12 - Nouis koncert?!

Sziasztok manócskák! Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket :)) A cím ne tévesszen meg senkit, nem arról van szó amire gondoltok, de ez majd kiderül, ha elolvastátok ;) Komizni természetesen  ér semmit, ne tartsatok magatokban, bátran, nem harapok, a tartalmasabb komiknak, pedig külön örülök :D Jó olvasást!

A délelőttöt Twitterezéssel töltöttem annak ellenére, hogy a srácok megtiltották. Liam szó szerint kitépte a kezemből a telefont, de mikor közöltem vele, hogy több, mint a felét már úgy is láttam inkább leült mellém és visszaadta. Néha szomorúan, néha kicsit mosolyogva olvastuk a bejegyzéseket. Niall hogy lehetsz ilyen??? -.- Ez volt a rosszabbik eset, de amikor egy-egy ellen kommentet láttam, hogy: Niallernek biztosan meg van az oka, hogy haragudjon rá… Volt egy két durvább megjegyzés is: Hagyjátok már békén hülye k**vák!! Tulajdonképpen az egész délelőttöt ezzel töltöttük. Zayn csinált kaját, Lou és Haz, pedig elmentek bevásárolni.

Ebéd után, ezúttal nem interjúra indultunk, hanem a Modesthez. Paul jött értünk, szeretett volna ő is ott lenni. Már az úton hatalmas görcs volt a gyomromban, körülbelül tudtam mire számíthatok és tudtam, hogy Paul ki fog állni mellettünk, de mégis féltem. A srácok látták rajtam. Mikor kiszálltunk a kocsiból Lou hátul maradt velem.

- Jól vagy? – megállt előttem.

- Aha – nagyot nyeltem és kifújtam a levegőt. Valószínűleg ez lesz életem leghosszabb beszélgetése és még Ő is ott állt előttem. Úgy éreztem magam, mintha ez lenne az első napom az oviban. Louis közelebb lépett és óvatosan két keze közé vette az arcomat. Hidegek voltak az ujjai az én arcom meg szinte lángolt. Köpni, nyelni nem tudtam, a szívroham kerülgetett. Az enyémnek támasztotta a homlokát, lehunytam a szemem, ezt nem lehet épp ésszel bírni.

- Nem lesz semmi baj – egészen halkan suttogta és tudtam, hogy ezt most csak nekem mondja, bár a szememet nem mertem kinyitni, éreztem a leheletét az arcomon. Lassan elengedett és még vállba veregetett mielőtt beindultunk. A tekintete nyugodt volt, mint általában, mégis láttam rajta valamit… Utolértük a többieket megvártak az ajtóban, együtt mentünk be. A Modest minden tagja ott ült az asztalnál, tetetett kedvességgel mosolyogtak, még sütit is készítettek nekünk, amit normális estben rögtön befaltam volna, de akkor mégsem volt kedvem enni. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy megláttam a fickót…

- Mit akarnak? – tért rá azonnal a tárgyra Haz.

- Uraim… - köszörülte meg a torkát egy 40-es éveiben járó borostás férfi – Nem tették meg amit kértünk – felállt és egyre csak engem nézett. Arra az állatkerti kígyóra emlékeztetett, amit még gyerekkoromban láttam magam előtt tekergőzni, azóta utálom a kígyókat…

- Semmi különös nincs a Twitteremen – Zayn cinikusan felnevetett – És szerintem senkién sincs.

- Még jó, hogy nincs azonnal eltűntetik – Liam szemrehányóan pillantott valamennyi tagra.

- Úgy látom nem értenek – a férfi mosolyogva megrázta a fejét – A banda nem engedhet meg magának ilyen botrányokat, egyetlen szavúnkba kerül és a karrierjük derékba törve – a szemembe nézett. Már épp készültem volna, hogy felugorjak a székemből és jól beolvassak neki, de valaki megfogta a csuklóm. Lou nem nézett rám, csak szorításával éreztette, hogy meg ne próbáljak hülyeséget csinálni.

- Mit tettünk? – sóhajtott fel Louis és egy pillanatra lehunyta a szemét.

- Mr. Tomlinson! – a férfi felkiáltott megörülve neki – Végre valaki, aki felnőtt a feladathoz, akivel normálisan beszélgethetek, mint férfi a férfival – a tekintete egy pillanatra megint rám tévedt, de mivel még éreztem Lou szorítását a kezemen nem tettem semmit.

- Laura! – intett a fickó egy szemüveges nőnek. Bekapcsolta a plazma tévét, a reggeli hírek voltak benne Louissal és velem. A homlokomhoz nyúltam, tudtam mi következik. Lou még mindig nyugodt volt.

- Ilyen nem fordulhat elő! – emelte fel a férfi a hangját – Soha!

- Uram, biztosíthatom, hogy a jövőben… - Paul próbált szóhoz jutni – Szóval a szerződés kötelezi őket.

- Mr. Horan! – megint engem nézett – Igazak ezek a hírek? – a szívem hatalmasat dobbant, amint meghallottam a nevem.

- Nem – próbáltam magabiztosan válaszolni.

- Akkor mégis mi van azon a felvételen? – bekeményített, nem tudtam mit mondjak, aztán eszembe jutott valami.

- Túl sok volt a rajongó elfelejtkeztem róla – remélem jól tudok hazudni. Azt viszont még végig sem gondoltam, hogy Louis mit gondolhat…

- Áh értem – megint elmosolyodott – Szóval úgy érzi, hogy Mr. Tomlinson nem is igazán a banda tagja? – mégis milyen kérdés ez?! Valami bírósági vallatás.

- Mondja meg mit akar és hagyjon békén! – szerencsére Hazza kimentett a helyzetből.

- Helyre kell hozniuk – a férfi végre leült, én Loura néztem, de ő még mindig csak előre bámult – Hogy nyilvánosan sokat legyenek együtt – mosolyogva nézett végig rajtunk. Ez kettős érzéseket vetett fel bennem, örültem, hogy sokat leszek Vele és rosszul éreztem magam, mert nem tudtam hogyan fog ez a Harryvel való barátságukra (vagy többre) hatni – Ma este már el is kezdhetik, a koncerten – Louis csak bólintott.

- Akkor este találkozunk! – intett búcsúzóul férfi és kikísért az ajtóig. Megkönnyebbültem mikor végre a kocsiban ültünk. Már 4 óra volt épp, hogy van időnk hazamenni és előkészülni a koncertre. Megkerestem a legjobb illatú parfümöm és próbáltam tökéletesre belőni a hajam, aztán elindultunk az első Nouis koncertre…