnkba kerül és a karrierjük derékba törve – a szemembe nézett. Már épp készültem volna, hogy felugorjak a székemből és jól beolvassak neki, de valaki megfogta a csuklóm. Lou nem nézett rám, csak szorításával éreztette, hogy meg ne próbáljak hülyeséget csinálni.

- Mit tettünk? – sóhajtott fel Louis és egy pillanatra lehunyta a szemét.

- Mr. Tomlinson! – a férfi felkiáltott megörülve neki – Végre valaki, aki felnőtt a feladathoz, akivel normálisan beszélgethetek, mint férfi a férfival – a tekintete egy pillanatra megint rám tévedt, de mivel még éreztem Lou szorítását a kezemen nem tettem semmit.

- Laura! – intett a fickó egy szemüveges nőnek. Bekapcsolta a plazma tévét, a reggeli hírek voltak benne Louissal és velem. A homlokomhoz nyúltam, tudtam mi következik. Lou még mindig nyugodt volt.

- Ilyen nem fordulhat elő! – emelte fel a férfi a hangját – Soha!

- Uram, biztosíthatom, hogy a jövőben… - Paul próbált szóhoz jutni – Szóval a szerződés kötelezi őket.

- Mr. Horan! – megint engem nézett – Igazak ezek a hírek? – a szívem hatalmasat dobbant, amint meghallottam a nevem.

- Nem – próbáltam magabiztosan válaszolni.

- Akkor mégis mi van azon a felvételen? – bekeményített, nem tudtam mit mondjak, aztán eszembe jutott valami.

- Túl sok volt a rajongó elfelejtkeztem róla – remélem jól tudok hazudni. Azt viszont még végig sem gondoltam, hogy Louis mit gondolhat…

- Áh értem – megint elmosolyodott – Szóval úgy érzi, hogy Mr. Tomlinson nem is igazán a banda tagja? – mégis milyen kérdés ez?! Valami bírósági vallatás.

- Mondja meg mit akar és hagyjon békén! – szerencsére Hazza kimentett a helyzetből.

- Helyre kell hozniuk – a férfi végre leült, én Loura néztem, de ő még mindig csak előre bámult – Hogy nyilvánosan sokat legyenek együtt – mosolyogva nézett végig rajtunk. Ez kettős érzéseket vetett fel bennem, örültem, hogy sokat leszek Vele és rosszul éreztem magam, mert nem tudtam hogyan fog ez a Harryvel való barátságukra (vagy többre) hatni – Ma este már el is kezdhetik, a koncerten – Louis csak bólintott.

- Akkor este találkozunk! – intett búcsúzóul férfi és kikísért az ajtóig. Megkönnyebbültem mikor végre a kocsiban ültünk. Már 4 óra volt épp, hogy van időnk hazamenni és előkészülni a koncertre. Megkerestem a legjobb illatú parfümöm és próbáltam tökéletesre belőni a hajam, aztán elindultunk az első Nouis koncertre… 

11 - Haragban??? Mi?!

Halihó manócskák! Nos újabb résszel jelentkezem, nem tudom mennyire fog tetszeni vagy mennyire nem, mert azért na... xD Csak annyit szeretnék kérni, hogy tetszéseteket és nem tetszéseteket is nyilvánítsátok ki valamilyen formában. Ott az a szavazó izéke lent nekem még az is sokat jelent, persze azért egy-egy kommentnek, hogy mit javítsak, mi volt jó annak örülnék ;) Nem szabok határokat, mert egy úgy se tartanám be, kettő, hogy lássátok mekkora bizalommal vagyok felétek :P Igen ez volt a süket duma xd A részről: olvassátok el! Jó olvasást hozzá és komikat minden mennyiségben fogadok :D

Kimerített az út, korán feküdtem le és szerettem volna minél tovább aludni, de a nappaliból jövő hangok valahogy megütötték a fülem.

- Jobb lenne, ha később tudná meg… - Hazza erősködött.

