5 - Mit tettem?

Sziasztok manócskák! A mai részt Kingának ajánlom :P Meg ne próbálj még egyszer ilyet csinálni!!! Mégis hogy gondoltad? Szerinted nem vagy fontos nekünk? Fel kell, hogy világosítsalak... Na szóval jó olvasást hozzá! 

Liam ébresztett reggel nyolckor.

- Niall! Húzd ki a segged a nappaliba! – fáradtnak tűnt a hangja, én is fáradt voltam, szinte villámcsapásként ért, épp az álmaim legédesebb részénél tartottam… Az ajtómat nyitva hagyta. Furcsa hangokat hallottam, már szinte veszekedésbe torkollt. Nem érdekelt különösebben mennyire szégyenlős vagyok, gyorsan felpattantam és kisiettem a nappaliba. Meglepett amit láttam, a Modest tagjai sorakoztak a nappalinkban, néhányan már helyet is foglaltak. Paul meg sehol. Nyeltem egy nagyot és leültem Zayn mellé.

-  Na végre mindenki itt van – szólalt meg egy férfi tetetett kedves hangon – Srácok! – most ránk nézett – A szerződés miatt fontos, hogy együtt működjetek. Nem szeretnénk nézeteltéréseket. Értitek? – cinikusan felnevetett. A fiúkkal csak egymásra néztünk, de a tekintetükből sejtettem, hogy mindnyájan ugyan arra gondolunk. Végül csak Liambe és Louba szorult annyi erő, hogy megtudtak szólalni.

- Mit akarnak? Miért jöttek ide? – Liam próbált nyugodt maradni, de ismertem és tudtam, hogy belül egyáltalán nem az.

- Csak szeretnénk, ha együtt működnétek – mosolygott megint az egyik férfi.

- Engem rohadtul nem érdekel az együtt működés – csattant fel Hazza – Mondják meg mit akarnak és, hogy mi a francnak kell hülyeségeket kiposztolgatni a Twitteremen! – teljes mértékben egyet értettünk vele. Mire az egyik öltönyös férfi felállt, tett egy kört és megint felnevetett, majd hirtelen Harryre nézett.

-Tegyétek azt amit mondunk. Ezentúl nincs kétértelmű közös kép és bugyuta kiírogatások…

- Mi?! –Louis szólt közbe felháborodottan, de félig nevetve – Kétértelmű? Bugyuta? Azok maguk – felhorkantott. A férfi felnevetett és intett az ajtó felé a többieknek.

-  Mr. Tomlinson – még egy utolsó kacsintást küldött Lou felé – a szerződés kötelezi – Louis hirtelen állt fel és a kanapéba rúgott. Még sosem láttam ilyennek, ő mindig nyugodt.

- A k**va életbe! – káromkodni sem hallottam még, sosem beszél így. Visszaült a kanapéra és a fejét fogta. Mi csak csendben ültünk és néztük Ó a francba bárcsak segíthetnék neki valahogy. Szörnyen rossz volt így látni. Bűntudatom volt, hogy miért nem tudok segíteni. Egyedül Harry ült közelebb és a hátát kezdte simogatni. Ekkor vettem csak észre, hogy mindannyian egy szál boxerben ülünk a nappaliban.

- Hé haver! Ne is figyelj rájuk… - Zayn szólalt meg először. Neki sikerült leghamarabb leküzdenie a sokkot. Vállba bökte Louist, majd felállt és a szobájába indult. Úgy voltam vele nekem is fel kéne öltöznöm lassan, így én is elindultam a szobám felé és magukra hagytam őket.

A szobámban ülve jutott eszembe valami. Jól hallottam, hogy a férfi azt mondta Lounak, hogy kétértelmű kép? Most először komolyan elmorfondíroztam ezen a Larry Stylinson dolgon… Szerintem Liam és Zayn tényleg úgy látják őket, mint legjobb barátok, de mi van, ha Larry tényleg létezik? Bele sem merek gondolni… Hogy itt mellettem, a közelemben… Még Eleanort is jobban elviseltem, de hogy ők ketten… Nem. Ki kell vernem a fejemből. Ők tényleg csak barátok. Megráztam a fejem és a gitárom után nyúltam. A Little Things-et játszottam, szeretem ezt a dalt, olyan nyugodt… Hirtelen megcsörrent a telefonom, kihalásztam a zsebemből. Ismeretlen szám.

- Halló! – szóltam bele kicsit unottan, nem volt kedvem most senkivel sem beszélni.

- Szia! – vékony lányos hang volt, próbáltam tippelni.

- Emily? Mit akarsz? – cseppet sem voltam kedves vele az éttermes incidens után.

- Csak gondoltam megbeszélhetnénk. Nem én hívtam őket, ezt tudnod kell – hadarta gyorsan.

- Hé figyelj! Nem érdekelnek a hülyeségeid – már épp nyúltam volna a piros gombhoz.

- Niall! Hallgass meg! Kérlek… - a nevemre valamiért mindig hallgatok, meg aztán a hangja is olyan aranyos volt a végén. Hallotta, hogy nem válaszolok ezért folytatta – Tudnánk találkozni valahol? Elmondok mindent – éreztem a hangjában, hogy ezúttal megbízhatok benne.

-  Jó legyen. De ne a pizzázó. Menjünk sétálni.

- Oké – a hangja már boldogabb lett – Találkozó a pizzázónál 2-kor?

- Jó – elmosolyodtam – Szia! – és kinyomtam a telefont.

Dél körül éhes lettem és kivánszorogtam a konyhába, ahol Liam és Harry már javában főzőcskéztek. Zayn és Louis pedig megint elmentek valahová. Én is segítettem, megteríteni meg ilyesmi és közösen ültünk le enni. Ahhoz képest, hogy ők csinálták nem is volt olyan rossz. Mondtam nekik, hogy megint találkozom Emilyvel, csak annyit mondtak, hogy nagyon vigyázzak és, ha bármi gáz van hívjam őket! Harry is tök aranyos volt, megölelt mielőtt elindultam. Tök jó volt minden. A megbeszélt helyen találkoztunk és elindultunk sétálni. Ettünk egy fagyit is, közben elmesélt mindent. Hogy nem ő hívta őket, csak az egyik „legjobb” barátnője akinek mindent elmond kifecsegte és, hogy most mennyire rosszul érzi magát. Próbáltam neki tanácsot adni, őszintén szólva még fogalmam sincs, mit érzek iránta. Az is lehet, hogy semmit sem… Búcsúzóul megöleltem, még nem csókoltam meg szigorúan betartom a 3. randis szabályt. Jól telt a délután egészen, addig míg haza nem értem…

Lou már az ajtóban várt. Én boldogan sétáltam be a házba ő pedig azonnal lerohant.
- Niall!? Még is hogy képzeled, hogy találkozol vele ezek után? – a képembe ordított. Teljesen lefagytam, komolyan megszólalni nem tudtam, a sírás kerülgetett. Mégis mi oka volt erre? Próbáltam egy mély levegőt venni és a srácokra néztem. Zayn a nappaliban ült, Hazza és Liam pedig Lou mögött álltak. Végső kétségbe esésemben csak erőtlenül megráztam a fejem és a szobám felé vettem az irányt.
- Ezzel nem intézted el – kiabált utánam idegesen. Berontottam a szobámba, becsaptam az ajtót és arccal a párnámba hajolva kezdtem el bőgni. Az érzéseim összevissza kavarogtak. Most miért ilyen velem? Mit tettem? Sorakoztak a kérdések és eszembe jutott az is, hogy Harryvel sosem ordítana így…