8 - Indul a gép

Sziasztok manócskák! Hoztam még egy részt, de most már szeretném látni a komikat is. Csak annyit, hogy tetszik nem tetszik? Mit gondoltok róla? Ilyesmi... Csináltam olyan feliratkozós izét, szóval most már fel is lehet iratkozni :D 

Lou betessékelt az ajtón, a szoba üres volt, csak ketten voltunk bent. Leült az ágyra, én is mellé, de próbáltam tartani a távolságot.

-          Nézd Niall – kezdte komoly hangon – Remélem tényleg nincs semmi baj köztünk. Én nem akartalak leordítani – megrázta a fejét és próbált a szemembe nézni. Így is elég furán éreztem magam, ketten Vele, egy szobában… Mélyen beszívtam a levegőt, de még nem engedtem ki – Tudod, hogy én szeretlek titeket – elmosolyodott – Téged is – a hajamba túrt és magához ölelt. Persze, biztos engem is szeret… Inkább csak megjátssza :/ De erre most mit kéne mondanom? Próbáltam én is a kezem óvatosan a hátára csúsztatni, közben felgyorsult a légzésem. Ez nekem már túl sok… Hogy 1 nap kétszer is megöleljen… Lassan elengedett, ez már hosszabb volt, mint az előző. A szívem, majd kiugrott, komolyan, ha így folytatjuk szívrohamot kapok. Hátrahúzódott eltűnt a mosolya, újra komolyan nézett a szemembe.

-          Biztosan haza mész? – szóval a srácok már elmondták neki. Hang nélkül bólintottam – Jó – elfogadta a döntésemet, bár nem nagyon tudtam lenézni az arcáról semmit sem – Akkor szólok Paulnak, hogy a hétvégére ne nagyon szervezzenek semmi különleges koncertet. Nem akarunk nélküled énekelni – mosolyogva a combomra csapott és egy darabig ott pihentette a kezét. Hatalmasat nyeltem. Nem is nagyon tudtam arra figyelni mit magyaráz túlságosan az érintésére koncentráltam. Aztán felállt és elindult az ajtó felé, én is hasonlóképpen követtem.

Este még volt egy kisebb koncert aztán egy bulira voltunk hivatalosak. Az, az elegáns öltönyös party, amit én annyira utálok… A koncert elég simán ment a Modest nélkül, most szerencsére nem szóltak bele semmibe. Így Lou és Harry is nyugodtan turbékolhattak. Többször is megölelték egymást, próbáltam nem figyelni őket, de néha akaratlanul is odatévedt a tekintetem… A buli tök unalmas volt egy csomó fontos emberrel, a felénél már ásítoztam, de nem voltam egyedül Harry és Liam is. Malik és Mr. Tomlinson, pedig egy gazdag úri emberrel tárgyaltak. Mi hárman elhúzódtunk egy sarokba és Twitterezni kezdtünk. Hazza lazán átvette lábait az enyémeken és, úgy nyomogatta telefonját. Ő olyan… ha szeret valakit és fontos neki valaki, akkor azt ki is mutatja nem érdekli, hogy ki mit gondol. Ahogy olvasgattam a kiírásait, Louisnak szóltak, vagy legalábbis én ezt tudtam belőlük kihámozni, mert hogy Lou nem volt rajtuk megjelölve. I miss you Boobear! ilyen és ehhez hasonló mondatokkal volt tele Harry fala. Amit nem igazán értettem, hiszen az említett alig 20 méterre tőle beszélgetett… Persze ezek is csak néhány percig voltak kint, a Modest azonnal cselekedett, átírt vagy eltűntetett mindent. Erre Liam viccesen felfogott monológja: Ti drágák! Nagyon szeretünk titeket! De legjobban az őszinteségeteket és, hogy szabad utat engedtek a gondolatainknak. Olyan, mintha a rajongóknak szólna, de valójában nem is. Ezt már biztosan nem törölheti a Modest. Hahaha.

Hazza kis idő múlva, mikor már megunta abba hagyta az írogatást és engem kezdett bámulni mosolyogva. Elkezdte a lábamat csikizni és közben végig nézett.

-          Haz!– szóltam rá nyugisan, tudtam, hogy csak játszik és még nem idegesített nagyon, de ő kezdett egyre közelebb húzódni. Már a hajamat piszkálta utálom, ha a hajammal szórakozik. Hirtelen néztem fel rá a telefonomból, de olyan aranyos volt nem mertem leordítani, inkább csak én is összeborzoltam a haját. Rám mosolygott.

-          Azt hiszem ott egy csaj – a terem közepe felé nézett és megigazította a frizuráját. Felállt és elindult felé, szinte azonnal el is tűnt a tömegben én meg csak vigyorogva bámultam utána.

Péntek reggel korán indul a gépem. Így már dél körül odaérek és több időt tölthetek ott. Meg van beszélve Paullal. A fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy ők is kikísérjenek, szóval várhatóan tele lesz a repülőtér rajongókkal…

A fekete sötétített ablakú kisbusz az ajtóhoz közel parkolt le, a tömeg már gyülekezett. Néhány testőr segített kiszállnunk a kocsiból és bejutni a reptér területére. Néhányan még oda is követtek, de sikerült valamennyire távol tartaniuk őket. Nem volt magángép, ezért a többi utassal kellett utaznom, velem küldtek egy testőrt is. Paul egyik unokatesóját Tomot, hogy vigyázzon rám, a kicsi Niallre. Még egy gyors ölelés a srácoktól és indultam is fel a gépre. Persze Lou mellett gyorsan elhaladtam, fél kézzel átkaroltam a vállát és már mentem is Harryhez. Vele kicsit hosszabban tartott az ölelkezés, mint amire számítottam…

-          Vigyázz magadra! – halkan a fülembe suttogott, majd ő is elengedett. Felraktam fekete napszemüvegem és már tényleg elindultam a gép felé.

Felsóhajtottam és leültem a helyemre az ablak mellé, Tom ült kívülre. Bekapcsoltam az övemet és vártam, hogy felszálljunk. A túl oldalról egy kislány figyelt már régóta. Hosszú barna haja a szemébe lógott és aranyosan mosolygott rám én pedig vissza.

-          Kérhetek egy atogrammot? – cuki, félénk hangon szólalt meg. Gyorsan kerestem egy papírt és aláfirkantottam neki a nevem.

-          Hogy hívnak? – próbáltam kedvesen kérdezni, Tom közben már elaludt úgy hogy halkan kellett beszélnem.

-          Sarah.

-          Tessék Sarah – nyújtottam át neki a papírdarabot.

-          Köszönöm – még küldött felém egy bájos mosolyt, aztán meg kellett tárgyalnia a történteket a mellette ülő anyukájával. Felvettem a fülesemet és én is az ablakon kifelé bámulva próbáltam aludni kicsit. Nem nagyon ment… Egyfolytában eszembe jutottak a srácok, de leginkább Lou és Hazza. Túl sok volt már nekem ez, nem is értem… Éreztem Louis érintését a combomon és éreztem Harryét is. Aztán hallottam, ahogy egymásnak suttognak, hogy szeretlek. De végül engem is elnyomott az álom és elvesztek a gondolataim…