- Előbb utóbb úgy is rájön, meg fogja tudni. El kell mondanunk – sóhajtott fel Louis.

- Oké – Zayn csak helyeselt.

- Megyek, felkeltem – szólalt meg Liam is és elindult a szobám felé. Gyorsan a másik oldalamra feküdtem és úgy tettem, mintha még aludnék.

- Nialler! – szólongatott kedvesen és leült az ágyam szélére. Felé fordultam és lassan kinyitottam a szemem – Fel kéne kelned – csapott a lábamra, majd felállt és kisétált. Felsóhajtottam kikeltem a puha ágyamból, nem akartam boxerben kimenni ezért felkaptam egy pólót és egy farmert. Kimentem a nappaliba a Lou és Zayn a tévé előtt ültek Liam kaját csinált, Harryt pedig nem láttam sehol.

- Figyelj Niall mutatnunk kell valamit – szólalt meg Louis rám nézve és bekapcsolta a tévét.

A One Direction szőke reménysége haragban van a legidősebb taggal Louis Tomlinsonnal. Az okot még nem tudni, de az biztos, hogy Niall nem szívesen beszél és érintkezik a fiúval. Itt egy bevágás a reptéri felvételekből, tényleg úgy látszott, hogy haragszom rá. Kiábrándulva bámultam a tévére, nem értettem az egészet, azt meg pláne nem, hogy miért akarta Haz, hogy ne tudjam meg… Talán emiatt utazhatott haza váratlanul az ír származású énekes, ahol bátyjával töltötte a legtöbb időt. Egy kép amikor Greggel az utcán sétálunk. A báty beismerte, hogy igen sokat beszéltek a bandáról és, hogy Mr. Tomlinson is szóba került. Mi?! Greg??? Hagyjanak már! Sose mondana ilyet… Belül szó szerint dühöngtem és azt még nem is volt időm felfogni, hogy Louisról van szó. Mi van, ha most kiderül az egész? Mégis, hogy derülne ki remekül leplezem az érzéseimet, a sírás kerülgetett, de tudtam, hogy nem szabad. Lehunytam a szemem végre vége lett. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, összerezzentem és azonnal kinyitottam.

- Gondoltuk jobb, ha nem tudod. Talán nem zaklat fel… - Harry halkan beszélt, úgy látszott őt is megviselte a dolog.

- Meg most olyan boldognak tűntél – állt mellé Liam is. Csak bámultam rájuk, megszólalni nem tudtam. Örültem, hogy mellettem állnak meg minden, de nagyon fájt. Mit fognak gondolni a rajongók, rólam? és Louisról? Akaratlanul is ránéztem. A szemembe nézett, majd elmosolyodott és elindult felém.

- Hé! Mi tudjuk, hogy ez nem igaz – átölelt és a fülembe suttogott. A lábaim földbe gyökereztek, a szívem eszeveszettül dobogott, remegtem. Nem tudtam vissza ölelni, és még mindig nem jött ki egy hang sem a torkomon. Én sem tudom, miért érintett ez ilyen rosszul, de valahogy mikor újra éreztem az illatát megnyugodtam. Azt hiszem Lou fontos nekem, fontosabb, mint a többiek…

- Azt hiszem, most egy kicsit… Szóval egy kicsit vissza megyek a szobámba – nyögtem ki Ő pedig elengedett.

- Jó – bólintott, de láttam a szemében valamit. Neki sem volt jó így látni engem, nekem se, de ezt végig kellett gondolnom. Vissza mentem a szobámba és legszívesebben bőgtem volna. Két lehetőségem van. 1. Kiakadok és hagyom, hogy megint ott folytassuk, mint előtte. 2. Nem érdekel mit írnak az újságok és a tévé, olyan leszek amilyennek megálmodtam magam és… (xD na jó nem őt azért nem). Az első sokkal könnyebb lehetőségnek tűnt, de számolnom kellett azzal is, hogy így Lou max. sajnálni fog, az neki sem lenne jó, nem akarok fájdalmat okozni neki. A másodikkal még lehet esélyem… Ne már most tényleg ez esélyemet latolgatom nála? Ez komoly? Elmosolyodtam magamon, vicces volt, pedig tudtam, hogy teljesen komolyan gondolom…

