3 - Füstbe ment randi

Na manócskák, most jó fej vagyok vagy jó fej vagyok? :P Hoztam még egy részt, mert nagyon be vagyok zsongva és ilyenkor nem tudom abbahagyni az írást... xD Remélem tetszik, kicsit hosszabb is mint az eddigiek. A hibákat már nincs időm kijavítani... talán, majd holnap. A következőt szeretném kérni. Ha olvassátok a blogot jó lenne valami életjel rólatok, tudni, hogy vannak olvasóim van kinek írni. Illetve írni így is úgy is írnám, mert idő közben fontos lett nekem ez a blog, csak nem biztos, hogy fel is raknám... Na mindegy nem dumálok tovább. Jó olvasást!

Vigyorogva elindultam a szőke felé. Pontosan tudtam, hogy a srácok figyelnek, ezért próbáltam magabiztosnak látszani, ami többé- kevésbé össze is jött. Zsebre dugott kézzel sétáltam a lány felé, ő pedig, amint meglátta az arcom felkiáltott.

-          Úristen Niall! – azonnal oda szaladt hozzám, szinte már reflexből.

-          Szia! – elővettem a csajozós mosolyom, (már elég régen volt rá szükségem) és próbáltam elfelejteni, hogy Lou engem figyel – Csak szeretnélek megkérni valamire – biztonságos távolságra álltam meg tőle. Kedvesen mosolygott rám – Fizetünk neked egy pizzát, ha nem kürtölöd szét mindenkinek, hogy itt vagyunk – hirtelen felcsillantak a szemei.

-          Oké – erőteljesen bólogatott.

-          Akkor gyere! – elkezdtem befelé invitálni és, ahogy megfordultam szembe találtam magam a srácokkal. Zayn elismerően bólintott, Liam egy fél mosollyal nyugtázott. Csak Louis nem… nem is figyelt rám. Harryvel már befelé tartottak. Próbáltam leplezni a csalódottságom és csatlakoztunk a srácokhoz. A szőke lányt, mint megtudtam Emilynek hívják és nagyon szeret minket… Jellemző. Szerettem volna minél közelebb kerülni hozzá, az részben sikerült is. Holnapra egy randit beszéltünk meg, ugyanitt. Köszönés képen adtam neki egy puszit. A srácok ezt már biztosan látták, Loui is és mikor beültünk a kocsiba olyan Louis mosollyal megkérdezte:

-          Tetszik neked? – ilyen hülye kérdést… De az én válaszom még hülyébb volt.

-          Nem… de. Ja de – teljesen belepirultam a fiúk meg csak röhögtek…

Az első közös esténk. 8-ig gitározgattam, aztán kimentem tévét nézni. Louis és Hazza a tévé előtt ültek. Zayn és Liam pedig a (közös) szobájukban voltak. Nyeltem egy nagyot és leültem melléjük, nem túl közel, a kellő távolságra. Egy takaró alatt összebújva bámulták a tévét. Néha Louis felnevetett, hogy:

-          Ez csikis. Ne! – nem tudtam mit gondoljak. Így is épp elég kínos volt nekem az egész. Elrontottam a meghitt, legjobb baráti (vagy több) hangulatot… De azt meg már megint rossz döntésnek találtam, hogy felálljak, és itt hagyjam őket. Nem akartam egyedül ülni a szobámban, meg igazából hajtott a kíváncsiság is… Fél 10 –kor vége lett a filmnek.

-          Nekem beszélnem kéne Zaynnel – Louis állt fel először, ketten maradtunk. Harry csak mosolygott rá, én meg nem is tudtam nagyon mit csináljak, csak néztem.

-          Hé Niall! Nincs kedved feljönni kicsit a szobánkba? Úgy sem láttad még… - Hazza elindult fel. Miért mondtam volna nemet? Az Lou szobája is. Egyébként én jól kijövök Harryvel csak egy kicsit… szóval féltékeny vagyok. Felmentünk a lépcsőn. Az övéké egy kicsit nagyobb szoba volt, mint az enyém. Itt sem volt túl nagy rend… Az ágy megvetetlen. Harry lehuppant a közepére és elterült rajta.

