4 - Modest

Sziasztok manócskák! Nem fogok komi határral fenyegetőzni, mert ahhoz túlságosan szeretem írni ezt a blogot xD A lényeg, hogy örülök, ha rám találtok és elolvastok és néha- néha azért egy egy komit is megköszönnék vagy véleményt vagy valamit...

A hátsó ajtón léptünk meg, ne kérdezzétek mert magam sem tudom hogyan. A lényeg, hogy lihegve szálltam be a kocsiba és legszívesebben magamhoz öleltem volna Lout, de valamiért úgy éreztem mégse lehet. Az arcomról törölgettem az izzadtság cseppeket és az ablaknak döntöttem a fejem. Ők ketten ültek elől, Louis a visszapillantóból figyelt, de nem szólt semmi. Zayn pedig csak magában kuncogott és a rajongókat nézte. A barátom sietve gázt adott és leléptünk a helyszínről. Szörnyen éreztem magam, két dolog miatt is. Az első, hogy a srácoknak kellett kimenteni és ez megint azt bizonyítja, hogy nem vagyok elég önálló, a másik pedig ami szintén nagyon rosszul érintett, hogy Emily átvert. A kezeim még mindig remegtek és megszólalni sem tudtam volna még, ha akarok se. Mikor megérkeztünk én gyorsan berohantam és azonnal a szobám felé vettem az irányt. Valójában nem tudom miért, de nem is igazán érdekelt. Egyedül akartam lenni.

A hátamat a falnak döntöttem és magamhoz szorítottam egy párnát. Kikutattam a telefonom a zsebemből és felmentem Twitterre egy darabig gondolkoztam, hogy kiírjam-e, de végül úgy döntöttem igen.

Ez csúnya volt tőletek -.- : ((

Ahogy ott ültem a párnát szorongatva lassan kezdett elmúlni a remegés és a szívem szapora dobbanásai is. Újra végig gondoltam a történteket, de mindig csak azt tudtam kihámozni belőle, hogy Lou milyen jó fej… Egyre rosszabb vagyok. Néhány perc múlva pár apró kopogás az ajtómon és már nyílt is az ajtó. Természetesen Louis volt az, rögtön visszajött az erős szívdobogás és a nyugtalanság. Kedvesen mosolygott és leült mellém az ágyra. Óvatosan a combomra tette a kezét és megszólalt:

-          A srácok nagyon aggódnak érted és én is – a mosoly egy pillanatra lehervadt az arcáról. Felsóhajtottam.

-          Elmondtad nekik? – hirtelen nem jutott jobb szó az eszembe, így is a kezével voltam elfoglalva… Ő csak bólintott és folytatta.

-          Mi történt?

-          Nem tudom… - kifújtam a levegőt és a hajamba túrtam – Egyszer csak megjelentek és elárasztottak mindent – mondtam magam elé bámulva, ha még a szemébe is nézek biztos, hogy nem élem túl. Levette a kezét a combomról és mellém csúszott, így sokkal jobb most már a kezünk és a combunk is összeért. Nem zavart, vagyis de, nagyon zavarban voltam, de mégis jó érzés volt érintkezni vele. Az alsó ajkába harapott és kis szünet után megszólalt.

-          Fel akarnak venni egy menedzsmentet. Paul már beszélt is valakivel… - közbe vágtam is akaratlanul és a szemébe néztem.

-          Lou miattam nem kell.

-          Nem miattad – felsóhajtott – Bár kivel megtörténhetett volna – elmosolyodott és a vállamra tette a kezét, egészen közel volt, szinte már éreztem ahogy levegőt vesz, de mégis nyugodtnak kellett maradnom - Már a mai első koncerten is ott lesz. Megmondja mit kell tennünk, hogy mozogjunk a színpadon, ilyesmi.

-          Aha, értem – újra magam elé kezdtem bámulni, nem bírtam már tovább állni azt a tekintetet.

-          Na – hirtelen felállt – Csak szólj, ha bármi van, jó? – fájdalmas hangon mondta én pedig nyeglén bólintottam.

Az esti koncertet már a Modest-el csináltuk végig, tulajdonképpen még nem nagyon csináltak semmit. Csak megmondták, hova álljunk ilyesmi. Nem nagyon tartottuk be a szabályokat amit felállítottak, összevissza mászkáltunk a színpadon… 

Ezúttal közös öltözőt kaptunk, én nem szoktam fürdeni koncert után (szégyenlős vagyok), de a többiek igen. Már megszoktam ezt, de Louin valahogy mindig megakad a szemem, ezért most is próbáltam elterelni a figyelmem Twitterezéssel.

Remek volt!! Köszönöm nektek! : )) Meglepetten vettem észre a posztot, én ilyet nem is írtam...

-          Srácok! – ordítottam a zuhanyzó felé, szinte azonnal Harry meztelen felsőteste jelent meg az ajtóban – Azt hiszem itt valami nincs rendben – mutattam felé a telefont. Magára kapott egy törölközőt és elindult felém. Értetlen fejjel olvasta.

-          Nialler te ilyet nem is szoktál írni – nézett rám komolyan.

-          Tudom épp ez a baj – ezt nem értem. Valaki feltörhette a Twitterem. Elképedve ültem, a telefonomat nézve. Közben már a többiek is megjelentek és ők sem értették mi történt.

-          Nekem is van! – kisvártatva Liam is megszólalt és aztán sorra a többiek. Hasonló kiírások, mint az enyém.

-          Ez meg mi? – kérdezte már Zayn is elképedve.

-          Ebből elég, megkeresem Pault – Lou idegesen, egy szál törölközőben indult el az ajtó felé és néhány perc múlva szomorúan tért vissza Paul társaságában.

-          Fiúk nyugi! – szólalt meg nyugodt kedves hangon – Ezeket a Modest írta ki, most már szabad bejárása van a Twitter fiókotokba – egyszerre kezdtünk el hadoválni – Srácok! – szólalt meg Paul kicsit erőteljesebb hangon – Ez még nem a világvége…

-          De akkor nem írhatom ki azt amit akarok? – kérdezte Harry idegesen.

-          De. Azt írsz ki amit akarsz, de ellenőrzés alatt, ha olyannak látják törlik.

-          Ha olyannak látják – Liam erőltetetten felnevetett – Hogy, hogy olyannak látják? – Paul erre már nem tudott mit mondani csak megrántotta a vállát.

Este a kanapén ülve kísérleteztünk, az egész banda, kíváncsiak voltunk mit törölnek és mit nem. Akkor láttam meg Louis kiírását is ez még délutáni: Semmi baj öcsi, mi itt vagyunk veled <33 @NiallOfficial. Elmosolyodtam, ő nagyon szeret szíveket írogatni… Csináltunk több közös képet, azokat is posztolgattuk. A rajongók meg már nem értették miért vagyunk ilyen aktívak… Persze az a kép nyerte el legjobban a tetszésüket, amelyiken Hazza és Lou egy takaró alatt ketten összebújva posztolgattak. Mondjuk ez már megszokott tőlük, de engem mégis érzékenyen érintett a több ezer: Awh… Larry Stylinson:3 <3, hozzászólás. Érdekes, mert a képeket a Modest nem nagyon törölgette…