Újult erővel sétáltam ki a szobámból és rögtön a konyha felé indultam. Még maradt a reggeliből, szerencsére Zayn nem falt fel mindent. Egyedül ültem le enni. Mindenki eltűnt egyedül Liam szunyókált a tévé mellett a nappaliban. Trappolást hallottam a lépcsőről, tudtam, hogy vagy Harry vagy Lou lesz az. Elhatároztam, hogy akkor sem ijedek meg, ha utóbbit látom meg az ajtóban. Louis kék szemei elkezdtek csillogni, amint meglátott engem.

- Szia! Na jobban vagy már – kinyitotta a hűtőt ezzel hátat fordítva nekem. Próbáltam minél jobb választ adni.

- Persze, de ugye tényleg nincs harag? – kérdeztem gyorsan és el is vörösödtem kicsit.

- Á, dehogy – öntött magának egy kis narancs levet és kivett egy répát is – Nézd Niall, tudom, hogy te ilyen vagy – megrántotta a vállát – Hát én meg ilyen – felnevetett és magára mutatott a másik kezével, pedig vállba bökött. Elmosolyodtam. Igen ő ilyen… ilyen tökéletes. Én meg egy ilyen Niall vagyok.

- Este lesz koncert vagy valami? – tereltem el gyorsan a szót.

- Igen koncert lesz, de a Modest az interjút lefújta – felsóhajtott - és helyette beszélni akarnak velünk. Érdekes beszélgetés lesz – elhúzta a száját – De Niall ígérj meg valamit! – mélyen a szemembe nézett.

- Igen?

- Nem hagyod, hogy megtörjenek!...

10 - Szeretek velük lakni!

Halihó manócskák! Bocsi a rengeteg késésért, de sajnos 8. év végén rengetek dolga van az embernek :((( Remélem ez a rész kárpótol, vagy ha nem hát így jártatok ;) Jó olvasást és sok komit!

Reggel későn keltem, csak olyan fél 11 fele. Azonnal mentem is a konyhába, de anya és Denis rám parancsoltak, hogy mindjárt ebéd. Mindjárt?! Az még másfél óra… Kint borongós volt az idő, ezért leültem a tévé elé. Tom elaludt az egyik fotelben, Greget pedig nem láttam sehol. Épp a hírek jöttek: Niall Horan haza utazott. Furcsa volt látni magam a tévében, azt mutatták, ahogy leszállok a gépről és integetek a rajongóknak. Végre olyannak láttam magam amilyen szerettem volna lenni. Éreztem, hogy ez Greg hatása volt és boldog voltam, mosolyogva bámultam a képernyőre és megijedtem amikor bátyám hangját hallottam a hátam mögül.

-  Nem megyünk el sétálni? – a vállamra támaszkodott.

- De – néztem rá bólogatva fülig érő szájjal – Úgy is mindjárt éhen veszek, legalább elütjük az időt ebédig…

Az utcákon sétáltunk nem nagyon mertünk bemenni a városba a rajongók miatt. Nem azért mert féltem, hanem csak Greg szerettet volna velem négyszemközt beszélni, mint férfi a férfival. Én férfi? :O

- Hogy mennek a dolgok a srácokkal? – kérdezte az összeköltözésre utalva.

- Jól… - mondtam egy pocsolyába lépve.

- Ti egy csapat vagytok Niall. Tudod, hogy ők is szeretnek téged – próbált belém egy kis lelket önteni. Tudta, hogy már gyerekkorom óta mekkora hatással van rám és gondolom azt is sejtette mért jöttem haza.

- Szeretnek? – felnevettem.

