17 - Üres szavak

Hejhó manócskák! Nos 17. rész. Érdekes szám, mert sosem jutottam eddig történetes blogban, ez az első :3 Hozzá fűzni valóm nagyon nincs, ez úton is jó olvasást hozzá! És ha lehet hagyjatok egy két komit ;) Előre is köszi :))

Nem csináltunk semmit csak elaludtunk. Ti is szerettétek volna, ha valami más történik ugye? Mert én nagyon… De nem történt semmi. Illetve egyszer felkeltem éjszakai és, mintha Lou a derekamat ölelte volna. Nem hittem el, nem mertem forgolódni. Az első ötletem az volt, hogy biztosan Hazzat képzeli a helyembe, mert együtt mindig így alszanak. Aztán már mintha nem is éreztem volna a kezeit. Rájöttem, hogy csak képzelődök… Még hallgattam néhány percig, ahogy szuszog és visszaaludtam.

Reggel az elvárthoz képest későn csak 9-kor keltem fel. Nyújtóztam egyet, megmostam az arcom. A szoba megint üres volt, azt hittem elmentek egy interjúra és itt felejtettek, de kb. két perccel később zajt hallottam az ajtó másik oldaláról.

- Haz, kérlek! Csak nyugodtan… - mondta Louis halkan, de épp elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam.

- Jól van – Harry nevetett – De nem tudom,hogy ez után az éjszaka után mit higgyek – a hangja újra komolyra és kicsit szomorúra fordult. A francba! Talán még is csak igaz? Amit éjszaka éreztem? Talán Lou tényleg átölelt és emiatt most Harry mérges? A francba is Niall! Fejezd ezt be, most! A tükörbe nézve bámultam magamra, a hajam teljesen szétállt, próbáltam elsimítgatni, de nem ment, nem lehetett… Hirtelen ajtó nyitást hallottam. Ők voltak, benyitottak kopogás nélkül, ahogy én is. Vagy várjunk csak, én kopogtam… Észre sem vettem, hogy félmeztelen vagyok, na mindegy. Szembe fordultam velük, ott álltak előttem.

- Jó reggelt! – köszöntött először Lou, a szokásos cucca volt rajta, egy csőfarmer és csíkos póló. Harryn meg egy farmer és valami öltöny szerűség.

- Jó reggelt! – mondtam én is, Hazza csak állt engem bámulva, lassan végig nézett a felsőtestemen és nyelt egyet.

- Szóval csak azt akarjuk… - kezdte – Amit láttál tegnap, az nem az volt…

- Tudom – vágtam rá gyorsan és az ágy felé indultam, kutakodni kezdtem az atlétám után.

- Niall! – Louis elkapta a karom – Csak meg szeretnénk kérni, ha – mélyen a szemembe nézett, elolvadok,ne!!! – titokban tartanád – nyögte ki és az atlétám után kutakodó Hazzara nézett.

- Ezt kerested? – nyújtotta felém Harry a ruhadarabot, de mikor érte nyúltam elhúzta, a szájára széles mosoly kerekedett, furcsán, kacéran nézett rám… Aztán azt hiszem eszébe jutott valami, talán, hogy ezt nem itt kéne előttem és gyorsan a kezembe nyomta, majd az ablakhoz sétált.

- Csak én tudom? – kérdeztem Louistól, de még mindig az ablaknál alló Hazzat néztem.

- Igen – mondta, a szívem egyszerre szorult nagyon össze és ütötte ki magát. Nem akarok meghalni, még nem… Úgy éreztem látnom kell őket még egyszer együtt, hogy elhiggyem, mert amit mondtak azok csak üres szavak voltak. Mikor a tegnap estére gondoltam szédelegtem, le kellett ülnöm az ágyszélére.

- Niall… - Harry hirtelen nézett rám, láttam az arcán, hogy mondani akar valamit, de végül elvetette. Legalább ő kiállhatna mellettem, mert rendben van, hogy Lou őt szereti, de… legalább megérthetne. A hajamba túrtam.

- Tudod, mi lenne ha kiderülne – Louis próbálta folytatni a beszélgetést, de én hallani sem akartam többet erről, el akartam tűnni, el messzire. Felálltam és az ajtó felé indultam.

- Ami pedig az iszogatásodat illeti – szólt még utánam Lou mosolyogva – El kellett mondanom Paulnak, tudod a fotók miatt – biccentettem egyet, nem néztem hátra csak ott hagytam őket, kettesben a szobájukban.

Azért kíváncsi vagyok azokra a fotókra, hogy milyen cikket hoznak össze rólam, az újságokban. Biztos vicces lesz. Liam és Zayn úgy tudták, hogy Luoval mentünk el és, amíg ő elment a wc-re addigra bennem már annyi pia volt, hogy csak úgy lekaptam azt a csajt. Valószínű Paul is ugyanezt, az újságírók meg nem érdekelnek nagyon… És az sem érdekelt különösebben, hogy Louis mekkora szidást kap ezért, mert ugye ő az idősebb, neki kellet volna vigyáznia rám. Akkor nem. Úgy éreztem, hogy talán ez ami történt jobban szabadjára enged, mert ha ő már úgy is Harryt szereti, akkor nincs veszíteni valóm. Az interjú kicsit kínos volt, mert az esti dolgokról kérdeztek… Hazudtam. Persze, hogy hazudtam, mit tehettem volna? De mindegy, mert a koncert nagyon jól sikerült. Csomót hülyültünk és végre Louval is, na jó nem inkább Liammel, de Louis is benne volt. A dalok is jól mentek, kevés hibával. Harry figyelt minket, éreztem és tudtam milyen rossz neki, de hát nekem is rossz! Fogadja már el, legyen jó barát és legalább ennyit adjon nekem. A koncert után zuhanyzás és autogram osztás aztán tipli tovább. Manchester a következő állomás. Még visszamentünk a hotelba összepakolni, persze, hogy Liam megint engem küldött a tusfürdővel a másik szobába, mondjuk úgy voltam vele, hogy inkább én lássam őket együtt, mint ők. Zayn mit gondolna? Belegondolni is rossz… És én mit gondolok? Semmit. Ha Harry nem teszi meg megtettem volna én, ha kellek neki úgy, hogy tök mindegy. Átmentem, megint megálltam az ajtó előtt, de ez alkalommal megesküdtem, hogy megvárom míg kinyitják.

- Láttam, hogy néz rád, Boobear! – Harry hangja kicsit idegesnek tűnt.

- Haz, szerinted én akartam, hogy úgy nézzen? – ugye nem rólam van szó? Mondjátok, hogy nem!

- Niall nem… - Hazza próbált mondani valamit.

- Akkor ne! – szólt rá Louis – Csak próbálj meg jóban lenni vele, tudod, ahogy két héttel ezelőtt – magyarázta – Csak legyetek barátok – Harry felsóhajott – A kedvemért!

- Rendben – Haz nagy nehezen beadta a derekát. Kopogtam kettőt.

- Gyere! – szólt ki Lou.

- A tusfürdő – mutattam fel a falkont.