-          Most meghalsz – úgy tettem, mintha rá akarnék ugrani. Ő persze azonnal felugrott, ezzel helyet csinálva nekem – Így már jobb - mondtam egy győztes mosollyal és leültem mellé. Ő csak felnevetett.

-          Tényleg össze akarsz jönni ezzel a csajjal?

-          Nézd, már össze is jöttünk – egy kis egóval mondtam. Ilyen is kell… Hazza hátra rántott és kokit nyomott a fejemre. Szeretek vele hülyülni és Liammel hatalmas arcok. Na meg Louiszal is szeretnék… L De vele valahogy sosem jön össze. Próbáltam lelökni magamról az erősködő Harryt, végül sikerült is. Még beszélgettünk kicsit, aztán elálmosodtam és elmentem a szobámba lefeküdni. Louis nem jelent meg többet este, biztosan valami érdekes témát találtak Zaynnel…

Másnap reggel 9 körül keltem, ez nálam a szokásos idő. Megvártam, hogy üres legyen a fürdőszoba és megfürödtem. Louis és Zayn elmentek egyeztetni a programot, így hárman maradtunk „itthon”. Eltelt a délelőtt én pedig már 11-kor elkezdtem készülődni a randimra. Harryék jót röhögtek rajtam, ahogy a tükör előtt próbálgattam a ruhákat. Nem is olyan rossz ez az együtt lakás… Végül Liam segített választani egy fekete pólót, egy szürke nadrággal és szürke vékony pulcsival. Harry megkérdezte, hogy elvigyen-e. Én úgy voltam vele egyedül megyek és sétálok egy kicsit, útközben esetleg veszek egy csokor virágot vagy valami. Nyugisan indultam el, még fél óra volt délig. Egy kicsit el is tévedtem útközben, de végül is sikerült eltalálnom a pizzázóig. Kint tök nyugis volt minden. Besétáltam, leültem egy asztalhoz és vártam Emilyre. Nem késett sokat csak 10 percet (ez egész jó, utálok várni, de volt már ennél rosszabb is). Egy puszival köszöntöttem és rendeltem neki egy ananászos pizzát, ilyet evett tegnap is. Majd hirtelen, még szinte észre sem vettem, egyre több lány jelent meg az étteremben. Bent, és már kint is egyre többen gyülekeztek. Improvizálnom kellett, Paul kioktatott az ilyen helyzetekre. Nem számít, hogy hányan fotóznak le és, hogy kivel, csak a biztonságunk a fontos. Ezek a rajongók bármire képesek. Odajöttek az asztalunkhoz és fényképezgettek, autogramot kértek ez még nem is lett volna gond ha csak egy páran vannak, de egyre több visítozó lány jött be, mindenfelől. Már az ablakokon is dörömböltek. Nyeltem egy nagyot. Odalöktem Emilynek egy „Nekem most mennem kell” –et és leléptem a férfi mosdóba. Az egyik pincér azonnal kapcsolt és segített egy kis utat vágni nekem. Őszintén szólva szörnyű volt… Még sosem voltam ennyi rajongóval egyedül, testőrök nélkül. Persze Louisnak biztosan sikerült volna… Meg kellett mosnom az arcom, hogy lenyugodjak. Hallottam, ahogy már az ajtón dörömbölnek. A pincér srác bejött.

-          Le kéne lépned – savanyú képet vágott és az ajtó felé mutatott – Szétvernek mindent – egy darabig még bámult rám aztán kiment az ajtón.

Remegő kézzel pötyögtem be Zayn számát.

-          Szia! Értem tudnátok jönni? – próbáltam a lehető legnyugodtabban mondani.

-          Niall?! Mi van? – Zayn felnevetett – Hallok valami erős háttér zajt.

-          Egyszerűen elleptek érted?! – idegesen kérdeztem.

-          Zayn ne szórakozz! – Lou hangját hallottam meg, átvette a telefont – Hé Nialler? Mi a baj? – ő olyan megértő… Végre valaki aki komolyan vesz.

-          Tele van rajongóval a pizzázó. Kérlek gyertek értem! – szinte szó szerint könyörögtem neki…