- Igen – komolyan nézett – Lou felhívott két napja… - kezdte. Lou felhívta? Elkezdett gyorsabban verni a szívem. Pedig, ha Greggel vagyok ez sosincs – Azt mondta, hogy talán valami baj van azért jössz haza. Ezt én is gondoltam, de aztán mondta, hogy szerinte velük is van valami gondod - nem mertem megszólalni, kíváncsi voltam, hogy mit mondott még Lou – Niall? Így van? – az arca teljesen komoly volt, láttam rajta, hogy aggódik értem. Még mindig nem mondtam semmit csak néztem rá – Niall?! – megvakartam a fejem, éreztem, hogy most már válaszolnom kell, de mit mondjak? Igazából én sem tudom mi van velem. Csak azt, hogy Louis furcsa hatással van rám, azt hiszem…

- Nem tudom mi van… - vallottam be az igazságot.

- Mi a baj? Nem szeretsz velük együtt lakni? Nyugodtan szólhatsz és akkor...

- Nem, nem – ellenkeztem – Szeretek velük lakni csak… - a hajamba túrtam és kifújtam a levegőt, látszott a leheletem a hidegben. Olyan nehéz ez, hogy magyarázzam el neki?

- Aggódnak érted Niall! – felerősödött a hangja.

- Nem kell – mondtam egyszerűen és kis szünet után végül kiszökött belőlem – Én szeretem őket! – kicsit megkönnyebbültem, hogy végre elmondhattam valakinek, de azt még mindig nem tudja, hogy valakit sokkal jobban… Elmosolyodott és a hajamba túrt.

- Jól van. De Lounak és Hazzanak már most hiányzol, úgy hogy vissza küldelek egy holnapi géppel – rám kacsintott – és szeretném, ha olyan lennél mint itt.

Jól esett ez a kis beszélgetés és utána a kaja :D Este a szobámban összepakoltam a cuccom és Twittereztem egy kicsit. Liam: Zayn már megint büdös a lábad!!! :/ Harry: Liamnek igaza van, Zayn húzz innen és küld inkább vissza Lout!  Elmosolyodtam, bár csak én is ilyen nyíltan tudnék róla beszélni…

Másnap Greg korán vitt a repülőhöz volt néhány rajongó, nekik osztottam pár autogramot, de messze nem olyan sok, mint szokott. Mi lett nem szeretnek? :D

Az elmúlt két nap nagyszerű volt, tényleg úgy érzem, hogy új erővel térek vissza Londonba. Ha a srácokat nem is sikerült elfelejtenem, de a gondolkodásom megváltozott kicsit. Sokkal boldogabbnak érzem magam. Ahogy leszálltam a gépről, a srácok már ott vártak.

- Sziasztok! – rohantam oda, semmivel sem törődve, tényleg nagyon hiányoztak. Magamhoz öleltem Harryt, Liamet és Zaynt is és… hát Louist nem. Pedig nagyon akartam, de nem… Nagyon hiányzott már az ölelése, de nem tudtam… Valahogy nem éreztem, hogy ő is akarja, ha akarta volna megölelt volna ő… Elindultunk kifelé a repülő térről, Londonban is hideg volt. A rajongók meg csak ott ácsorogtak. Integettem nekik és mondtam, hogy ne álljatok itt, meg foktok fázni, majd küldünk postán autogramot. Nem tudtam ellenállni, egy párat muszáj volt kiosztanom, a fiúk meg is lepődtek, de végül ők is csatlakoztak. Aztán röhögve szálltunk be a buszba, mert Zaynnek valaki lekapta a sálját.

- Nialler mi lett veled? – Louis röhögve túrt a hajamba, mellém ült le és szorosan magához ölelt. Nem tette szóvá, hogy a reptéren csak őt nem öleltem meg. Újra éreztem az illatát, a szívverésem az alatt a két perc alatt úgy fel gyorsult… Aztán elengedett és röhögött tovább, tiszta vörös voltam annak ellenére, hogy a kocsiban nem is fűtöttek. Jó volt végre újra a házban, a közös lakhelyünkön. Végig mosolyogtam, de Louisszal még mindig nem voltam teljesen rendben… Másnap reggel, pedig szó szerint kiakadtam…