18 - Legjobb barát talán...

Halihó manócskák! Újabb rész a 18. Azt hiszem kezdtek egyre többen olvasni, csak a komikat nem látom még... Na mindegy, én már annak a néhánnyal több olvasónak is örülök, ami van :)) Ez a rész lehet, hogy egy kicsit zavaros, nekem is az volt, de ilyen is kell ;) Jó olvasást és el ne felejtsétek komizni még mindig ér! :D PS.: beakartam illeszteni egy Narrys alvós képet, de nem találtam :/

A gyors pakolás után már a lépcsőn sétáltunk lefelé. Furcsa volt ott hagyni azt a hotelt, nagyon furcsa, mert tudtam, hogy mindig emlékezni fogok rá. A lépcsőre, amin lefelé rohantam, az ajtóra, amit talán becsaptam magam után és az ágyra, ahol Lou mellett aludtam, életemben először…

Lerángattam a bőröndömet a szálloda előtti lépcsőn és csak néztem a turné buszt, Liam és Zayn éppen befelé pakoltak. Üres volt az utca, ez jó hír a rajongók még nem találtak ránk. Lassan elindultam a busz felé. Nem volt hideg, se túl meleg a szellő lágyan csapdosta a hajam és a kék inget, amit felvettem. Beraktam a táskám a buszaljába és felsétáltam. Malik és Liam már elfoglalták a kanapét így én leültem az ablak mellé egy kettes székre pont a tévével szemben. Fáradt voltam kicsit, hosszú volt a nap és már lassan kezdett sötétedni, mindig éjszaka kell utaznunk, hogy másnap időben odaérjünk. Felraktam a fejhallgatóm ez általában segít elaludni, bekapcsoltam egy Rihanna dalt, szeretem Rihannat, jó hallgatni. El akartam aludni hamar, de nem voltam álmos egyfolytában csak az elmúlt két nap kavargott a fejemben és bár tudtam, hogy nem lehetett igaz, de éreztem Louis érintését a derekamon. Bámultam a tévé sötét képernyőjét és kizártam az összes hangot magam körül, csak Rihannat hallgattam, van egy külön dallistám tőle. Nem hallottam, ahogy Zayn és Liam megvitatják melyikőjüknek büdösebb a lába és azt sem, ahogy Lou és Hazza felszállnak a buszra, csak akkor vettem észre mikor Haz megállt előttem. Láttam, ahogy tátog a szájával, de nem értettem mit mond. Nem gondolkoztam, hogy tudni akarom- e egyáltalán csak gyorsan lekaptam a fejhallgatót.

- Szóval csak azt akartam, hogy mi lenne, ha leülnék? – mutatott mosolyogva a székre mellettem – Tudod úgy, mint régen – azt hiszem Louis szavai hatottak rá. Jól esett, hogy próbál beszélgetni, de belül tudtam, hogy ez mind Lou műve. Csak miattam nem tette volna ezt…

- Persze, gyere – próbáltam mosolyogni vagy nem is. Őszinte volt… Jó érzés volt és, ami utána következett még jobb. Nem tettem vissza a fülest, vártam, hogy mondjon valamit én is beszélni akartam vele, mindenről, régen olyan jóban voltunk. Régen? Két héttel ezelőtt, emlékszem amikor a hajamat piszkálta…

- Figyelj Niall – kezdte én, pedig ránéztem, bele a zöld szemeibe. Nyelt egy nagyot – Csak szeretném elmondani mennyire sajnálom – az az átélés amivel mondta… Megszakadt a szívem, tényleg.

- Harry… - halkan nyögtem egyet, de ő intett a kezével, hogy várjak.

- Nem a te hibád – mondta és óvatosan az enyémre tette a kezét, közben Paul is felszállt és elindult a busz. A rajongók már megjelentek a városban és a hoteltől pár száz méterre is. Egy apró döccenőnél elcsúszott a keze és utána nem is tette vissza.

- Nialler én csak, nem akartam, hogy így láss minket – még mindig engem nézett és én is őt.

- Én sem – vallottam be neki őszintén. Most mit kerteljek? Már úgyis sejt valamit, tudom. Csak nézett rám kifejezéstelen arccal, nem szólt semmit. Fájt így látni, az egyik legjobb barátom volt. És most? Nem tudom, de azt hallottam, hogy a csajok mindig megbeszélik a problémáikat, ha pasi ügy ha nem… Hát a miénk pasi ügy. Olyan vicces, komolyan, ha nem tudnám, hogy én vagyok és, hogy mit is érzek pontosan röhögnék magamon.

- Hagyd már ezt abba! Kérlek! – próbáltam nem rá förmedni, próbáltam éreztetni vele, hogy még mindig a barátomnak érzem, de még mindig csak nézett ezúttal meglepetten – A francba is Haz! Legjobb barátok vagyunk – jelentettem ki és próbáltam nem felverni a többieket, mert próbáltak aludni. Furcsa volt ezt mondani annak a srácnak, aki közénk állt Louval, nem is érettem, hogy mondhattam ilyet, hogy hogy lehet az, hogy 2 nappal ezelőtt még úgy tudtam az ő legjobb barátja most, pedig a magaménak nevezem. De tényleg így éreztem, hogy ő az… Nem szólt semmit csak szó nélkül magához ölelt. Szorított és szorított… Végre kibékültünk, végre megint azt az aranyos Harryt láttam, akit úgy szeretek. A nagy békülés után még hosszú ideig beszélgettünk, végül Paulnak kellett ránk parancsolnia, hogy aludjunk már, mert nagyon álmosak leszünk. Reggel, illetve mikor már világos volt, de mi még aludtunk, a srácok készítettek egy képet és Liam fel is rakta Twitterre. Lefényképezte, ahogy alszunk, mert Hazza szó szerint az ölemben volt. Vicces volt első ránézésre mikor megláttam, de mikor a rajongók hozzászólásait olvastam már nem annyira. Ohh Narry!! :3 Nagyon rosszul éreztem magam, Louis miatt, ha tényleg együtt vannak én meg itt enyelgek a „pasijával”… Hát most mit mondjak? De szerencsére Lou lazán vette és csak mosolygott, egy jelét sem mutatta annak, hogy féltékeny lenne vagy valami. Ő olyan jó, olyan tökéletes én meg rögtön kiakadtam mikor megláttam őket együtt… :/ Meg kéne tanulnom uralkodni magamon. A lista egyre hosszabb, Mit csinál rosszul Niall Horan?És mit kéne átvennie az imádott Mr. Tomlinsontól. Tényleg kivagyok, azt hiszem. Végre kibékültünk Hazzal, erre megint előjönnek a Louisszal kapcsolatos emlékeim. Harry persze azt hitte, hogy minden rendben, ezerrel vigyorgott mindig és ugyanúgy viselkedett Louval mint előtte, pedig tudta mennyire fáj nekem. Vagy inkább azt, hogy kibékültünk és minden rendben?

Manchesterben egy szobában aludt az egész banda, a szálloda felkészült az érkezésünkre. Furcsa, tök régen aludtunk így, utoljára az X-ben. De jó volt…